Emléke sír a lanton még

A március 15-ei eseményeket minden évben megünnepeljük, büszkén feltűzzük a kokárdát, meghallgatjuk a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt, s ismerjük is a márciusi ifjak bátor kiállását a szabadságért. Mégis, olykor lekorlátozódunk a külsőségekre, amely miatt elveszhetnek az akkori események valóban ma is ünneplésre méltó momentumai, amelyek példaként szolgálhatnak az önfeláldozásra és a dicsőségre. Nemzeti ünnepünk méltó megünneplésére egy történelmi játék előadásával készült a Szent Benedek Általános Iskola, Középiskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium Kiskunfélegyházi PG Tagintézménye a Móra Ferenc Művelődési Központban március 11-én.

Az „Emléke sír a lanton még...” darab rendezője Andrásiné Czirle Katalin tanárnő az előadás kapcsán megjegyezte, hogy az iskola kiemelt fontosságú célja az ünnepek megélése, amelyhez az ünneplőruha viselése mellett ezek a színpadi előadások nyújtanak megfelelő hátteret.

– A szereplők és a nézők is másként élik meg az ünnep lényegét egy ilyen színpadi mű kapcsán. Harminc év alatt már sok ilyen jellegű ünnepséget készítettem, s mivel az esemény, a szereplők, a róla készült versek, prózai részek adottak, úgy érezhetjük, hogy mindig ugyanazokat a dolgokat vesszük elő. Ezért kerestem egy olyan formát, ami egy kissé eltérve a szokványostól, jobban felkelti az érdeklődést. Ekkor bukkantam rá erre a tizennégy jelenetből álló történelmi játékra, ami felöleli az 1848-as forradalom időszakát, s az akkori eseményeket nem csupán egy-egy versen keresztül idézi meg, hanem azt konkrét szereplőkkel jeleníti meg a darabban.

Fogarasy Attila író munkáját a 10. D osztály diákjai vitték színpadra. A nagyívű produkció sok feladatot rejtett magában, a díszletek, jelmezek, a hang és képi világ összhangba hozásában az osztályfőnök Messzi-Szabóné Major Márta és Eszes Gergely tanár úr is sokat segített.

Az előkészületek azonban így is két hónapot vettek igénybe. A szereposztást kutatómunka előzte meg. A szereplők megjelenése, a tetteik, személyiségük feltérképezése után végül kialakult, hogy a diákok közül ki, kit fog alakítani.

– Azt játszom, amiben jól érzem magam, így át tudom élni a szerepet. Nekem ez az első ilyen jellegű fellépésem, de a korábban látott PG-s előadások is nagyon tetszettek – mondta el Görög Péter Sándor, aki a darab kedvéért oroszul is megtanult néhány mondatot.

Barna-Pap Adrián I. Ferenc Józsefet játssza a darabban, de az első látszatra könnyűnek tűnő szerep feladta a leckét a fiatal diáknak. – Bár én választottam a figurát, be kellett látnom, hogy nem olyan egyszerű megbirkóznom ezzel a szereppel. Először is meg kellett tanulnom magam komolyan venni, hiszen egy császári viselkedéshez kellett felépítenem a karaktert, amihez ráadásul hosszú szövegek is tartoznak.

– Az első jelenetben parasztlányt, később pedig Erzsébet királynét alakítom – mutatkozott be Lénárt Fanni. – Nagyon szeretem Sissi szerepét, s a személyiségével is jól tudok azonosulni, a jelenetben a veszekedés, a háborgás pedig könnyen megy nekem – tette hozzá neveteve. – Szeretek szerepelni, más darabban is játszottam már, a rákészülés és próbák pedig teljesen kikapcsolnak. Erre a darabra heti két alkalommal próbáltunk, de amikor csak időnk engedte, olvasgattuk a szöveget és igyekeztünk egymásnak is tanácsokat adni.

Több szerepben is láthatjuk Tóth Tamást, aki szintén jól érzi magát a színpadon, de a darab sikerét az osztály összetartó erejében látja. – A 29 tanulóból mindenkinek van a személyiségéhez illő szerep. Van, aki színpadi jelenetben veszi ki a részét, és van, aki a technikát, a függönyt vagy a fényt kezeli – árulta el Tamás.

Czakó Vivien is már több alkalommal lépett színpadra iskolai előadásokon. Mostani szerepét a tanárnő ajánlotta neki. – Imádom mindegyik karakteremet. Most az első jelenetben egy cigányasszonyt, később pedig Laborfalvy Rózát játszom a Nemzeti Színháznál. Úgy érzem, hogy amint haladunk előre a próbákkal, mind jobban összekovácsolódunk, s mindenki egyre jobban magáénak érzi a szerepét. Az előkészületek és az előadások is fenomenális élményt nyújtanak – tette hozzá.

– A gyerekektől sok inspiráció és ötlet jött és ez sokszor adott lendületet nekem is a felkészülés ideje alatt – vallotta a tanárnő, aki kiemelt fontosságúnak tartja azt is, hogy a középiskolában a gyerekek ilyen élményt megéljenek. – Fontos azért, mert az életben sokszor előfordul, hogy ki kell állnunk magunkért, és a kommunikációinkkal kell elérnünk bizonyos célokat. Jó, ha ismerik a nonverbális kommunikáció eszközeit a tanítványaim. Ehhez a próbafolyamat során nagyon jó gyakorlatot szerezhetnek a szereplők. Ebben a csoportban is volt olyan, aki először azt mondta, hogy soha nem fog szerepelni, de végül sikerült eljuttatni oda, hogy képessé vált a színpadi megjelenésre.

Húszéves testvériskolai kapcsolatunk révén pedig – egy több éves hagyománynak megfelelően – március 15-én, Segesváron is előadjuk a műsort. Ez nagy felelősség, ugyanakkor szép feladat, hiszen a szórványban élő magyarok, helyzetük miatt talán még lelkesebben, még izzóbban tisztelik az ünnepet. S ott, a díszelőadás részeként most a 10. D osztály képviseli majd műsorával Kiskunfélegyházát.

K. G.

Fotó: Fantoly Márton