Száz darab facsemetét ültetnek el az Alsótemetőben
A tervezett fás-ligetes sírparcella helye
A tervek szerint itt a ravatalozó és az 5-ös út felőli gazdasági bejárat között, mintegy 350 m hosszú temetőkerti sétaút létesül majd, két oldalán széles fásítással. A fásításban kocsányos tölgyek, keskenylevelű kőrisek, kislevelű hársak, lándzsás levelű égerek és néhány örökzöld fa kap helyet. Erre az útra fut ki a temető nyugati, nagyobbik temetett területének legtöbb kerti útja. Különlegessége a területnek, hogy egy részén megmaradt az eredeti szép, hullámos, kissé dimbes-dombos talajfelszín, és miután évtizedekig a temető távoli részének számított, az egykori régi sírok mára felszámolódtak, így a terület újra temethető. A főkertésztől megtudtuk azt is, hogy itt egy fás-ligetes, ritkábban temetett sírkert kialakítását tervezik, miután az elképzelt belső sírkerti út másik oldalán lévő mélyebb fekvésű természetes élőhely továbbra is megmarad.
Formálódó sírkerti út
– A fás liget kialakításához már ajánlottak fel magyartölgy-csemetéket, amelyeket több madárvonzó fával kiegészítve szeretnénk majd eltelepíteni. Jelenleg a tervkészítés szakaszában tartunk, de a fapótlásokból most év végén elkészülő fásítás már ennek a koncepciónak a része. November végére megtörtént az út nyomvonalának durva tereprendezése és az ide eső néhány régi sír felszámolása. Az új fáknak igyekszünk minél kedvezőbb életfeltételeket teremteni, ezért nagyméretű kb. egy köbméternyi gödörbe komposzt, zöldhulladék – falevél, fűnyesedék –, építési területről leszedett humusz kerül, a fákat ebbe az ültető közegbe ültetjük, továbbá a frissen bolygatott földet is vastagon bemulcsozzuk ilyen zöld anyaggal. Az első néhány évben ugyanis leginkább a gyökér megkapaszkodását kell majd segíteni – ismertette a főkertész hozzátéve: nem titkolt törekvésük, hogy a jövőben szeretnénk a zöldfelület-gazdálkodási munkák során keletkező zöldhulladék minél nagyobb részét újrahasznosítani a városi zöldfelületeken, mivel a természet rendje szerint ott van szükség rájuk. ahol keletkeznek.
– Adventba léptünk, a várakozás idejébe. Sokféleképpen lehet várakozni – gondolattalanul, félve, tétlenül, morgolódva, talán nem is érdemes sorolni –, de az igazi várakozás mindig nyitott a változásra, felkészül, előre, felnéz, és reménykedve bízik. Okos sáfár módjára kell elhatározni: jól szeretnénk élni az idővel, alkalmakkal, lehetőségekkel. Ennek jegyében fogtunk ehhez a feladathoz is. Ajándékként megélve a munkák lehetőségét, örömét, nehézségét, a jövőbeni eredmény reménységét – zárta gondolatait Nagy Ágnes.
