Filléres emlékek képekben
Képgaléria
Filléres emlékek – élettöredékek; emberi létünk villanásai, földi megnyilvánulásai, személyiségünk lenyomatai vásznakon, könyvlapokon, hangjegyekre komponálva, hogy minél tovább ellenálljanak a múló időknek, a gyorsan érkező feledésnek.
Ez a mai alkalom egyszerre két eseménynek kíván eleget tenni. Egyrészt előttünk áll Sáska Tibor veszprémfajszi festőművész 25 alkotása, mellyel önálló tárlatként kívánja bemutatni legfrissebb alkotásait, másrészt a jakabszállási alkotótábor elérte negyedszázados jubileumát és ennek emlékére elkészült egy kiadvány, amelynek bemutatója szintén a mai esténk programja lesz.
Ez a mai kettős alkalom, lényegében hármas, hiszen ma van a magyar festészet napja is és erre az ünnepre keresve sem találhattunk volna alkalmasabb bemutatót, mint Sáska Tibor látványos témákat, vérbő festészetet és virtuóz, vibrálóan eleven ecsetkezelést felmutató képsorát.
Sáska Tibor Dunántúlon élő Holló László-díjas festőnk többször állított már ki városunkban önállóan is, tanítványaival együtt is. Fogalmazhatunk tehát úgy is, hogy évek óta visszatérő alkotó, akit az igényes festészetet kedvelők jól ismernek. Expresszív stílusú és hatású festőként tartjuk számon őt, aki különös fény-árnyék hatásokkal teszi képeit drámaivá. A legtöbbször azonban csak a megoldás módja kaphatja a drámai jelzőt, a tartalom általában nem, hiszen bármilyen témához nyúl, bármilyen technikát használ, ugyanazzal a szenvedéllyel viszi vászonra témáit.
A most bemutatott képsorának anyagát sem igazán kell magyarázni, hiszen lendületes ecsetkezeléssel, látványosan szól úgy az értelemhez, mint az érzelemhez. Ezáltal válnak ezek a képek igazán fogyaszthatóvá. Kiállítónk kiérlelt stílusú művész, határozott, egyéni látásmóddal, ahol a fény – árnyékok, illetve a sötét – világos ecsetvonások egymásra épülése ad egyfajta lüktetést, ezek teremtik meg a nézőben azt a feszültséget, amelyek a befogadást elősegítik.
Sáska Tibor lényegében tájképfestő, a táj és a természet szeretete domináns festészetében. Szívesen veszi ecsetjére az alföldi tájat, bemutatva a táj nyugalmát, de a viharvert varázsát is, a természet intim részeit, ahol a csalitosban valami titok lappang, ahol görcsösek a fák, ahol a lomb sejtelmesen takarja el a mögötte lévő tájrészeket, ahol koboldok fényei villannak fel, és ahol az erdő mélye mesélni kész. Technikai repertoárja az olaj, az akril, akvarell és a pasztell; bármelyikhez is nyúl, egyfajta sajátos szépségeszményt teremt művein – hangzott el a megnyitón.
