Kurucz Béla tanár úr (1927–1969) emlékére
Szívmelengető szavak ezek, különösen ez év novemberében, hiszen idén 50 éve, hogy örökre eltávozott közülünk… Rövid élete példaértékű akár napjainkban is: nehéz, politikailag, gazdaságilag nagyon zavaros időkben dolgozott tanítóként, tanárként, szakfelügyelőként úgy, hogy szinte mindenütt mindenki szerette.
Pedagógusi pályáját nem sokkal a háború befejezése után 1947-ben kezdte, miután elvégezte a félegyházi tanítóképzőt, és mellette kántor oklevelet is szerzett. Szülővárosa, Kunszentmárton mellé egy olyan tanyasi iskolába kapott kinevezést, amelynek épülete szinte használhatatlan volt, ő hozta olyan állapotba, hogy elkezdődhetett benne a tanítás.
Aztán az ötvenes években ide-oda dobálta őt az akkori oktatási rendszer, tanított Tiszasason, Csépán, Kengyelen, Gyöngyösön. Az ottani tanítványai (akik még élnek) most is szívesen idézik emlékét.
Ezután Félegyházára költözött családjával együtt, és közben tovább is képezte magát először a szegedi főiskolán biológia-kémia és „műszaki ismeretek és gyakorlatok”- szakos tanári oklevelet szerzett, majd 1967-től a debreceni egyetemen képezte tovább magát. A diploma (diplomák) megszerzése után kémia szakosként tanított 1959 és 1969 között a József Attila Általános iskolában, a Petőfi és Móra Gimnáziumban haláláig.
A József Attila Általános iskolában Szamosi Ferenc igazgató úr idejében az ő vezetésével alakították ki az épület északi szárnyában a gyakorlati foglalkozások kabinetjét, ami jó alapot biztosított a diákok készségeinek képzésére az egyszerű fa- és fémmunkák valamint az elektromos alapismeretek keretében. Munkáját szívvel-lélekkel végezte, nem véletlenül nevezték ki megyei szakfelügyelőnek a gyakorlati foglalkozások területén.
Az emberi és szociális problémákra nyitott személyisége vonzó volt mind kollégái mind diákjai körében. Istenbe vetett hite, értékrendje, kiegyensúlyozott bölcsessége, másokkal „eggyé válni” tudó képessége, közvetlensége révén sok barátot és ismerőst szerzett nemcsak magának, hanem egész családjának. Az iskolázott, de a kevésbé „kitanult” emberek körében is a drótostól kezdve a pedelluson át az iskolaigazgatóig mindenkivel képes volt közös témát találni. Családi körben tanárbarátaival, Somfai Andrással, Terescsényi Endrével, Bense Sándorral, Judik Menyhérttel, Nagy Józseffel, Kapus Jánossal, Fülöp Imrével vidáman beszélgetve, vagy vitatva az éppen aktuális eseményeket, sok szép estét éltünk meg Wesselényi utcai házunkban.
Nekünk, gyermekeinek apai szeretete a régi nehéz időkben, de egész életünk során is erőt és jó példát adott. Az általa teremtett családi légkör és élete példájának köszönhetően nem véletlen, hogy az unokákat is beleértve most már nyolcan vagyunk tanárok, mondhatnánk a pedagógia erejében még mindig hívő, azt még mindig megbecsülő felnőttek.
Édesapánk, köszönjük a jó példát, a szeretetet, a bölcsességet, a hosszú beszélgetéseket és mindazt, amit együtt megélhettünk Veled. Hálásak vagyunk Neked, és ötven év távlatában egyre hálásabbak.
Gyermekei: Csanádiné Kurucz Tünde, Kurucz Márta és az unokák
