70 éve született Magyari Béla
Magyari Béla űrhajós, a Szojuz–36 űrhajó tartalékszemélyzetének tagja, vadászpilóta magassági öltözékben - 1980 (MTI fotó: Németh Ferenc)
A magyar űrhajósjelölteket 1977 májusától kezdték kiválogatni a vadászpilóták közül Kecskeméten a Repülőorvosi Kutató- és Vizsgáló Intézetben. A vizsgálatok eredményeképpen négy pilótát választottak ki, akik közül ketten (Farkas Bertalan és Magyari Béla) a csillagvárosi Gagarin Űrhajóskiképző Központban végezték a további felkészülést szovjet kollégáikkal együtt 1978–1980-ban.
Farkas Bertalan űrhajóstársa és parancsnoka Valerij Nyikolajevics Kubaszov, Magyari Béláé Vlagyimir Dzsanyibekov volt. Mindkét magyar kiváló eredménnyel végezte el a kiképzést, a jelöltek közül – másfél évvel a repülés előtt – az orosz szervezők választották ki Farkas Bertalant az űrrepülésre, de Magyari Bélának ugyanúgy végig kellett csinálnia a kiképzést, végig készen állt a helyettesítésre. 1980. május 26-án azonban csak a földi irányító központból izgulhatta végig Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov űrrepülőgépének fellövését. A moszkvai irányító központból tartotta a kapcsolatot Farkassal, és közben közvetített is a Magyar Televíziónak.
Ő is megkapta a Magyar Népköztársaság Űrhajósa címet. Az űrrepülést követő egy esztendő országjárással telt, élménybeszámolókat tartottak Farkas Bertalannal. Magyari Béla 1981 és 1986 között a Budapesti Műszaki Egyetem nappali tagozatán folytatta tanulmányait, űranyag-technológus lett, kutatóként dolgozott 1990-ig, közben a Miskolci Műszaki Egyetemen képezte tovább magát, doktori disszertációját fémtani kutatásokból írta. A nyolcvanas években a miskolci egyetem mérnökei egy új űrkemence fejlesztésébe kezdtek, amelynek „születésénél” ő is bábáskodott, de a kutatásokra szánt pénz elfogyott.
Magyari ezután négy évig nem dolgozott az űrhajózás területén, s egy szívizomgyulladás miatt a repüléstől is eltiltották. 1990-től a Pénzügyminisztériumban a szovjet csapatok kivonásával foglalkozó titkárság osztályvezetőjeként a repülőterek hasznosításán dolgozott.
Magyari Béla 1992-ben ismét a honvédséghez került, s ekkor már a MiG–21-es vadászrepülők fejlesztésével foglalkozott. 1995-ben a Budapesti Műszaki Egyetem honvédelmi csoportvezetőjeként oktatásszervezés volt a feladata. Amikor az általa vezetett honvédelmi csoportot felszámolták, nyolc hónap intenzív angolnyelv-tanulás után hat hónapig volt az SFOR (a NATO vezette, többnemzetiségű stabilizációs erő Bosznia-Hercegovinában) kötelékében a logisztikai főnökségen osztályvezető.
Magyari Béla 1994-től volt tagja a Magyar Űrkutatási Tanácsnak, 2001 és 2006 között a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke volt. Számos szakkönyv szerzője, gyakori vendége volt az űrhajózással és űrkutatással foglalkozó rendezvényeknek.
Négy gyermeke van: Gréta, Lilla, Gábor, Dóra.
1980. november 23-a óta Kiskunfélegyháza Város Díszpolgára.
Hosszan tartó betegség után, 2018. április 23-án hunyt el 68 éves korában, Budapesten.
