Egy igazi Hamupipőke-történet

Kollár Hermina, a kiskunfélegyházi Csillag Szolgáltatópont vezetőjének élettörténete modernkori Hamupipőke-történet. Hermina egy többgyermekes szegény család első gyermeke. Nem hétköznapi életút van mögötte, amiből sok roma származású társa meríthet erőt.

– Milyen családba születtél, hogyan telt a gyermekkorod?

– Édesanyám cigány volt, az édesapám magyar, de igazából nem az édesapám nevelt fel, hanem a nevelőapám, akinek az anyukámmal több közös gyermeke is született. Nagy szegénységben éltünk, amit az anyám mentális labilitása sem könnyített meg. Az általános iskolát csak később tudtam befejezni, mert az anyám úgy látta jónak, ha kivesz az iskolából és elküld dolgozni még tizenévesen. Mivel még jócskán tanköteles korú voltam, ezért esti iskolába kellett járnom, hogy ne legyen belőle probléma. Sajnos, a gyermekkori bántalmazások garmadát éltem át az anyám és a nevelőapám jóvoltából, amelynek az lett a következménye, hogy még jobban ki akartam szakadni abból az amortizáló közegből.

– Milyen életcéljaid voltak tinédzserkorodban?

– Mivel elhanyagolt közegben nőttem fel, és már akkor is éreztem, hogy ennél többre vagyok hivatott, mindig bennem volt az élni és tenni akarás, amely a ma napig jellemző rám.

– Mi segített kizökkenteni abból a helyzetből?

– Idén lesz 20 éve, hogy megismertem a gyermekeim apját, aki látta az életteremet, a környezetemet és ő úgy gondolta, hogy össze is költözhetnénk, mivel nagy volt a szerelem közöttünk. Együtt lakott több generáció, ugyanis a partnerem édesapja és annak édesanyjával éltünk egy háztartásban. Nagyon könnyen beilleszkedtem, mert a származásom ellenére semmilyen megkülönböztetésben nem részesítettek, hanem mindig csak a pozitív megerősítést, a támogatást kaptam tőlük. Az összeköltözést követően viszonylag korán, pár hónapon belül teherbe estem az első lányommal. Ekkor egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy képes vagyok-e felnevelni egy gyermeket, hiszen még én is gyermek vagyok, de amikor a kórházban a kezembe adták a kisbabát, megfogalmazódott bennem, hogy én ezzel a gyermekkel teljes mértékben elszakadtam az anyám mérgező mivoltától. Az idő előrehaladtával a félelmem hamisnak bizonyult, mivel a „családom” minden támogatást megadott ahhoz, hogy békében, tisztességben tudjam nevelni a lányomat. Nem sokkal később teherbe estem a második lányommal, akinek érkezése újabb tétova érzést váltott ki belőlem. Ez idő tájt is biztosított a befogadó családom a védőszerepéről. A bizalmukat abban is éreztem, hogy a nagymama mikor ágyban fekvő beteg lett, én ápoltam az utolsó lélegzetvételéig.

– Két pici gyermekkel, hogyan tudtál részt venni a dolgos hétköznapokban?

– Tudtam, hogy innentől kezdve már nem csak magamért vagyok felelős, hanem gyermekeimért is, ezért fontosnak tartottam, hogy ápoltak legyenek a gyermekeim, tisztán tartsam a környezetemet és felelősségteljes anya és feleség legyek tizenévesen. Ez hatalmas erőt adott a továbbiakban. 2008-ig, ameddig be nem kerültem a Constantinum iskola nagykonyhájára, nem igazán éreztem a felelősségteljes munka jelentőségét az életemben. Természetesen dolgoztam itt-ott a lányok megszületését követően, de nem éreztem magam otthon sehol sem. Az iskola konyhájára bekerülve változott a szemléletem és már az volt a fontos, hogy a lányaimnak megfeleljek. Ne kelljen szégyenkezniük az anyjuk miatt, mint annak idején nekem kellett. Az ott töltött négy tanévből három alkalommal voltam kiváló technikai dolgozó. Ez a fajta megbecsülés meggyőzött arról, hogy még jobban küzdjek, még jobban akarjam az előre haladást.

