Egy letűnt kor tanúja: Sárgamajor
Képgaléria
A Sárgamajor múltja egészen a XIX. század közepéig, az 1830-as évekig nyúlik vissza. Régészeti leletekkel bizonyítható, hogy a település már a rómaiak idejében és a honfoglalás korában is lakott volt, ám ennek nyomai a 150 évig tartó török hódoltság alatt szinte teljesen eltűntek. Változás akkor következett be, amikor ez a terület számos más kiskunsági birtoktesthez hasonlóan, a törökök kiűzése után az orczi Orczy-bárók tulajdonába került. E család nevéhez fűződik a község újranépesítése az 1830-as évek körül, ami településtörténeti szempontból is meghatározó. Ekkor telepedtek le ugyanis azok a dohánykertészek, akik haszonbérbe kapott birtokain kerestek megélhetést és hosszútávon itt telepedtek le. Szintén erre az időszakra tehető a kúria felépítése is, ami az ekkor kialakult majorság birtokközpontjaként funkcionált. A majorság létrehozása pedig hozzájárult a paraszti gazdálkodást folytató kis- és középparaszti réteg, illetve a cselédség és a napszámosok letelepedéséhez.
1848-ban a mintegy 6949 katasztrális holdat kitevő birtokot Stametz-Mayer Henrik bécsi bankár vásárolta meg, aki csak nagyon rövid ideig birtokolta a területet. 1854 és 1861 között már az ország egyik legnevesebb és legnagyobb földbirtokkal rendelkező főnemesi család, a Pallaviciniek kezébe került. A pálmonostori terület így a 66 ezer katasztrális holdnyi algyő-mindszenti Pallavicini-uradalom északnyugati részévé vált. Az uradalom hitbizományként működött, amelynek első ura Pallavicini Alfonz őrgróf lett. Őt fia, Sándor követte az őrgróf 1875-ben bekövetkezett halála után. 1894-től a család fokozatosan eladni kényszerült a pálmonostori birtokból, így 1931-ben már csak 244 katasztrális hold volt a tulajdonában.
1945-ben a kúria épülete sem kerülhette el az államosítást, amiben a termelőszövetkezeti székházat helyezték el. A TSZ 1960-ban és 1961-ben átalakításokat végzett az épületen, és lecserélte a teljes tetőszerkezetet, ezután viszont már semmilyen újabb renoválási munkába nem kezdett bele, és hamarosan ki is költözött az épületből.
A kúriát a XIX. századi kor követelményeinek megfelelően építették meg. Jellegét tekintve L alakú, földszintes épület, amelynek szárnyai külső oldalai négyszögletesek. Az udvarra néző oldalán öt toszkán oszlopon nyugvó L-alakú tornác helyezkedik el. A kúria négyzetes udvarát hatalmas magtárak és istállók veszik körül, amit azért is érdemes hangsúlyozni, mert ez a négyszögletes elrendezés a majorságok kedvelt építészeti megoldása volt, azonban ma már a Duna-Tisza közén csak egyedül itt látható. Az északi oldalon foglaltak helyet a cselédlakások, míg a keleti részen az egykor modern és korszerűen megépített gabonaraktár helyezkedett el. A raktár külön érdekessége, hogy a századfordulón már lifttel működtették. A déli oldalon kaptak helyet az istállók, a kúria és a kapu pedig a keleti oldalon található. Közvetlenül a kapu mellett fekszik az alig pár éve felújított kápolna, amelynek védőszentjei Assisi Szent Ferenc és Assisi Szent Klára.
A Sárgamajor ma magántulajdonban van. A tulajdonosok – Héjja Béla és Héjja Béláné Kecskeméti Magdolna – 15 éve vásárolták meg az akkor még leromlott állapotú majorságot. Idővel nemcsak magát a kúria épületét hozták rendbe, de újjáépítették az egykor porig rombolt kápolnát, illetve a melléképületeket is helyreállították. A család ezekben ma baromfitenyésztéssel foglalkozik. A renoválásnál maximálisan törekedtek arra, hogy a majorság megőrizze múltbéli arculatát, egykori pompáját.
A Sárgamajornak méltó helye van a megyei értékek között. A kúria és a hozzá szorosan kapcsolódó gazdasági épületek történeti jelentőséggel bírnak. A XIX. századi majorságok négyszögletes elrendezése az Alföldön ma már szinte csak itt látható, pedig egykoron ez jellemezte a majorsági gazdálkodást folytató birtokos nemesség életmódját és építészeti stílusát. A Sárgamajor ma műemléki védettséget is élvez, ami már ezzel is jelzi, hogy a jövő számára értékes és megóvásra, ápolásra érdemes épületegyüttesről van szó. Megyei értékké nyilvánítása pedig tovább emelné az egykori Pallavicini-uradalom részét képező kúria jelentőségét és egyediségét.
A Sárgamajor a múlt azon ma már kevésbé ismert szegmenseit is őrzi, mely egykoron meghatározta az alföldi ember életmódját és mindennapi életét. A kúria és a megmaradt gazdasági épületek bepillantást engednek abba, ami manapság már csak skanzenekben és történelemkönyvekben fedezhetőek fel: a nemesség és cselédek lakóhelyei és életkörülményei és az ezek közti különbségek, gazdasági épületek (istállók, gabonaraktár) tényleges mivolta és azok funkciói.
