A Don-kanyarban elesett félegyháziakra emlékeztek

A Don-kanyarban vívott harcokban elhunyt 411 félegyháziról emlékeztek meg január 12-én a városvezetés, a félegyházi pártok és civil szervezetek képviselői az Öreglaktanya melletti kopjafánál. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak. A megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek és vesztek oda a mínusz 40 fokos orosz télben, 1943 januárjában.

A doni katasztrófa napja a mi történelmünkben gyásznap, a túloldalon harcolóknak azonban a dicsőség napja. Itt fordult meg a háború és lettünk igazán vesztesek. Amikor Magyarország politikusai úgy döntöttek, hogy hazánk belép a második világháborúba, akkor nagyon nagy reményeket kergettek. Talán abban bíztak, hogy orvosolni tudják az első világháború fájdalmát és veszteségeit.

Ezen a napon, 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. Ennek következtében a 250 ezres 2. magyar hadsereghez tartozó honvédok és munkaszolgálatosok közül 125-130 ezren estek el, sebesültek meg vagy estek fogságba. Ez volt a II. világháború legnagyobb magyar hadi tragédiája.

A magyar csapatok átvették a Sztálingrádba irányított német egységek helyét és – a többi szövetségessel együtt – a Don-folyó vonalának védelme volt a feladatuk. A rosszul felkészített, az országhatároktól több ezer kilométernyi távolságban bevetett hadsereg – elavult és gyenge felszereléssel, akadozó utánpótlással, gyakorlatilag német irányítás alatt – a hősies ellenállás dacára sem tudta tartani állásait. A mínusz 35-40 fokos hidegben március 3-áig 64029 magyar tisztnek és honvédnek sikerült a Don-folyó vonalától mintegy 100 kilométerre elhelyezkedő törzsig visszavonulnia, ahonnan a hadsereg maradékát hazaszállították. Április 30-án a 2. magyar hadsereg működését felfüggesztették.

Fotó: Fantoly Márton

Kövessen minket a Facebookon is!