Toronyóra, láncostul
A családfő előbb a régiségek gyűjtötte szenvedélyesen: amit mások a padlások, kamrák félreeső szegleteiben ócskaságként megtűrtek, abban ő a múlt egy darabját látta meg. Előbb mosórács, mángorló, rokka, vasaló, a paraszti és az uradalmi életforma legkülönbözőbb használati tárgyai gyarapodtak a takaros kunszállási portán, mígnem 1976-ban Hatvani Béla megvásárolta első falióráját. A használaton kívüli feketeerdei parasztórán egy háznál akadt meg a szeme, tulajdonosa 50 forintért vált meg tőle – írja Bács-Kiskun megye weboldala.
Hatvani úr – aki ekkor még nem is sejtette, hogy ezzel új fejezet kezdődött az életében – mindjárt órásmesterhez vitte a szerkezetet, és megjavíttatta. Öröme azonban nem tartott sokáig, a régiség mutatói kisvártatva újra ellenálltak az idő múlásának. Mit tesz ilyenkor egy elhivatott gyűjtő? Hát darabokra szedi az órát, és nem nyugszik, míg dalra, akarom mondani egyenletes tikk-takkra nem fakasztja.
– Ezzel kezdődött – mutat rá a több tucat hasonló óra között szerényen megbúvó darabra a férj. Az ötven forintos „befektetés” óta eltelt 40-nél is több esztendő ugyanis elegendőnek bizonyult több mint 600 óra összegyűjtésére, gyakran javítására, olykor restaurálására, és még egy múzeum kialakítására és berendezésére is. A régi parasztházból kialakított bemutatótermek hófehér falain ott sorakoznak gondos rendszerben a legkülönbözőbb korok, tájak, életformák jellemző tárgyai: van itt kakukkos, porcelán és fa feketeerdei, art deco, szecessziós, bécsi ónémet, biedermeier stílusú, francia és angol kandallóóra, zseb- és karóra, 400 napos, és igen... toronyóra is van, láncostul...
– A kiállított több mint 600 darab 90 százaléka működőképes szerkezet. Ezen kívül van még úgy 150 óra, ami javításra vár – magyarázza Hatvani Béla, aki azt is elmondja, hogy a gyűjtemény darabjai közül csupán néhányat húznak fel, mert különben nem lehetne megmaradni a házban a hangzavartól.
Gyűjtőszenvedélyét felesége, Erzsike mindvégig támogatta. Mint mondja, nem örült, amikor például a karácsonyi vacsora után felállt, és visszament az óráihoz, de megértette és respektálta, hogy neki ez fontos, és támogatta mindenben. Hiszen látta, hogy milyen hatalmas munka és odaadás van ebben: élete párja a munka, a zene a fóliázás mellett is szenvedélyesen eljárt a régiség vásárokba, és autodidakta módon megtanult mindent az órákról katalógusokból, szakirodalomból, internetről... Amikor a ’90-es évekre úgy felduzzadt a gyűjtemény, hogy gyakorlatilag beborították az órák a lakás falait, Erzsike vetette fel azt is, hogy helyezzék el a gyűjteményt az időközben megüresedett öreg házban. Évekbe tellett, mire saját költségükön, a két kezük munkájával elkészült az épület, és bekerülhetett a kivételes gyűjtemény. Időközben fiukat, Gábort is „megfertőzte” a szülők lelkesedése, így örömmel veszi ki a részét a ma már Kunszállás egyik látványosságaként számontartott magángyűjtemény körüli teendőkből.
Az óramúzeum nyitvatartása:
Péntek: 13-tól 18 óráig
Szombat: 10-től 17 óráig
Vasárnap: 13-tól 17 óráig
Előzetes bejelentkezés alapján azonban ettől eltérő időpontban is fogadnak látogatót.
