Arany Pierrot-díj a lóhátas balettért
– Pontosan hét éve nevezték ki a Magyar Nemzeti Cirkusz élére, ezzel a világ legfiatalabb cirkuszigazgatója lett. Nem riadt meg a kihívástól?
– Húszéves fejjel nagy felelősség hárult rám, de kihívásként éltem meg. Huszonöt évvel ezelőtt édesapám alapította a Magyar Nemzeti Cirkuszt, de komoly felkérést kapott a Fővárosi Nagycirkusztól, s a megüresedett helyére választani kellett valakit. Szépen lassan vettem át a helyét, közben rengeteget tanultam. Úgy tűnik, jó úton járunk, mert évről évre egyre nagyobb nézőszámot produkálunk. Erősek lettünk a közösségi mediában is, fent vagyunk a facebookon, az instagramon. Tavaly pedig bevezettük az online jegyvásárlást is.
– Meséljen, hogy néz ki egy napja?
– Attól függ, hogy éppen mire készülök. Jelenleg a Fővárosi Nagycirkuszban artistaként dolgozom, a díjnyertes produkciónkat mutatjuk be a feleségemmel, Merryluval. Közben rengeteg a tennivaló, hiszen a Magyar Nemzeti Cirkusszal márciusban húszállomásos turnéra indulunk. Hamarosan tíz artista érkezik Kínából, az ő ügyeiket is intézni kell.
– Mindent ön intéz?
– Egy jó igazgató mindenhez ért, de egy nagy, hetvenfős stábbal dolgozom.
Meccs Fucsoviccsal
– Néha el tud menni szabadságra?
– Egy hetet szoktam kivenni júliusban, akkor gyakorlatilag teljesen leáll a cirkusz. Olyankor rendszerint előveszem a teniszütőt is, és ütögetek a régi szép idők emlékére.
– Sokáig úgy volt, hogy profi teniszező lesz. Hogyan keveredett vissza a cirkusz világához?
– Cirkuszban nőttem fel, de Balatonlellén volt egy ismerősünk, akihez eljártunk teniszezni. Tulajdonképpen mindenki örült, hogy végre valami más szakmát választottam magamnak. Tehetséges voltam a teniszben, tizenegyedik voltam a magyar ranglistán, de egy híres cirkuszi mondás szerint „akinek egyszer a forgács a talpához tapad, azt nem tudja többé onnan levakarni”. Így 2008-ban visszatértem a cirkuszhoz, és szerencsére sikerült bebizonyítanom, hogy jól döntöttem.
– Nem hiányzik a sport?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Legutóbb Fucsovics Marci bajnokságát néztem végig, és felerősödött bennem ez a hiányérzet, főleg, hogy vele játszottam életem utolsó bajnoki meccsét. De nem bánok semmit, így vagyok boldog.
– Milyen az igazi XXI. századi cirkusz?
– Az évtizedek alatt is rengeteget változott a cirkusz világa, mert ma már a nézők is másra nyitottak. Már nem a tüzes karikát átugró oroszlánra kíváncsiak, hanem világszínvonalú produkciókra és modern show-ra.
– Figyelemmel követi, hogy mi történik a nemzetközi porondon?
– Egyrészt folyamatosan figyelem, másrészt közös műsorokban fel is lépek a sztárokkal. Ilyenkor igyekszem őket elcsábítani hozzánk, ami nem könnyű feladat, mert több évre előre le vannak szerződve.
– Kit sikerült mégis megnyernie?
– Minden évben legalább két-három sztárprodukciót szerződtetünk. Az előző évben a kiváló artistát, Simek Lászlót hívtuk el, aki a londoni olimpia záróünnepségén is fellépett. De sikerült a cirkuszunknak megnyerni Ovidiu Tellt, Románia legnívósabb íjmesterét, idén először pedig a Kínai Nemzeti Cirkusztól jönnek artisták.
Fotó: Váradi Tamás
Balett lóháton
– Vörös posztó az állatokat szerepeltető cirkuszok világa a legtöbb állatvédő szemében, önök is folyamatos támadásnak vannak kitéve. Mit gondol erről?
