A magyar nyelv művésze
Képgaléria
Az előadó bevezetésképpen a magyar nyelvről szóló idézetekből hozott egy csokorra valót. Idézte például Jókai Mórt, aki szerint „én olyan szép, kifejezésekben gazdag, mondataiban tökéletes, a gondolatokhoz odataláló nyelvet nem ismerek, mint a magyar. Miért is nem világnyelv? Ha ezt más nemzetek nagy szellemei tudnák! Hiszen magyar nyelven költeni olyan, mint a hegedűművésznek a straduarión játszani! – Miért nem beszéli ezt a művelt nagyvilág? – Sokszor kérdezem magamban, hát már az Isten a magyar nyelvet csak a saját gyönyörűségére teremtette?” Giuseppe Mezzofanti bíboros szerint „A magyarok úgy látszik, még nem is tudják, hogy micsoda kincs lakozik nyelvükben". Míg George Bernard Shaw drámaíró egyenesen kijelentette: „miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."
Nem volt öncélú a magyar nyelv szépségéről, árnyaltságáról szóló idézetek csokorba kötése, hiszen Móra Ferenc maga is mesterien alkalmazta ezt az „eszközt”, és erre Juhász István számos gyönyörűséges példával szolgált. Ízes „félegyházisággal” idézte Móra sorait hol megnevettetve a közönséget, hol meg könnyet csalva a szemünkbe. Vele együtt a hallgatóság soraiban ülők is úgy érezték: üdítő élmény a mindennapok számlálhatatlan lájkja, csetje, blogja… után édes anyanyelvünk sokszázados mondásait hallani. Mint például hogy „Tegyük el magunkat másnapra, mert elosztják a éjszakát”, vagy „Az eget is betöri érte a homlokával”, esetleg „Akkor is szúr egyet a menyén, ha simogatja”.
T. T.
