Félegyházi plein air – virágok, színek a Kossuthvárosban
Napjainkban egyfajta életérzés megfogalmazására is használjuk a kifejezést. A plein air a feldíszített természethez, a városi élethez való vonzódás, a virágoskertek, parkok, ligetek szépségében az ember jelenlétének átélése. Nem a vad, nyers távoli természet, hanem a közeli, otthonos, idilli környezet iránti vonzódás. A tájat, kertet formáló, művelő, gondozó ember mindennapi öröme, életérzése.
A korabeli festők vásznaikon örökítették ezt meg. Ma a kertészkedés művészete sokak által művelt tevékenység, társadalmi kötelezettség, szabadidős elfoglaltság, amikor nem is annyira maga a természet, mint inkább a természet társadalmi élménye ragad meg.
A virágoskertek látványa megerősít bennünket abban, hogy nemcsak ecsettel, hanem virágokkal is lehet festeni. Ezt a városban járva sokfelé megtapasztalhatjuk, most néhány példát a Kossuthvárosból hozva.
Az április az íriszek, nőszirmok hónapja. Nagyon hálás, szép és sokszínű virágok, amelyek egy kis gondozás mellett a levelükkel is késő őszig díszítenek. Nagyon vagányul társíthatók egymással és rengeteg évelővel, cserjével. Jóval nagyobb figyelmet érdemelnének.
Aztán vannak egészen különleges társítások is: A finoman tagolt levelű, tűző napot kedvelő égkék virágú macskamenta és a nagylevelű árnyliliom nagyon megkapó együtt. Startra kész a pünkösdi rózsa is, hatalmas bimbói még csak ígérik tömve telt bordó virágait, amelyek egy gyönyörűen kialakított és gondozott utcai konyhakert méltó díszei lesznek májusban. A mediterrán egynyári tátika (oroszlánszáj) mit sem törődve a téli faggyal, úgy gondolta, hogy áttelel és idénre hatalmas bokrot nevel. Ő is kedves társa a szépen művelt zöldségeskert szabályos sorokba vetett növénykéinek.
A kis kékvirágú, légies megjelenésű évelő len és a robosztus levélzetű muskotályzsálya is jól kiegészítik egymást. Úgy gondolom, kevés településen látható a hatalmas fehér virágzatával igazán mutatós torma. És igen, ez a vérehulló fecskefűvel borított kis erdőrészlet is a Kossuthvárosban található.
Ezek a tavasz virágai, június már csak halvány emlékeiket találja itt meg, de az emberi gondoskodás újabb és újabb növényeket nevel, más és más virággal gyönyörködtet, felidézve a plein air változó múlandóságában is örök életérzését.
Nagy Ágnes
városi főkertész