A nyolc általános iskolai végzettségemet a gyerekek megszületését követően szereztem meg, mivel úgy éreztem, hogy e nélkül nem fogok tudni semmit sem elérni az életben. Mikor a lányok már nagyobbak lettek, ők is biztattak, hogy még többet tanuljak. Sajnos, a gyermekkorom viszontagságaitól nem sok önbizalmam volt, de a családi noszogatás elérte a célját. Mára már a sikeres érettségi bizonyítvány, szakmunkás bizonyítvány és a jogosítvány is a kezemben van, amely akár kulcsa is lehet a továbbtanulásomhoz. Majd az idő eldönti…

Számomra a munka soha sem volt teher, így a konyhai kisegítői állásom mellett hosszú éveken keresztül másodállásokkal is kiegészítettem a családi kasszát. Ez nagyon kemény fizikai igénybevételt jelentett, de csináltam, mert meg akartam mutatni mindenkinek, hogy képes vagyok bármire, ami a céljaim eléréséhez elengedhetetlen. Példát akartam mutatni a lányaimnak, a páromnak és mindenkinek. Erős akarattal és kitartással felépíthetjük magunkat a nulláról, vagyis ahonnan én indultam. Erre meg is kaptam a megerősítést a fiatalabbik lányomtól, aki azt mondta a napokban nekem, hogy ilyen anyuka szeretne lenni, mint én, és ha lesznek gyermekei, úgy szeretné felnevelni őket, ahogyan ők nevelkedtek a testvérével. Ez az igazi elismerés számomra!

– A roma önkormányzatnál is képviselő vagy. Hogyan kerültél oda?

– 1992-ben alakult meg Félegyházán az első roma önkormányzat, amelynek nagyon örültünk, mert azt hittük, hogy majd lesz villanyunk és majd a roma önkormányzat segít nekünk. Ez nem történt meg, de akkor elhatároztam, hogy ha olyan helyzetbe kerülök, hogy lehetőségem lesz segíteni a hátrányos helyzetben élőkön, azt meg fogom tenni. 2006-ban felkértek, hogy legyek roma önkormányzati képviselő, amit örömmel elfogadtam, de sajnos a célomat nem tudtam véghez vinni. Most újra képviselő vagyok, és olyan képviselőtársakkal dolgozhatok együtt, akikre büszkén tekintek és tudom, hogy közös a célunk a fejlesztés érdekében.

– Hogyan kerültél a Csillag Szolgáltatópont élére?

– Mindig nagyon szerettem az emberekkel foglalkozni, fontos volt számomra az, hogy segíteni tudjak azokon az embereken, akik valamiért elesettek, segítségre van szükségük. Az élet úgy hozta, hogy a hajléktalanszállón vállaljak munkát. Szeretek ott dolgozni, boldoggá tesz, ha segíthetek az ott lakóknak, vagy mosolyt csalhatok az arcukra. A szállón végzett állásom mellett, a Csillag Szolgáltatópontban részmunkaidőben vállaltam el az irányítást, mivel az előző vezető helyett engem kértek fel, hogy igazgassam a létesítmény ügyeit. A döntéshozók fontosnak tartották, hogy a kinti közösség elfogadjon, és a kisebbségi önkormányzat is együtt tudjon dolgozni a kinevezett vezetővel. Ebben a helyzetben előnyömre szolgált a cigány származásom és a kivívott tiszteletem.

– Milyen terveid vannak a Csillag Szolgáltatópont fejlesztésében?

– Mindig a cél lebeg a szemem előtt. Ennek a megvalósításában a segítőim, az intézmény további dolgozói partnerek is szerencsére. Az, hogy minél jobban meg tudjak felelni az elvárásoknak. Szeretnék egy olyan közösséget, környezetet létrehozni, ahol mindenki jól érzi magát és megkapja a kellő támogatást. Az intézmény és a környezete tisztaságát maximálisan elvárom, ahová kedvvel tudnak jönni a város bármely pontjáról mosni, tisztálkodni, vagy csak éppen egy csésze kávét meginni. Ahol mindenki megkapja a gondoskodást, az odafigyelést és a tiszteletet.

V. B.