Az angyalok köztünk élnek
Képgaléria
– Milyen éved volt?
– Olyan évet hagyok idén szilveszterkor magam mögött, amely megannyi nehézséget sodort az utamba. A nyár közepén megtartott Családi piknik az idő kiszámíthatatlansága miatt nem úgy sikerült, ahogyan elterveztem. Ez után picit csökkent a motivációm és a hitem. Azt hiszem, elfogyott az erőm. A belém vetett bizalom azonban újult erőt adott, hogy folytassam. Sokat jelent számomra, hogy számítanak rám. Az alapítvány lassan négy éve működik és a megpróbáltatások mellett a sok-sok jobbra fordult élet és a rengeteg őszinte mosoly mindenért kárpótolt. Ez a munka nemcsak a szervezésről, a kapcsolatrendszerem megmozgatásáról szól, hanem a reményről, a hitről és a beteljesedésről is. A gyermekeimet is azzal a szemlélettel nevelem, hogy vegyék észre az elesettet, és nyújtsanak neki segítő kezet. Az alapítvány is így született meg. Mindig fontos volt számomra az oltalmazás.
– Mi alapján döntöd el, hogy milyen jótékonysági kezdeményezés mellé állsz?
– Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy az alapítványt nem tudnám egyedül, segítők nélkül működtetni. Ha nem állnának mellém olyan emberek, akik ugyancsak szívükön viselik mások elesettségét, és nem tudnának összefogni egy nemes cél érdekében, ezek a célok nem tudnának megvalósulni. Ezért a támogatásért mindig hálás leszek. Ma már más szemmel szemlélem a világot, mint korábban. Egyszerűen nem lehet mindig, mindenkinek segíteni. Az, hogy milyen kezdeményezés mellé állok, a megérzéseimtől függ. Nincs jogunk ítélkezni senki felett aki nehéz helyzetbe került és támogatásra van szüksége. Nem tudhatjuk mi kívülállók, hogy milyen belső vívódásokat és harcokat kellett megvívnia az embereknek.
– Milyen meglepetéssel készülsz az adventi időszakban?
– Ebben az évben, tavasszal körvonalazódott bennem, az Angyal Projekt, amely keretében 250 darab kicsi, kedves angyalt fogok a segítőimmel városszerte elhelyezni, amelyek mellé, egy-egy kísérőkártyát csomagoltunk. Az angyalkákat adományként kaptam, olyan jószándékú emberektől, akik szintén adni akartak. Mindegyik angyalkának megvan a saját története, de azt hiszem, az egyikhez kivételesen bűbájos történet tartozik. Egy hölgy, az átadást követően azt mondta, hogy az a nagymamájáé volt és tudja, hogy a legjobb helyre fog kerülni az új tulajdonosánál. Valakinek az arcára mosolyt, a lelkébe örömöt fog csalni. A véletlenekben nem hiszek, a csodákban viszont igen! Tudom, hogy minden üzenettel ellátott kincset az az ember fogja megtalálni, akinek ott és akkor a legnagyobb szüksége lesz rá. Ez a kezdeményezés rólam szól. Arról, hogy annyi biztatást és támogatást kapok mindenkitől, szeretném viszonozni ezzel a kis aprósággal. Az ilyen figyelmességek megtöltik az emberek lelkét egy kis varázslattal. Nekem ez megéri! A karácsony nem az ajándékokra szánt összegek túllicitálásáról szól, hanem az apró, személyes csodákról. Az egymásra szánt időről, törődésről.
V. B.
