Zöld oldal - Házunk, kertünk, otthonunk – Virágos Félegyháza
Fekete Istvánnak van egy megkapó novellája, a Vasárnap délután. A történetben egy férfi sérelmével, keserű haraggal a szívében kimegy vasárnap délután a szőlőbe, mivel köztudomású ugyanis, hogy gondolkodni csak a szőlőben lehet, az öreg diófa alatt… És – csodák-csodája – az indulata estére puha békességgé csendesedik.
Ilyen is lehet a kerítés
Lehet, hogy nemsokára magyarázó széljegyzetekkel kell majd ellátni Fekete István és Móra Ferenc bűbájos történeteit arról a csodálatos világról, amelyet olyan emberek népesítenek be, akik nem bűntelenek, akik botladozva keresik a helyes utat, és akik gyengeségeiken felülemelkedve legyőzik a rosszra vezető alkalmakat. Ez a vasárnap délután hangulata – egy olyan világé, ahol a szépség, jóság, igazsággá, törvénnyé nemesül.
Már-már angolkert
Ezért éreztem Félegyházára vonatkozóan igazán dicséretnek az ismerősöm vasárnap délutáni ittlétük során a városra mondott bájos, hangulatos jelzőit. És talán elsőre nem tűnik fel, de a Fekete Istváni történetben fontos, hogy van egy hely – a szőlőskert –, ahol végbemegy a vasárnapi csoda.
Szőlőlugas virággal és madáretetővel
Mert helyekre mindig szükségünk van, ahol megéljük, hogy otthon vagyunk a világon. Ezért fontosak a környező táj természeti szépségei, vagy a városi lét legkülönbözőbb kertjei. Az utcán járva-kelve kisebb-nagyobb parkok és otthon a legkülönbözőbb kertjeink, vagy csak a körülöttünk lévő kedvenc növényeink.
Erkély, petúniával
Nincs recept rá, hogy milyen méretű, kinézetű, használatú ez a hely. Tulajdonképpen ilyen szemszögből nézve nem is összehasonlíthatók, sokkal inkább egymást kiegészítők. Együtt valami titokzatos módon városképet formálnak. Ahogy az emberlét vándorútján haladva saját arcunk formálódik, úgy a városi közösség és megalkotja a saját településképi arcát.
Muskátlis ablak
Kertjeink a mi arcaink. Beszélnek helyettünk, rólunk, nekünk, értünk. Egy település annál élhetőbb, minél inkább beszélnek egymással az ott élő, oda látogató emberek. Fontos az ismeretség, tudni egymásról, megosztani egymással értékeinket, amit fontosnak, vagy egyszerűen csak bájosnak és hangulatosnak tartunk.
Ezt szolgálja a Virágos Félegyháza mozgalom is. Tudjuk, hogy az elnevezés nem túl találó: nem csak virágokról van szó, az csak jelképe az otthonosságnak, és nem is mozgalom, hiszen ez a mindennapi életünk. Egyelőre nem találtunk jobb szót: de keressük, és minden ötletet köszönünk. 2019-ben már szeretnénk azt is leszögezni: nem verseny, inkább bemutatkozás, kézfogás, egy nagy vendégség, ahova mindenki hozza a saját finomságát. Biztos voltunk már ilyen buliban, átéltük, hogy milyen bensőségesen jó tud lenni.
Kerti pihende
Szóval, egy ilyen nagy városi találkozóra hívjuk mindazokat, akik felvállalják, hogy egy-egy vonásai Félegyháza települési arcának, szívesen beszédbe elegyednek egymással azáltal, hogy közkinccsé teszik mindazt, amit környezetükben értéknek tartanak. Előző lapszámunkban már bemutattunk néhány kedves tavaszi pillanatképet a városból. Hagy álljon most itt is néhány hangulatos részlet az elmúlt években benevezett kertekben készült fotókból.
Nagy Ágnes
városi főkertész
