A vidra lett Az Év Emlőse
Eddig a természetes gyeptársulások, erdők illetve erdőszegélyek, barlangok élőhelyeit használó emlősök – sün, ürge, denevér, mogyorós pele, földikutya és hiúz – viselhették e kitüntető címet. Most először kerül reflektorfénybe egy vízhez kötött életmódú ragadozó és vele a vizes élőhelyek védelme. Talán nem köztudott, de ez a kisragadozó vízhez kötődő életmódja ellenére életének jelentős részét a szárazföldön tölti. Bundája tömött, zsíros ugyan, de sok időt kell fordítania annak tisztán és szárazon tartására, mivel vízben csak az védi a hidegtől. A Kárpát-medencében élő vidrák elsősorban éjjel aktívak, zsákmányszerző és területellenőrző napi útjuk során akár 8-10 km-t is megtehetnek, míg nappal vackukon pihennek. Mint a menyétféle ragadozók általában, a vidra is saját vadászterületet tart fenn, ahol a hímek territóriuma több nőstény vidráéval is átfedhet, de a kölyköt nevelő anyaállatok nem fedik egymásét. A vidrák fészke természetes hasadékban, maga ásta üregben, vízparti fák gyökerei között, vagy nádasban található.
Fotó: Máté Bence (https://www.facebook.com/BenceMatePhotography)
Magyarországon szinte minden olyan víztest környékén megtalálják életfeltételeiket, amelyek az általuk elérhető, elsősorban kisebb testű halakkal, vízi gerinctelenekkel benépesültek és ahol megtalálja a számára alkalmas búvó- és szaporodóhelyét is. Legjelentősebb élőhelyei a természetes tavak, a halastórendszerek és nagyobb patakok, folyók, árterek, mert ezekben egész éven keresztül táplálék áll rendelkezésre. Ezeket az általuk elfoglalt élőhelyeket gyakran háborítatlan nádasok, cserjésedett területek, vízparti galériaerdők övezik. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található vízterek, vízfolyások nagy részén észlelték a jelenlétét, nem jelent nagy csodát, ha ebben a téli időszakban is megtaláljuk a nyomát, fatörzsek, vagy nagyobb kövek tetejére határjelzésként elhelyezett, jellegzetes ürülékét. Mint a legtöbb ragadozó, ők is szeretnek „játszani”, gyakran a hasukon csúszdáznak le a hóban, vagy a sárban a vízfelszínig. Ezeknek a vidracsúszdáknak a nyomai is arra utalnak, hogy vízi ragadozó kisemlősünk a terület faunáját gazdagítja.
Európában a vidra állománya és elterjedési területe a folyószennyezések, az illegális vadászat és az élőhelyvesztés hatására az 1960-as évektől jelentősen visszaesett. Sikerként könyvelhető el, hogy az élőhelyeik és a faj speciális védelmének eredményeképp az 1990-es évek végétől egyre több országban ismét gyarapszik állománya, hazánkban is stabil populációkat alkot. Ennek részben az is az oka, hogy a hazai vizek kevésbé szennyezettek, továbbá a nagy kiterjedésű halastórendszerek kedvezőek a vidra számára. Azonban éppen ez az élőhelyhez való kötődés teszi a vidrát stabil állománya ellenére sérülékeny fajjá. Egyes nehézfémek – ólom, kadmium, higany – akkumulációja a keleti országrész folyói közelében elütött vidrákban magasabb, mint az ország más területein. A közúti forgalom növekedésével pedig egyre több, általában fiatal, tapasztalatlan vidra végzi a kerekek alatt. A vidra 1974 óta védett, 1982 óta pedig fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 forint. Szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv II. és IV. mellékletén is, ami azt jelenti a faj megőrzése uniós szinten is prioritás.
Fotó: Máté Bence (https://www.facebook.com/BenceMatePhotography)
