Elbűvölte Erdély a PG-s diákokat
Képgaléria
Délután Marosvásárhelyre érkeztünk, ahol megcsodálhattuk többek között a kultúrpalotát, a városházát, és az ortodox Mennybemenetel-székesegyházat, ami igazán lenyűgöző volt, hiszen sokan nem láttunk még ortodox templomot belülről. Késő este érkeztünk meg Segesvárra, ahol testvériskolánk tanárai és diákjai már nagy izgalommal vártak minket. A vacsora után a színpad berendezése, díszítése következett.
Március 15-én, egész délelőtt próbáltunk az esti előadásra. Délután megkoszorúztuk a Petőfi-szobrot Segesváron, majd ugyancsak a Petőfi-szobrot és az obeliszket Fehéregyházán, ami a Segesvári csatának állít emléket. A megemlékezésen beszédet mondott többek között Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, választókerületünk országgyűlési képviselője.
Petőfi SándorŰ: Magyar vagyok c. versét Bujdosó Gergő osztálytársunk szavalta el. Hatalmas élmény volt részt venni a március 15-i megemlékezésen azon a helyen, ahol feltehetőleg Petőfi elesett a csatában, és ahol őseink a mi szabadságunkért harcoltak.
A koszorúzást az esti díszelőadás követte a segesvári Gaudeamus Házban. Fogarassy Attila: Emléke sír a lanton még című történelmi játékkal készültünk. A színdarabot Andrásiné Czirle Katalin tanárnő választotta, rendezte, és miután megismerkedtünk a szövegével, mi is nagyon megkedveltük. A nagyívű produkció sok feladatot állított elénk. A díszleteket, jelmezeket, a hangot és a képi világot összhangba hozni nem volt könnyű feladat. A rendező tanárnő mellett sokat segített osztályfőnökünk, Messzi-Szabóné Major Márta és Eszes Gergely tanár úr is. A próbák azonban így is 2 hónapot vettek igénybe. A szereposztást alapos kutatómunka előzte meg. A szereplők megjelenése, a tetteik, személyiségük feltérképezése után végül kialakult az egész darab.
Következzenek itt a szereplő osztálytársaim gondolatai a közös munkáról és a felkészülésről:
– Azt játszom, amiben jól érzem magam, így át tudom élni a szerepet. Nekem ez az első ilyen jellegű fellépésem, de a korábban látott PG-s előadások is nagyon tetszettek – mondta el Görög Péter Sándor, aki a darab kedvéért oroszul is megtanult néhány mondatot.
Barna-Pap Adrián I. Ferenc Józsefet játssza a darabban, de az első látszatra könnyűnek tűnő szerep feladta a leckét a fiatal diáknak. – Bár én választottam a figurát, be kellett látnom, hogy nem olyan egyszerű megbirkóznom ezzel a szereppel. Először is meg kellett tanulnom magam komolyan venni, hiszen egy császári viselkedéshez kellett felépítenem a karaktert, amihez ráadásul hosszú szöveg is tartozik.
– Az első jelenetben parasztlányt, később pedig Erzsébet királynét alakítom – mutatkozott be Lénárt Fanni. – Nagyon szeretem Sissi szerepét, s a személyiségével is jól tudok azonosulni, a jelenetben a veszekedés, a háborgás pedig könnyen megy nekem – tette hozzá nevetve. Szeretek szerepelni, más darabban is játszottam már, a rákészülés és próbák pedig teljesen kikapcsolnak. Erre a darabra heti két alkalommal próbáltunk, de amikor csak időnk engedte, olvasgattuk a szöveget és igyekeztünk egymásnak is tanácsokat adni.
Több szerepben is láthatjuk Tóth Tamást, aki szintén jól érzi magát a színpadon, de a darab sikerét az osztály összetartó erejében látja. – A 29 tanulóból mindenkinek van a személyiségéhez illő szerep. Van, aki színpadi jelenetben veszi ki a részét, és van, aki a technikát, a függönyt vagy a fényt kezeli – árulta el Tamás.
Czakó Vivien is már több alkalommal lépett színpadra iskolai előadásokon. Mostani szerepét a tanárnő ajánlotta neki. – Imádom mindegyik karakteremet. Most az első jelenetben egy cigányasszonyt, később pedig Laborfalvy Rózát játszom a Nemzeti Színháznál. Úgy érzem, hogy amint haladunk előre a próbákkal, mind jobban összekovácsolódunk, s mindenki egyre jobban magáénak érzi a szerepét. Az előkészületek és az előadások is fenomenális élményt nyújtanak – tette hozzá.”
Az est folyamán mi, kiskunfélegyházi diákok előadtuk színdarabunkat, amire olyan sokat készültünk, majd a segesvári Kikerics Néptáncegyüttes tagjaitól kalotaszegi táncokat láthattunk. Mindkét előadást hatalmas, lelkes taps fogadta. Este együtt buliztunk a segesvári diákokkal.
A következő napon a kirándulásé volt a főszerep. Először a Csíki Sörgyárba mentünk, ami azt gondolom, igazán elnyerte mindenki tetszését. Megkóstolhattuk a szűretlen búza, az áfonyás és a barna sörüket is, amelyek nagyon ízlettek mindenkinek. Utazásunk során Molnár Annamária, a segesvári Mircea Eliade Gimnázium tanárnője, Messzi-Szabóné Major Márta tanárnő és Eszes Gergely tanár úr kalauzoltak bennünket a számunkra még ismeretlen vidéken. A Sörgyár után a Csíksomlyói kegytemplomba mentünk, ahol szentmisén vettünk részt. Eszes Gergely tanár úr ismertette a templom és a kegyszobor történetét. Útközben a hegyek között hóesésbe is belefutottunk, természetesen mindenkinek elállt a lélegzete, hiszen gyönyörű volt. A nap utolsó programja a szovátai Medve-tó volt, ami lenyűgöző élmény volt számunkra.
Március 17-én, már kora reggel megkezdtük utunkat Sinaiába. Úticélunk a Peles-kastély volt, itt angol nyelvű idegenvezetést kaptunk. Ezt követően Brassóba mentünk, ahol bár brassóit nem ettünk, de megcsodáltuk a Fekete-templomot, ami ma már evangélikus, de egykor katolikus volt. Brassót 1689-ben tűzvész pusztította, a templom egy része leégett, falai megfeketedtek, innen kapta a nevét. Utolsó este városnézésre indultunk testvériskolánk diákjaival, ahol akár életre szóló barátságok is kötődhettek. Másnap reggel indultunk haza.
Azt gondolom, mindenki számára hatalmas élmény volt ez a kirándulás. Voltak köztünk olyanok is, akik most először voltak külföldön. Jó volt megtapasztalni azt, hogy ha el is választ minket egymástól egy országhatár, de mégis ugyanazt a nyelvet beszéljük és ugyanaz a történelmünk. Szeretettel várjuk testvériskolánk diákjait áprilisban.
Kovács Illés István
tanuló
