Kitekintő 2020. április 1. 16:00

Kisemlős a világ tetején

Kisemlős a világ tetején
Ez az apró rágcsáló a tengerszint feletti legmagasabb területen, az Andokban fekvő Llullaillaco rétegvulkán csúcsán él.

Jay Storz, a Nebraskai Egyetem biológusa és társai 2020 februárjában mászták meg a 6723 méteres vulkánt a chilei-argentin határon, hogy megbizonyosodjanak arról, ilyen magasságban is élnek emlősök. A kutatóexpedíciót egy 2013-ban felvett videoklip inspirálta, Matt Farson hegymászó a Llulaillacón, mintegy 6600 méter magasan kamerájával felvett egy hóban futó kisemlőst. Soha ilyen magasan nem észleltek emlősállatot tudósok - számolt be az ng.hu.

Storz és tudóscsoportja az Atacama-sivatag déli peremén húzódó vulkánon tett egy hónapos expedíciója során fedezte fel a hörcsögfélék családjába tartozó rágcsálót, a Phyllotis xanthopygus rupestrist mintegy 6660 méter magasságban. A Llullaillaco egy rétegvulkán az Andokban, Argentína és Chile határán. Ez a negyedik legnagyobb és a második legnagyobb aktív vulkán a világon.

A tudóscsoport felfedezése páratlan bizonyítékkal szolgál arra, hogy az emlősök szélsőséges körülmények közötti képesek a túlélésre: egy rágcsáló képes a tengerszinti oxigén 45 százalékán és ismeretlen étrenden élni, miközben télen akár mínusz 25 Celsius-fokkal is meg kell birkóznia.
Valószínűleg eddig alábecsültük azt, mekkora tengerszint feletti magasságban képesek élni az emlősök és más gerincesek, mivel a világ legmagasabb hegycsúcsait viszonylag kevésbé tanulmányozták a biológusok – idézte Storzot a Nebraskai Egyetem közleménye.

– Senki nem számított arra, hogy emlősök élhetnek ilyen szélsőséges magasságban. Eddig a tudósok úgy vélték, hogy nagyjából 5700 méter az a tengerszint fölötti magasság, ahol még képesek megmaradni.

A csúcsra tartva a tudósok három másik rágcsálóval is találkoztak: Eligmodontia puerulus, Abrothrix andinus, Phyllotis limatusA kutatók azt tervezik, hogy tanulmányozni fogják a különbséget az oxigénben gazdag tengerszinten élő kisemlősök és az alacsony oxigéntartalmú térségben élők között.
– Sok kísérletet fogunk tenni, hogy kiderítsük, milyen különleges fiziológiai alkalmazkodóképességük fejlődött ki az alacsony oxigénszinthez. És elemezünk teljes genomszekvenciákat, hogy megállapítsuk az ezt segítő genetikai változásokat – mondta a biológus.

 

Kövessen minket a Facebookon is!