Eredetiség csak ott van, ahol gondolat van
Megnyitójában Rosta Ferenc így fogalmazott: – Réges-régen indult el iskolátokban az a tevékenység, amelyet képzőművészeti szakkörnek, vagy egyszerűbben rajzszakkörnek hívtunk, hívunk. Tanárnőtök is ebbe az iskolába, ebbe a szakkörbe járt, s már régóta ő vezeti.
A tárlatot látva látszik, hogy az istenadta tehetség bennetek valamiképpen megvillant. Úgy, ahogyan elődeitekben is, és csak remélni tudom, akkor is, amikor ti már régen nem lesztek itt, a jó képességnek még mindig lesznek nyomai. Természetesen nem egyformán. Van, aki többet kapott, van aki színesebbet, de ahogy előtört a ti esetetekben középiskolás korotokra ez a kiemelkedő adottság, úgy elő fog törni utódaitokban is, mert a tehetség már csak ilyen, bármilyen kevéske is, az igyekszik mindig felszínre jönni.
Egykor szinte minden gyerek szeretett óvodás korig rajzolgatni, papírra húzni egy vidám vonalat, de amíg a többiek sürgősen leszoktak erről egy villódzó képernyő kedvéért, addig ti magatok és talán mások gyönyörűségére is létrehoztatok valamit. Amit lehet, hogy egyszer alkotásnak lehet nevezni. No, hát ennyivel vagytok ti többek kortársaitoknál, no meg annyival, amennyivel a képek közötti szövegek többet elárulnak gondolkodásotokról, világfelfogásotokról. Mert valóban eredetiség csak ott van, ahol gondolat van. Ezért se hallgassatok azokra a szirénhangokra, amelyek kisebbíteni szeretnék a talentumotokat, amelyet a sorstól kaptatok.
Fotó: Fantoly Márton