Zöld oldal – Itt a tavasz?!
Képgaléria
Az idén már januárban virágzott a fehér hóvirág, februárban a sárga téli jázmin, és most márciusra már kidugták kék fejüket a törpe nőszirmok. A téli szárazság és az erősen tűző tavaszi napsütés nyomán úgy tűnik eléggé korán – március első hetében – el kell kezdenünk a parkok egyes részeinek öntözését. Kissé még mi is bátortalanul nyitjuk meg a téliesített öntözővezetékeket – de láthatóan: muszáj.
A téli lomb, a megkopott fűcsomók, elszáradt virágmaradványok, frissen kibújt gazok eltávolításával már megkezdődött a felkészülés a nyárra. Jó a parkokban, éledező növényekben, a napfény által kicsalt, ide-oda nyüzsgő emberekben látni, és a hangos madárcsicsergésben egyszerre hallani is a természet harmóniáját. A megpezsdült lüktető élet egyszerre megmosolyogni valóan komoly és humorosan reménykedő.
Ezt a hangulatot talán Romhányi József néhány vicces-komoly verssora jellemzi nagyon aranyosan és találóan:
Tavaszt zengnek a madárkák.
Soha kedvesebb dalárdát!
Ám az egyik némán kushad.
Csak nem készül kritikusnak...
A szinte zajjal-robajjal éledő természetben természetellenes a csendes szótlanság. Késztetést érzünk megosztani magunkat egymással.
Mi is szeretnénk megosztani olvasóinkkal mindazt, amit a városközpontban most már lépten-nyomon megtapasztalható parképítési munkák nyomán várunk. A tervezők által megálmodott természetes kertstílus nagyon meghatározó lesz a városközpont képében. Alig-alig ismerjük, Magyarországon kevés tapasztalatunk van az ilyen kertek építéséről és fenntartásáról is. Hű tükrözői a mostanság mindinkább előtérbe kerülő környezeti-természeti sokszínűségnek, az úgynevezett biodiverzitásnak.
A kertépítést még mai sokkal inkább jellemzik – talán mondhatjuk: meghatározzák – az inkább monokultúrásnak tekinthető kisebb-nagyobb egynemű növényekből telepített növényágyak. Leginkább a vegyes egyszerűségében színes parasztkert és a nagytáblásan művelt mezőgazdasági területek összevetésében érzékelhető ez. A kicsinységében a nagy egészre mutató és a nagyságával lehengerlő, magára mutató lét különbsége ez.
A zöld városban tervezett természetközeli növénykiültetésekben a díszfüvek, díszhagymák, őszirózsák, cickafarkok, mályva- és szellőrózsák, kasvirágok, zsályák mellett nagyon sok új, a parkokban eddig alig használt, ismeretlen gyönyörű szép virágot ültetnek ki. Ezeket a növényeket nem lehet rutinszerűen telepíteni, itt a helyszín legapróbb sajátossága, adottsága – pl. fény-árnyék foltok, domborzati lejtések, meglévő növényzet… – is nagy jelentőséggel bír. A kivitelező ezeket a kiültetéseket csak a tervező jelenlétében és segítségével tudja majd megépíteni.
És persze a fenntartás sem tud megszokott, betanult rutinból történni. A növények egymásra gyakorolt hatásából, viselkedéséből kell majd mindig megfogalmazni az aktuális feladatokat: átültetés, szétültetés, ritkítás, növénypótlás és csere, magoncok megtartása vagy eltávolítása… Tudjuk, hogy sokat kell majd kérdeznünk, próbálkoznunk, tapasztalatokat kiértékelnünk, ismereteket újragondolnunk, új ismereteket szereznünk és mindebben kitartanunk. A tavasz reménységével ebben bízunk.
