Erzsike néni hálás a sorsnak, hogy megélhette 100. életévét

– Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen szép kort egészségben és szeretetben megélhettem – mondta Erzsike néni, amikor 100. születésnapján köszöntötték a Csanyi úti Idősek Otthonában április 26-án. A jó kedélyű szépkorú hölgyet szeretettel köszöntötték lakótársai, az intézmény dolgozói és vezetője, Gálig Erzsébet. A városvezetés nevében Balla László alpolgármester és a körzet önkormányzati képviselője dr. Réczi László köszöntötte virággal és oklevéllel. Születésnapi műsorral kedveskedtek a móravárosi óvodások. István fia – Félegyháza díszpolgára – pedig gyermekkori vidám történeteket idézett fel.

Erzsike néni 1919. április 25-én született Kiskunfélegyházán. Négyen voltak testvérek, de sajnos már egyikük sem él. Édesapja földműves-gazdálkodó volt, édesanyja feladata a háztartás vezetése és a gyermekek nevelése volt, de emellett sokat segített férjének a földeken. Erzsike néni szerető családban nőtt fel. A közös ünnepek, disznóvágások emléke mélyen beitta magát szívébe. Nem voltak gazdagok, szerény körülmények között éltek, de szeretetben.

Négy elemi iskolát végzett. 12 évesen már elszegődött cserédnek, csakúgy mint fiútestvérei. Ebből a pénzből tudtak ruházkodni. Dolgozott Poór Péteréknél, a Tarjányi patikusnál, Glancéknál, akiknek vaskereskedésük volt a főutcán. Nagyon szerették a munkáját és ő is szeretett náluk. 17 évesen esett szerelembe Juhász István cipész-segéddel, aki három évig udvarolt Erzsike néninek, majd megkérte a kezét. Húszévesen házasodtak össze. Ezt követően férje szüleihez költöztek a Gábor Áron utcába, a férje nem engedte tovább dolgozni, otthon vezette a háztartást. Férje jó ember volt, és az anyósát, apósát is szerette. Szüleit is rendszeresen látogatta és a testvéreivel is összejártak.

Anyósáékat halálukig Erzsike néni ápolta. Férje hét munkatársával alapította meg Kiskunfélegyházán a Cipész KTSZ-t, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Első gyermekük István 1940-ben született, 1942-ben pedig lányuk Marika látta meg a napvilágot. Kiegyensúlyozott, csendes nyugodt életet éltek szeretetben. A gyermekek az általános iskola elvégzése után a Móra Ferenc Gimnáziumban érettségiztek.

Erzsike néniék, noha szerény körülmények között éltek, mindent meg akartak adni a gyerekeknek, hogy azok tanulhassanak. Mindkét gyermek meghálálta ezt a gondoskodást, mert mindig jól tanultak és szorgalmasak voltak. Erzsike néni nagyon büszke arra a mai napig, hogy sikerült diplomát adni a gyermekei kezébe. Fia tanárképző főiskolát végzett Szegeden, lánya pedig számviteli főiskolát.

Lánya férjhez ment 1962-ben és a Habselyem gyárban dolgozott főkönyvelőként. Két gyermeke született: Andrea és Zoltán. Ők együtt laktak Erzsike néniékkel a Gábor Áron utcában, sokat segített az unokák nevelésében, a háztartás körül. Nagyon élvezte a nagymamaságot és imádta az unokákat.

Fia, Juhász István 1962-ben nősült meg. Felesége a szintén pedagógus Kapus Edit lett. Házasságukból három gyermekük született: Nauzika, Árpád és Károly. István a Móra Ferenc Gimnázium tanára volt nyugdíjazásáig. Kilenc dédunokája és egy ükunokája van.

1975-ben meghalt a férje, akit szintén ápolt. Közben az unokák felnőttek és a lányáék is elköltöztek, így egyedül élt a Gábor Áron utcai házban. Fia és az unokák azonban rendszeresen látogatták és a szomszédokkal is nagyon jó viszonyban volt. Erzsike néni amíg csak lehetett, eljárt nyáron idénymunkára pl. gyümölcs-zöldség válogatásra.

2011-ben megromlott egészségi állapota miatt költözött be a Csanyi Úti Idősek Otthonába. Nagyon hamar beilleszkedett és jól érzi magát az intézményben. Minden programon szívesen részt vesz, mert mindenre nyitott. Nem szeret unatkozni, ezért, ha más dolga nem akad, akkor varr, énekelget vagy olvasgat. Családjának minden tagja rendszeresen látogatja Erzsike nénit, aki mindig szeretettel és mosolyogva várja őket.

Fotó: Fantoly Márton