Kultúra 2019. március 17. 13:00

Titkok a levéltárból – A rendelőintézetről

Titkok a levéltárból – A rendelőintézetről
A város vezetősége a második világháború után lépéseket tett a település egészségügyi szolgáltatásának fejlesztése érdekében. 1950-ben megnyílt a közkórház és ugyanebben az évben született döntés arról is, hogy a város a Tomasovszky-féle magánkórház épületében városi központi egészségházat állít fel. Ez, a jelenleg is meglévő, a mai Korond (egykori Öröm, később Iványi Sándor) és a Deák Ferenc (egykori Kilián György) utcák találkozásánál álló épület több évig működött egészségházként, 1958-tól itt kapott helyet a Tüdőgondozó Intézet, majd később a városi fogászat is.

1957-ben a Városi Tanács már azt fontolgatta, hogy ezt az egészségházat szakrendelővé alakíttatja át. Valószínűleg az egészségház szűkös helyviszonyai (egyemeletes épület, 9 helyiség, 650 m2 alapterület) miatt kényszerült a város 1962-ben újabb egészségügyi intézményt nyitni: 150 ezer forintos költséggel ekkor alakították át a járásbíróság Tompa utcai volt börtönépületét, itt rendezkedett be a Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet, a sportorvosi szakrendelés, valamint négy körzeti orvos is itt rendelt. A feltételek itt sem lehettek kielégítőek, mert a járási és a városi tanács végrehajtó bizottságai 1966-ban együttes ülésükön megállapították, hogy a megnövekedett betegforgalomra való tekintettel új, korszerű rendelőintézet építése feltétlenül szükséges és elrendelték az új létesítmény beruházási programjának elkészítését.

1970-ben el is kezdődtek az építési munkák a régi egészségház mellett. A terveket a Bács-Kiskun megyei Tervezőiroda készítette, a kivitelezésért a Kiskunhalasi Építőipari Vállalat volt felelős. A 92 ezer ember orvosi ellátására létesített épület a határidő előtt 15 nappal, 1972 decemberében el is készült és műszaki átadásra várt. Az építési költségek 12,5 millió forintba, a berendezések és felszerelések 3 millió forintba kerültek. Az új, 35 helyiséget magában foglaló SZTK-rendelőintézet (SZTK=Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja) több mint 3 ezer négyzetméteres alapterülettel rendelkezett, földszintjén és három emeletén kapott elhelyezést 10 orvosi munkahely a kiszolgáló helyiségekkel. Működött itt sebészeti, belgyógyászati, nőgyógyászati, orr-fül-gégészeti, szem- és ideggyógyászati szakrendelés, fizikoterápia, röntgen, onkológia és alkoholelvonó is. A negyedik emeleten szociális létesítményeket (tanácsterem, könyvtárszoba, ebédlő, öltözők) rendeztek be. Az új épület burkolására nagy gondot fordítottak, a belső térbe 1100 m2 csempeburkolat került, a külső, 200 m2-es falburkolatra pedig négyszázezer darab 2x2 cm-es mozaikkockát raktak fel.

A rendelőintézet ünnepélyes felavatására 1973. március 30-án – április 4. tiszteletére –, délelőtt 10 órakor került sor dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszterhelyettes és az országos televízió tudósítóinak jelenlétében.

Ónodi Márta





 

Kövessen minket a Facebookon is!