Ma lenne 18 éves az IWIW
Két éve, a wiw 16. születésnapja alkalmából a wmn.hu újságírója, Gyárfás Dorka megkereste és elbeszélgetett vele arról, hogyan látja ma a közösségi médiát (hiszen még a Facebookon sincs fenn), mit gondol az adatgyűjtési botrányról, a garázscégek nagyra növekedéséről, és a pénzről, amit egy jó ötlettel az ember kaszálhat.
– Meg tudod fogalmazni, miért épp te voltál az, aki az első magyar közösségi oldalt létrehozta?
– Fogalmam sincs, de nyilván sok különböző elem szerencsés összejátszása kellett hozzá. Például az a légkör, amiben a kétezres évek elején éltünk Budapesten, azok a helyek és az a közeg, ahová akkoriban jártam sok barátommal együtt, tehát hogy volt akkoriban valamiféle közösségünk. Persze sosem mondtuk ki, mert ahhoz túl sznobok voltunk, de utólag kiderült, hogy nagyon sokan napi szinten együtt buliztak a Ráckert nevű romkocsmában, és ha akartad, ott bárkinek megtudhattad a nevét, mert valaki biztosan ismerte. Volt ebben a társaságban egy lány, Vinczellér Katalin, aki kézzel, színes ceruzával megrajzolta ennek a kapcsolati hálónak a térképét. Nekem pedig eszembe jutott róla, hogy Amerikában létezett egy oldal, a sixdegrees.com, ami valami hasonlót próbált meg, csak ott e-mailben kellett visszaigazolnod, hogy valaki ismer. A kettő együtt ötletet adott ahhoz, hogy csináljunk egy virtuális térképet, ami megmutatja Budapest belterjességét. Elsősorban szexuális viszonylatban, vagyis hogy kinek hány szexuális kapcsolata volt ezen a körön belül. De az ötlet megszületésétől számítva még két év telt el a wiw születéséig, mert közben kiderült, hogy ezt a szexuális vonatkozást nem tudjuk megvalósítani.
A kérdés ugyanis ilyenkor az: lehet-e személyes adatokat úgy tárolni, hogy soha senki ne férjen hozzá. A válasz pedig, hogy természetesen nem, valaki mindig láthatja.
A cikk a wmn.hu oldalán folytatódik.
