Életem, munkám legerősebb mozgatórugója a tisztelet

Meizl Ferenc több mint fél évszázados pedagógiai és tudományos ismeretterjesztő munkásságát ismerte el Félegyháza városa, amikor a Kiskunfélegyházáért kitüntető címmel köszönték meg áldozatos nevelőmunkáját, természetvédelem iránti elkötelezettségét. A nyugalmazott igazgatót, a Madárbarát Klub vezetőjét, a Magyar Madtártani Egyesület Helyi Szervezetének elnökét a díj átadásakor kollégái, volt tanítványai és valamennyi jelenlévő lelkesen ünnepelte, jelezve ezzel szeretetüket és elismerésüket, valamint azt, hogy méltó helyre került a kitüntetés. A díj átvétele után a kitüntetett így fogalmazott: – Nagyon örültem az elismerésnek, hiszen az embernek a legnagyobb érték az, ha szeretett városa elismeri munkásságát, törekvéseit.

Meizl Ferencet jó pedagógusként, iskolavezetőként, örökmozgó, kezdeményező személyiségként ismerik a félegyháziak. Nyugdíjasként is nagyon tevékeny, bárhol kérik fel egy előadásra, bemutatóra azt szívesen vállalja. A gyermekekkel is aktív kapcsolata van. Lelkes szervezőmunkájának köszönhetően ma már szinte minden iskola és óvoda madárbarát. Az apróságokkal és a serdűlőkkel közösen fáradoznak a parkosításokon, a madárodúk elkészítésén.

Az ünnepi pillanatok után kíváncsiak voltunk Meizl Ferenc életútjára, többek között arra is, hogyan került a pedagógus pályára, mik voltak a mozgatórugók ezen a területen, amiért ilyen szeretettel és vehemenciával dolgozott.

– 1941. május 1-jén születtem Bácsbokodon. Édesapám festő-mázoló és bútorfényező, édesanyám háztartásbeli volt. Szüleim a munka szeretetét és tiszteletét oltották belém. Szorgalmuk, az új iránti fogékonyságuk példaértékű volt számomra. Családunk kiemelkedő tehetségei – Kóbor Ferenc építész, Meizl Ferenc klarinétművész, dr. Meizl István geológus – ösztönöztek arra, hogy továbbtanuljak és pedagógus legyek. Először a bajai Tanítóképző Főiskolán, majd Szegeden, a Tanárképző Főiskolán kitüntetéses diplomával végeztem.

– Összegezzük röviden pedagógusi pályafutását.

– Feleségemmel együtt a Kiskunmajsa ötfai tanyai iskola volt az első munkahelyünk, ahol 10 évet tanítottunk. Szívvel-lélekkel mentünk minden nap az iskolába, nagyon szerettük a gyerekeket. Ezt érezték ők is, a szüleik is, azóta is minden évben találkozóra invitálnak bennünket.

1973-ban Kiskunfélegyházára hívtak, ahol a Batthyányi Lajos Általános Iskola alapító tanára lettem, tizenkét osztályban tanítottam földrajzot. Utána 1981-ben felkértek a petőfiszállási iskola igazgatójának, 1983-tól 2003-ig pedig a kiskunfélegyházi Platán Utcai Általános Iskola igazgatója voltam, nyugdíjba vonulásomig. Minden munkahelyemen személyes kapcsolatot alakítottam ki a szülőkkel és a pedagógusokkal. Találkoztunk a fogadóórákon éppúgy, mint a közösségi rendezvényeken, együtt voltunk a kirándulásokon.

A szülők segítségével Kiskunmajsán bevezettük az iskolába az áramot, ehhez hasonlóan Petőfiszálláson a központi fűtést. Félegyházán a Platán iskolában két új tantermet, kerítést és járdát építettünk, parkosítottunk.

– Mozgalmas, szép élet volt, sok munkával. Soha nem adódott olyan pillanat, hogy megbánta azt, hogy ezt a hivatást választotta?

– Nem! Életem legnagyobb boldogságát és értékét adta, hogy pedagógus lettem. Ez csak annak az embernek lehet örömforrás, akiben minden gyerek iránt tisztelet van. Mindig hittem abban, hogy minden gyermek tehetséges valamiben. Igazgatóként is arra ösztönöztem a munkatársaimat, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a gyerekek kibontakoztathassák a bennük rejlő tehetséget.

– Az iskolai munka mellett számos civil szervezetnek is aktív tagjaként, sőt alapítójaként tevékenykedett, tevékenykedik a mai napig.

– Ötvenhat éve léptem be a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatba, amelynek a mai napig aktív tagja vagyok, nagyon nagy szerepet játszik az életemben, több éven át a Csillagászati és Űrkutatási Szakosztály vezetőségi tagja is voltam. Ott kötöttem barátságot dr. Kulin György csillagásszal, akinek buzdítására alapítottam meg 1979-ben a Batthyányi iskolában a Csillagászat Baráti Körét, amelynek több évtizedes fennállása során számos emlékezetes kísérletet, kutatást végeztem a gyerekekkel, és közösen 200 Kepler távcsövet készítettünk.

– De azért én úgy látom, hogy a legnagyobb szerelem a Madárbarát Klub.

– Éppen húsz éve köteleződtem el a madárbarát tevékenység mellett, mégpedig azért, hogy tartalmasan töltsem a nyugdíjas éveimet. 1989-ben az első madárodú és madáretető-kiállítás megszervezésével kezdődött ez a barátság. Azóta ezer madárodút készítettem, amelyekkel benépesítettem a várost, a helyi és környékbeli intézményeket, parkokat. A félegyházi és a környékbeli óvodákban, iskolákban madárbarát-foglalkozásokat tartottam. Kezdeményezésemre alakítottuk ki a gyurgyalagköltő telepet Félegyházán a Bankfaluban, a Herman Ottó Tanösvényt és Emlékparkot Petőfiszálláson, és az Assisi Szent Ferenc Madárbarát kertet a Sarlós Boldogasszony Főplébánia kertjében.

– A Platán iskolában az ön kezdeményezésére alakult ki a Széchenyi-kultusz és jött létre a Széchenyi-szentély is.

– A Széchenyi-szentély Széchenyi István születésének 210. évfordulója tiszteletére létesült. Ott helyeztük el az iskola által örökbe fogadott, szüleinek írt levelét, amelyben 17 évesen így fogalmazott: „tettekkel akarok köszönetet mondani”. Én bárhol dolgoztam, mindig a szülők és az előző példák inspiráltak átlagon felüli teljesítményre. Hiszem és vallom, hogy az én tevékenységeim legerősebb mozgatórugója a tisztelet volt. Szeretném, ha hozzám hasonlóan sok fiatal hinne ebben az inspiráló erőben.