Titkok a levéltárból – 80 éves a Posta épülete
Kezdetben a postai levél- és küldeményszállítás elképzelhetetlen volt a lovas postakocsik nélkül. Később, amikor 1853-ban megnyílt a Pest-Félegyháza, majd 1854-ben a Félegyháza-Szeged közti vasútvonal, egyre inkább a vasúti szállításra tért át a posta is. A helyi posta 1900 májusában költözött a Hunyadi és Kossuth utcák sarkán álló, akkoriban épült úgynevezett Molnár Imre-féle emeletes házba (a későbbi Kommendáns Hivatal épületébe).
Fotó: Buknicz István gyűjteménye
A korabeli képeslapokon jól láthatóak a ház tetején magasodó antennák, amelyek jelezték, hogy 1939-ig ott működött a magyar királyi posta, távirda, telefonközpont és a postatakarékpénztár is. Az épület megrongálódott tornyocskáját a második világháború után már nem állították helyre.
Régi szándéka volt a kereskedelem és közlekedésügyi minisztériumnak, hogy Félegyházán a postának méltó épületet építsen. Az illetékes főhatóság a Holló Lajos utcai telket már korábban megszerezte, azonban a pénzügyi helyzet csak 1938-ban tette lehetővé az építkezés megkezdését. A magyar posta „kun őrtornyaként” jellemzett épület, az akkori szóhasználat szerinti „postapalota” 1939-ben lett kész, avatására szeptember 23-án került sor.
A két utcára szolgáló telken felhúzott, általában a postaházak tipikus mintáját követő egyemeletes épület homlokvonalának hossza 31,07 m, szélessége pedig 14,44 m. Az épület alatt szigetelt pince húzódott, a felépítmény beosztása megfelelt a posta működésének és céljainak. A főbejárat felett zöld keretbe foglalt, nagy neon betűk hirdették az épület funkcióját. (Később a többi középülethez hasonlóan ide is felkerült a vörös csillag.)
A posta szolgáltatása a második világháború után fokozatosan fejlődött. A hagyományos levél- és egyéb küldemények továbbításán kívül ide tartozott a táviratküldés, a telefonhálózat, a hírlap-előfizetés, sajtóterjesztés is. 1967-ben a posta arra kérte a félegyházi lakosságot, hogy a családi házakra szereljenek fel levélszekrényt, megkönnyítve a kézbesítők dolgát, hiszen így nem kellett egy-egy levéllel két-három ízben visszamenni az adott címzetthez. Szintén ebben az időben „ment nyugdíjba” a lovas postakocsi. A régen kiérdemesült postai szállítóeszközt a gyorsuló szolgáltatás jegyében két gépkocsi váltotta fel.
1973-ban találtak megoldást arra az évtizedes problémára is, hogy a tanyavilágban élőknek hogyan juttassák el a postai küldeményeket: bevezették a támpontrendszerű levélszekrényes kézbesítést, azaz autóval jól megközelíthető helyen több tanyának közösen levélszekrényeket szereltek fel, ahová naponta menetrendszerűen ki lehetett vinni a küldeményeket.
Ónodi Márta
