Megemlékezést tartottak a szervdonorok emlékére
Képgaléria
Az eseményen megjelent dr. Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatója, Berente Judit, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke, dr. Domján Mihály, tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta, Bozóki István kőfaragó mester, a szervdonorok tiszteletére állított emlékhely kivitelezője és jelen volt Csikós Józsefné is, akinek fia tragikus halálával három ember életét mentette meg. Az ő ötlete nyomán valósult meg a tavalyi és az idei összejövetel is. A meghívott vendégeket Kovács-Csonka Szilvia, az intézmény igazgatója és Csányi József polgármester köszöntötte.
Egy éve, 2018. szeptember 26-án adták át az Alsótemetőben a szervdonorok tiszteletére állított emlékhelyet, amelyet a konferencia után meglátogattak a jelenlévők. Ennek az eseménynek az első évfordulóján, szakmai fórumot tartottak, amelyen dr. Mihály Sándor, közérthető módon magyarázta el a jelenlévőknek a transzplantáció fontosságát.
– A halál az élet természetes velejárója, amelyre felkészülni nem lehet. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy beszéljünk róla nyíltan és őszintén. A transzplantáció, vagyis a szervátültetés esélyt adhat azoknak az emberek is az életük minőségi folytatására, akiknek már a gyógyszeres kezelés nem elegendő és másként nem élhetnének tovább. Minden esetben nagyon nehéz a család részéről a döntés meghozatala arról, hogy a szerettük ép és működőképes szerveit valaki más megkaphassa. Mindképpen leszögezem, hogy a hozzátartozók részéről nincs jó és rossz választás!
Az úgynevezett agyhalál beálltakor a kezelést végző szakembernek a feladata, hogy tájékoztassa a legközelebbi hozzátartozókat a donáció lehetőségéről. Ehhez feltétlen szükséges az, hogy a család megértse, hogy az agyhalál egyenlő azzal az állapottal, amikor már csak eszközök segítségével tartható fenn a keringés, vagyis a szív még dobod, de az agy sejtjei elhalnak, vagyis ez egy visszafordíthatatlan állapot. A szervmentő műtétek ugyanolyan steril műtéti beavatkozások, mint bármilyen más műtét – szögezte le az előadó, aki arról is beszélt, hogy hazánkban adott a jogi háttere annak, hogy mindenki maga, – még életében – döntsön arról, hogy felhasználhatók-e a szervei. Ennek a megtagadására egy írásos nyilatkozatot kell tenni, amelyet nem bírálhatnak felül. Kivételt képeznek a kiskorúak, ekkor a törvényes képviselő dönt.
Berente Judit, akinek életét a vesetranszplantáció mentette meg, minden nap hálát ad azért, hogy azóta is teljes, egészséges életet élhet. Kiemelte, hogy fontos számára, hogy a donor-hozzátartozóknak is lássák, hogy szerettük élni segített a halálával valaki olyannak, akinek más lehetősége már nem volt arra. A transzplantáltak nem tudják, hogy kitől kapták a beültetett szervet, de szeretettel gondolnak ismeretlenül is azokra.
Dr. Domján Mihály a gyász feldolgozásáról beszélt a jelenlévőknek. A szakember, a félegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban rendszeresen tart gyászfeldolgozó csoportfoglalkozásokat, amelyen bárki részt vehet, aki úgy érzi, meghallgatásra van szüksége.
– Valakinek az elvesztését, hiányát nehéz feldolgozni. Merjük megélni az érzelmeinket, az emberi szükségleteinket. Fogalmazzuk meg az igényeinket, tudatosítsuk magunkban, hogy nem vagyunk egyedül a fájdalmukkal. A közös alkalmaink nem csak a szomorúságról szólnak, minden összejövetelen jelen van a nélkülözhetetlen humor és az egymás támogatása, biztatása.
Bozóki István, az emlékmű megálmodója és kivitelezője köszönetet mondott a városvezetésnek az anyagi támogatásért, ami nélkül nem készülhetett volna el az az emlékhely.
A találkozó után az érintettek az Alsótemetőben gyertyát gyújtottak és egy-egy virággal emlékeztek meg a szeretteikről.
V. B.
