A növények társadalma

Egyre több új növénykiültetés készül a városközpontban, és bár a fiatal csemeték még nem sokat mutatnak későbbi önmagukból, talán hasznos lehet kicsit megismerkedni a növények társadalmával.

Szép magyar nyelvünk nagyon tiszta logikával tárja elénk azt az élőlények világát jellemző természeti rendet, miszerint az élőlények egymásnak társaiként a növények világában, térben és időben szabályozott társulások, míg az emberi közösségekben társadalmak jönnek létre, szűnnek meg, vagy alakulnak át. Meglepő hasonlóságok és elgondolkodtató különbözőségek mind jobban ráirányítják a figyelmet a természet minden élőlényt magába ölelő egységére.

A növények világában nincs hasznos és haszontalan – ez csak az ember önközpontú megítélésében létezik –, a természetben minden okkal és céllal létezik az adott helyen és időben. De a természetben hulladék sem keletkezik, itt nincs szükség ártalmatlanításra, mivel a gazdaságosság vezérelve mentén mindennek feladata, szerepe, ezáltal haszna van. Talán éppen ezért is olyan meglepő, hogy ennek ellenére mennyi szépség található – látszólag haszontalanul – a természetben. A klímaváltozás, az elsivárosodás korszakában mindinkább értékké válik a természetben zajló folyamatok megismerése és a megfelelő alkalmazkodási stratégiák megfogalmazása mentén kialakított életvitel.

Tulajdonképpen a növények is alkalmazkodási stratégiáik mentén csoportosíthatóak. A három alapvető növényi viselkedési típus:

a kitartó versenyzők, az úgynevezett kompetítorok, a társulásalkotó uralkodó, kedvező körülményeket igénylő, sokat evő, sok zöld növényi részt (biomasszát) termelő, gyakran hosszú életű, inkább vegetatív módon, mint magról terjedő, ún. kolóniákat alkotó növények – ők a vállalkozók,

a türelmes alkalmazkodó, az ún. stressztűrők, kisebb környezeti igényűek, a kedvezőtlen körülmények között visszahúzódó, keveset evő, kevés biomasszát hátrahagyó, lassú növekedésű, kisebb telepet alkotó növények – specialistái, azaz művészei a gyakran szemet gyönyörködtető szépségű karakternövények, míg generalistái, hivatalnokai az állomány sokszínű tömegét alkotó, nagy alkalmazkodó képességű növényfajok,

a gyors talpraesettek, a pionír vagy ruderális növények, amelyek zavart, gyakran bolygatott területeken élnek, rövid életűek, általában egyévesek, többnyire kistermetűek, gyorsan fejlődő, magról hatalmas területeken elszaporodó növények, amelyek előkészítik a terepet az egymást követő különböző társulásoknak emberi megközelítésben egyrészt ők a gyomnövények, de ide soroljuk a mindössze 4-5 hónapra ültetett, nyári színpompát adó egynyári virágokat is.

Amikor különböző növényágyakat alakítunk ki, praktikus dolog ezeket figyelembe venni, mivel ez nagymértékben befolyásolja a későbbi fenntartási munkákat. Ha magára hagynánk – azaz nincs öntözés, gyomlálás, metszés, ritkítás, átültetés… stb. – kiültetett növényeinket, 1-2 év alatt kialakítanák saját önfenntartó társadalmukat, ez azonban a mi megszokott települési rendhez szokott szemünknek gyakran rendezetlen, kócos benyomást keltene. Tehát a fenntartás szükséges munkái nem hagyhatóak el, de a természetes folyamatokhoz alkalmazkodva ügyesen racionalizálhatók. Ezt a kertépítési irányzatot képviselik a természetközeli növénytelepítések.

Tavaly októberben túlnyomóan kompetítor növényekből telepített
városközponti virágágy, június-júliusban

Az előző virágágy augusztus-szeptemberben, jól látható,
az erős telepeket képző növények társasága szép együttest alkot

Ugyanaz a virágágy októberre már jól záródott állományt
képez, megfigyelhető hogyan váltják egymást a nyári és
őszi virágzású évelők

A Móra-téren mintegy 15 évvel ezelőtt, nagyrészt stressztűrő
növényekből telepített virágágy, láthatóan most már
rájuk fér a szétültetés

Egynyári virágágy rövid ideig pompázó, de akkor nagyon
intenzív díszt adó növényekből, a magas egynyári virágok
jól egészítik ki az évszakos váltást mutató évelő növényeket

Az élet csodája: vadon kelt egynyári, úgynevezett parasztpetúnia
a főtéri építési munkák területén

A platánfák alatti, természetközeli módon kialakított növényágy
novemberi dísze a késői virágzású őszirózsa, jól látható, hogy
itt már nem idegen az évelő növények téli védelmét, a talaj
takarását és tápanyag visszajuttatását biztosító őszi lombhullásból
származó mulcs, bájos képet nyújtva az arra sétálóknak

Végezetül el kell mondani, hogy sok ismeretlenes egyenlet még a kertek, közparkok természetközeli stílusban, természetes hangulatot keltve és a természet gazdálkodását is felhasználó kialakítása. Számos dolgot nem ismerünk, nincs tapasztalatunk, gyakorlatunk, de már értünk lényegi összefüggéseket, látunk jó célt és fel tudjuk mérni a változtatás szükségességét. Kihívás, amely erőfeszítéseket fog kívánni, de a feladvány megoldása, hisszük, hogy megragadható.

Nagy Ágnes
városi főkertész