Téli napforduló – az év legrövidebb napja
A legrövidebb nappal és a leghosszabb éjszaka
A legrövidebb nappal és a leghosszabb éjszaka december 21-én következik be, vagyis december 22-étől már úgy áll előttünk a tél hátralévő szakasza, hogy a télből egyben már kifelé haladunk. Bár kezdetben még nem érzékeljük, de napról-napra egyre több lesz a világosság körülöttünk – írta cikkében a naplap.hu.
A napforduló nem egyenlő a napéjegyenlőséggel!
Sokan keverik a két fogalmat, pedig másról van szó. A napforduló a téli és nyári időszakhoz kötődik. Ilyenkor éri el a nap a maximumát (nyáron) és a minimumát (télen). A napéjegyenlőség ezzel szemben ősszel és tavasszal van ilyenkor azonos a nappalok és éjszakák hossza.
Egy kis asztronómia
A napfordulók a Föld Nap körüli elhelyezkedésére, illetve az ebből adódó folyamatokra vezethető vissza. A csillagászok évszázadokkal ezelőtt kimutatták már, hogy bolygónk Nap körüli keringési síkja valamint a Föld forgási síkja nem egyezik meg.
Közöttük nem kevesebb, mint 23 fokos eltérés mutatható ki. A Nap az év egyik felén az északi, míg a másik felén a déli félteke trópusai felett delel. Amikor épp a Baktérítő felett delel, akkor beszélhetünk téli napfordulóról, ami az északi féltekén a csillagászati tél kezdetét jelenti. További érdekesség, hogy Magyarországon a Nap a szóban forgó napon csak 8 órán keresztül tartózkodik a horizont fölött.
Ebből következik ily módon az, hogy téli napforduló az északi féltekén december 21-én van (olykor december 22-én), míg bolygónk a déli féltekén június 21-én van. Ilyenkor a a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, eredményezve ezzel az év legrövidebb nappalát is. Amennyiben szerencsén van és derült időben köszönt rán a jeles nap, az év leghosszabb éjszakáján megcsodálhatjuk a téli csillagképeket.
A téli napforduló az ősi vallásokban
A téli napfordulót Földünk civilizációinak számos kultúrája ősi időkre visszavezethető népi szokással illetve ünnepséggel kísérték. Hogy csak néhányat említsünk: a zsidó Hanuka, az ókori római időkre visszavezethető Saturnalia, az afroamerikai Kwanzaa, de ide sorolható maga a Karácsony, amit egyesek szerint – mint lentebb majd látni fogjuk – minden bizonnyal Mithrász napisten kultuszából, illetve több pogány ünnepből vett át a keresztény vallás. A napfordulók nyilván mindenekelőtt azoknál a népeknél fejlődtek ünnepnapokká, amelyek először tértek rá a szoláris, azaz napév szerinti időszámításra, ily módon jelentős napkultuszt alakítva ki. A téli napforduló éjszakáján az ősi kultúrák közösségei rendszerint énekléssel, virrasztással ünnepeltek. De nézzük a részleteket.
A Nap „visszatérésének” ideje
Arról már fentebb is esett szó, hogy a legtöbb ősi civilizáció vallási életében, a hit talán legfontosabb része volt a téli napforduló, amelyet számos kultúrában a Nap „visszatéréseként” értelmeztek. Csillagászati okokból – mint utaltunk rá – ezen a napon a leghosszabb az éjszaka, azonban ettől a pillanattól kezdve egészen a nyári napfordulóig növekszik a nappalok időtartama is, azaz őseink értelmezésében a téli napforduló a fény újjászületésének kezdő pillanata is egyben. A fénynek és a világosságnak a sötétség felett aratott győzelmeként értékelt téli napforduló minden bizonnyal örökké élni fog az emberiség emlékezetében.
Ilyenkor ugyanis, amikor a természet belekezd a téli, látszólag halott időszakába, az ember számára minden évben megadatik a lehetősége annak, hogy magába fordulva véghezvigye a legnagyobb belső munkát, megkísérelje az önmegtisztulást. Mivel a napfordulóknak köszönhetően kettéosztott év szimbolikusan is kifejezésre juttatja számunkra az élet ritmusát, jelen korunk embere is kezdi újra felfedezni ennek a napnak a spirituális jelentőségét. Ne sajnáljuk az időt és az energiát arra, hogy megismerkedjünk ennek az ünnepnek a jelképeivel és mivel nagyon úgy fest, hogy a mögöttünk hagyott évtizedekben és évszázadokban kiforgatták azokat igaz jelentésükből, meg is értsük őket.
Téli napforduló a keresztény kultúrkörben
Krisztus egyháza jelenlegi tudásunk szerint a 4. században tette a Megváltó születésnapját, azaz karácsony ünnepét a táli napforduló idejére. Az első keresztény közösségek Krisztust nem véletlenül azonosították a legyőzhetetlen nappal. Bár Krisztus születésének ünnepe csak a 4. században került december végére, az ókori népek ekkor ünnepelték azt, hogy a leghosszabb éjszaka véget ér, s újra hosszabbodni kezdtek a nappalok. Kevesen tudják, de a karácsony szó is a téli napfordulót őrzi, sőt néhány magyar népszokás is ebben a csillagászati jelenségben gyökerezik. Krisztus születésnapja egyébiránt már i. u. 137 körül a napfordulóünnepek közelébe került, ugyanis ekkor rendelték el fényünnepként. A fény megújulásáról december 25-én emlékeztek meg, merthogy ekkor született újjá Mithrász napisten.
Egyes feltételezések szerint éppen Mithrász okán került Jézus születésnapja erre az időpontra. Nemcsak az ókori eredetű vallási hiedelmek világában és a keresztény világvallásban érhető tetten a téli napforduló ünnepe, de a magyar népszokásokban is. Példának okáért az egyik legismertebb eseménnyel, a karácsony másnapján tartott regöléssel is összefüggésbe hozható, amellyel az újévet köszöntik, s termékenységet és bőséget kívánnak a házban lakóknak. Az ilyenkor előkerülő kolompolás, illetve alakoskodás az ártó szellemek elűzését szolgálta. Kevesen tudják, de a betlehemezés, amivel Jézus születését meséljük el, bizonyos elemeiben már néhány régi napfordulós ünnepben is előfordul.
