Búcsú dr. Klazsik Györgytől
1972-től folyamatosan hangversenybérletük volt feleségével. Nagy Beethoven-rajongó volt, gyengéje Gigli hangja – ezért szólt temetésén az „Ave Maria” – Gigli előadásában.
Ahol egy labda gurult, Gyuri barátunk jelen volt a Kerék Csaba tanár úr szervezte teremfociban, nyáron a fejelések, vízi fejelések aktív szervezőjeként. A Balatonon és a Körös-torokban egyaránt összehívta az ismerősöket és bevonta az ismeretlen strandolókat is a játékba. Amint az időjárás és egyéb lehetőségek (pálya, munkahelyi elfoglaltságok) engedték, lelkesen teniszezett. Az idő múltával, amikor már fizikai ereje a teniszezést nem engedte, örömmel pingpongozott.
Hűségét a városához és annak ifjúságához mi sem bizonyítja jobban, mint hogy feleségével létrehozták a Klazsik Alapítványt, amely a tehetséges félegyházi fiatalok támogatását tűzte ki célul felsőfokú tanulmányaik végzésében. Mindig nagy örömmel, csillogó szemmel hallgatta a fiatalok beszámolóját egyetemi élményeikről. Sosem felejtette el megkérdezni hogyan állnak az idegen nyelvekkel és hogy sportolnak?
Emlékezzünk rá szeretettel, nyugodjék békében!
Váratlanul távoztál,
nem volt búcsú kézszorítás.
Szomorú döbbenetet érzünk,
minden ma már annyira más.
Emlékezünk, közös múltunk
most is emlékeinkben él,
Elragadott a közelünkből
egy hirtelen támadt forgószél.
Az élet örömeit és utazásaidat
mindig megosztottad velünk,
Sokáig élni fog sok közös élmény,
ami megmaradt nekünk.
Te már a csillagok útját járod,
emléked nekünk itt marad,
Megőrizzük mosolygós arcod,
kedves, önzetlen baráti szavad.