– Véleményem szerint állatok nélkül nem cirkusz a cirkusz. Nekünk ötven idomított állatunk van, az ingyenes nyílt napjainkon meg lehet nézi őket, hiszen nincs semmi rejtegetnivalónk. Az állataink folyamatos orvosi kontroll alatt állnak, rendszeresen megosztunk róluk képet és videót a közösségi oldalainkon is. Két éve a zebra mama és a szamár papa keresztezéséből született egy csikó, amihez hasonló még nem történt Magyarországon. Ez is azt jelzi, a társulatunknál olyan jól érzik magukat az állatok, hogy szaporodnak.
– Szandra, a világhírű elefánt is fellép még?
– Nélküle nem is lenne teljes egy előadás. Szandra most múlt negyvennégy éves, igazi középkorú hölgy. Filmekben is feltűnt, többek között a James Bondban, de játszott a Houdini sorozatban Adrien Brodyval is. Emellett rengeteg képet festett és sztárt borotvált meg.
– Újabb mérföldkő a hazai cirkuszművészet történetében, hogy a XIII. Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon minden díjat bezsebeltek a feleségével.
– Az esemény különlegessége, hogy pont hat évvel ezelőtt ezen a fesztiválon ismertem meg a feleségemet, akivel akkor még vetélytársként léptünk fel, és megosztva nyertük el az Arany Pierrot-díjat. Idén úgy gondoltuk, visszatérünk oda, ahonnan elindultunk, és közös produkcióval lepjük meg a közönséget. A Pas de deux – Balett lóháton című előadásunk a világon egyedülálló, hiszen olyan trükköket és mozdulatokat is bemutatunk, amilyeneket még sehol máshol nem láthatott a közönség. Ezzel pedig elnyertük a fesztivál nagydíját, az Arany Pierrot-díjat és hab a tortán, hogy mellé átvehettem a magyar cirkuszigazgatók aranyfokozatú díját is.
– Egy ilyen produkcióra mennyit kell gyakorolni?
– Az elején nagyon sokat kellett. Öt évvel ezelőtt álmodtuk meg ezt az előadást, és folyamatosan alakítottuk és fejlesztettük.
– Biztosítókötél nélkül a lovak hátán egyensúlyoz, miközben a fején tartja a kedvesét. Nem fél?
– Az artisták inkább egy egészséges drukkot éreznek fellépés előtt a bordó függöny mögött, ami ahhoz kell, hogy a produkció tökéletesen sikerüljön.
– Segítsen megértenem: mi a különbség az Arany Bohóc-díj és az Arany Pierrot-díj között?
– Az Arany Bohóc-díjat a Monte-Carlóban rendezett fesztiválon adják, és a cirkuszművészek Oscar-díjának is nevezik. Két éve én is átvehettem a 42. Monte-Carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválon. Az Arany Pierrot-díjat pedig a kétévente megrendezett Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválon ítélik oda. Azt hiszem, artistaként sikerült mindent elértem, amit csak lehet.
Állandó bázis a Balaton
– Mi a következő cél?
– Innentől már nincs feljebb, esetleg állami elismerést kaphat az ember. De a díjak mellett nekem nagyon fontos a nézők tapsa, az emberek mosolya. Rengeteg tervem van, és nem titkolt célom, hogy a jövőben a Magyar Nemzeti Cirkusznak létrehozzunk egy állandó bázist. Elképzelés már van róla, de még dolgozunk a kivitelezésen. Annyit elárulhatok, hogy helyszínként a Balaton és a főváros környéke jött szóba.
– Mi köti a társulatot a magyar tengerhez?
– Sokan tudják, hogy immár huszonhárom éve nyaranta Balatonlellén állomásozunk. Idén júliusban és augusztusban a balatoni közönség is élvezheti majd az Arany Pierrot-díjas produkciónkat és vadonatúj műsorral készülünk. Idén is lesz elefántfürdetés, Cirkuszok éjszakája, a vidámparkkal pedig közös Élménynapokat tartunk.
– A lovasakrobata-szám apáról fiúra öröklődik. Mikor bővül a Richter család?
– A feleségemmel természetesen gondolkoztunk a családalapításon, de jelenleg mindketten a karrierünk csúcsán vagyunk. Azt gondolom, pár évet még várunk a babaprojekttel.
