Az elkötelezett néptáncos, Varga Andreas
– Kezdjük az elején. Hogyan és mikor kezdődött a táncos elkötelezettség?
– A délvidéki Temerinből származom. A néptánccal ötödikes koromban, a helyi tánccsoportban ismerkedtem meg. Itt egy nagyszerű szakembertől, Lukács Imrétől tanulhattam több mint 10 éven át, miközben folyamatosan tanultam másoktól is. Középiskolás koromban nyaranta már július elején elköszöntem szüleimtől és csak augusztus végén értem haza. Addig sorra jártam a jobbnál jobb néptánctáborokat, ahol neves szakértőktől volt lehetőségem tanulni. 16 évesen otthon már a helyi utánpótlás-csoportot vezettem. A délvidéki emberek mentalitása nagyon barátságos, nyitott, őszinte és harsány. Ezek a jellemvonások nagyban segítenek engem ma is a néptáncoktatásban, amely számomra hobbiként indult, majd később életvitellé vált.
– Hogyan alakult a magyarországi pályafutása?
– A Magyar Táncművészeti Főiskola elvégzése tette lehetővé, hogy mára kiteljesülhessek a tanítás által. A főiskolán olyan új szemlélettel, módszerekkel ismerkedtem meg, amelyekkel magabiztosan ki tudtam egészíteni addigi tudásomat. Kiskunfélegyházára 2006-ban költöztem, ide is házasodtam, ide születtek idén ikreink is. Az elmúlt években sok jeles ember keresett fel munkalehetőségekkel, amelyeket örömmel el is fogadtam. A Kiskun Alapfokú Művészeti Iskolában helyezkedtem el főállásban, ahol bugaci, kunszállási, petőfiszállási, pálmonostori és gátéri csoportok toborzásával és tanításával bíztak meg. Kemény időszak volt, ugyanis akkor még sok helyen – kis túlzással élve – szinte azt sem tudták, mi az a néptánc. Idővel meglátták, megismerték a műfaj szépségét, és azóta is töretlenül működnek csoportjaink, némely faluban akár 3 korosztályban is. Ezáltal a művészeti iskolában ma már több mint 100 növendékem van.
Iskolai tevékenységemen túl éveken át besegítettem a helyi Padkaporos Táncegyüttes oktatásába, valamint számos táborban, együttesben tanítottam külföldön, belföldön egyaránt. Pályám egyik színfoltja Kunszállás, ahol jelenleg óraadóként tanítok a helyi általános iskolában. Itt felismerték a néptáncban rejlő lehetőségeket, a napi kötelező testnevelés órát heti egy alkalommal minden osztályban a néptánc váltotta fel, amely immáron 10 éve tart. A gyerekek szeretettel fogadnak, természetesnek veszik, hogy van egy ilyen tantárgy is az órarendben. Csoportjaimmal Kiskunfélegyházán már több mint 100 alkalommal léptünk fel jeles eseményeken, és remélem, továbbra is lesz lehetőségünk rendszeresen bemutatkozni. A gyerekek számára a táncházak, táborok és fellépések öröme és izgalma hihetetlen motivációt jelent, ezek által válnak a tánccsoportok igazi összetartó közösségekké.
Fotó: Fantoly Márton
