Körkérdés – Változtak-e a munkakörülményei?
Bajzák Györgyné (65)
– Nyugdíjas vagyok, így engem nem érintettek a korlátozások. Igyekszem a gyerekeimnek abban segíteni, hogy tanulok az unokákkal és vigyázok rájuk. Így a felnőttek tudnak dolgozni, nem kell szabadságot kivenniük azért, mert nem tudják a felügyeletet megoldani.
Cseh István (52)
– Ausztriában, az építőiparban dolgoztam, de december óta nem tudok munkát vállalni. Megszűnt a vírus miatt az a cég, ahol alkalmazásban álltam, csak reménykedni tudok, hogy rövidesen ismét lesz lehetőségem dolgozni.
Fekete Attiláné (46)
– Egy cukrászdában dolgozom, ahol jelenleg csak elvitelre tudjuk kiszolgálni a vásárlókat. Kicsi unokáim vannak, akiknek most a kormányrendelet értelmében nincs rendes óvodai ellátásuk, így velük még több időt tudok tölteni, mint ezelőtt. Rendszeresen besegítek a lányoméknak a gyerekfelügyeletben.
Hajdú Aladár (39)
– A közterek tisztaságáért vagyok felelős, így az én munkavégzésemet nem befolyásolták a korlátozások. Amit viszont észrevettem, hogy mivel nincs annyi ember az utcákon, kevesebb szemetet kell napi szinten összeszedni.
Cseri Györgyné (55)
– Helyi boltvezető, kisvállalkozóként próbálok alkalmazkodni a vírus okozta új helyzethez, a szigorításokhoz. Jelenleg nyitva lehetek, de sajnos visszaesett a forgalom. Ezt leginkább annak tudom be, hogy elsősorban a legfontosabb dolgokat veszik meg a vásárlók. Egyéb területek, például az online ügyintézés terén fellendülést tapasztalok.
Csordás Tamás (31)
– Vendéglátósként nagyon rosszul érintett a vírushelyzet és a vendéglátóegységek bezárása. Ehhez kocsmárosként nem lehetett alkalmazkodni. Az emberek társas lények, szükségük van az emberi kapcsolatokra és a közös élményekre. Ezekben most gátolva vagyunk. Azt gondolom, hogy egységes szabályozásra lenne szükség globális szinten. Azt nem tartom teljesen jónak, hogy az egyik országban kinyitnak a vendéglátóhelyek, míg a másikban bezárnak éppen. Összefogásra biztatok mindenkit.
Tarjányi Lászlóné (60)
– A kereskedelemben dolgozom. A munkámat nem tudom otthonról ellátni, ezért bejárok a munkahelyemre, de igyekszem a szokottnál is jobban odafigyelni a higiénés szabályokra és a biztonsági előírásokra. A korábbiakhoz képest annyi a változás, hogy az este nyolc óráig tartó nyitvatartás helyett jelenleg csak hétig dolgozhatunk.
Ónodi Ferenc (28)
– Borbélyként dolgozom, nagyon megviselte a szakmát a vírus megjelenése. Az igények is változtak, kevesebben kérnek szakálligazítást, hiszen a maszk takarja az arc nagy részét. A törvényi szabályozás értelmében sajnálatos módon zárva kell lennünk, de nagyon remélem, hogy hamarosan folytathatjuk a munkánkat.
Kása Zsuzsa (58)
– A Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumot vezetem, 2020. március 16-a óta a kihirdetett veszélyhelyzetre vonatkozó szabályok szerint. Vezetői munkámban ezek a rendelkezések csak annyi változást hoztak, hogy a napi operatív teendők mellett koordinálni kell a vírushelyzet miatt megkívánt feladatokat is. Ezt helyszínileg vezetőtársaimmal a gimnáziumból tesszük. Tanulóink nagy része majd egy éve kényszerül digitális oktatásra, a kollégák pedig választásuk szerint otthonról, vagy az iskolából tartják az online órákat. A végzősöknek igény szerint kiscsoportos jelenléti felkészítést nyújtunk, de a jelenlegi, fokozott veszélyhelyzetben ez is visszafogott. A gyerekek, a "zsizsegés" nagyon hiányzik mindannyiunknak.
Csőszi Viktor (35)
– A Rádió Smile ügyvezetőjeként számomra a rendezvények elmaradása jelentette a legérezhetőbb változást. Nem volt minden héten tele a naptáram, hogy mikor, hova kell mennem tudósítani. Júniustól novemberig volt egy kevés esemény, de azóta – néhány sajtótájékoztatótól eltekintve – a négy fal között telnek a mindennapok. Ezért is, amikor csak tehetjük, kimozdulunk a szabadba túrázni, sétálni. Az ülőmunka miatt egyébként is fontosnak tartom és igénylem is. Nagyon hiányzik a közös munka a többi, helyi sajtóban dolgozó kollégával, kolléganővel, mert ezek mindig jó hangulatban telnek. Idén már másodszorra maradt el a március 15-i sajtónapi fogadás, amikor úgy tudunk hosszabb időt eltölteni egymással, hogy nem a munka miatt vagyunk ott. Innen is kívánok minden érintett szervezetnek, üzletnek, vállalkozásnak kitartást!
Némethné Faragó Erika (46)
– A Generali Biztosító kiskunfélegyházi kirendeltségének vezetője vagyok. A korlátozások ellenére ugyan nyitva lehetne az iroda, de elsősorban családunk érdekében úgy döntöttem, hogy zárva tartok. Az ügyfeleknek szinte mindenben – online vagy telefonon keresztül – tudok segíteni otthonról is, akár ügyintézésről, akár szerződéskötésről van szó. Úgy érzem, hogy ezt el is fogadják, keresnek, hiszen az élet nem állt meg, csak kicsit más lett.
Udvardi István (45)
– Madármentő önkéntesként a hosszú utak miatt az este 8-ig történő hazaérést volt a legnehezebb betartani. A korlátozás miatt például a késő délután befogott, nyílt töréses, sürgős ellátást igénylő madarat sem lehetett azonnal a hortobágyi Madárkórházba vinni, hanem másnap reggelig otthon kellett gondoskodni róla. Szerencsére igazolással februártól ez a probléma megoldódott.
Virágh Henrietta (27)
– Idén januárban kezdtem el dolgozni a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban konyhai kisegítőként. Márciusban, a vírushelyzet miatt bevezetett rendelet értelmében már a hatosztályos gimnáziumi osztályok diákjai sem jöttek iskolába. Szerencsésnek tartom még így is a helyzetemet, mert nem maradtam munka nélkül ebben a nehéz időszakban sem. Most az önkormányzatnál takarítok, ha visszajöhetnek a gyerekek az intézményekbe, én is visszatérhetek az eredeti munkahelyemre.
Majtecsik Ferenc (66)
– A Magyar Villamos Művek félegyházi üzemében dolgoztam már nyugdíjasként. Amikor a napelem gyártását nemrégiben megszüntették, elbocsátottak. Egy hónapja szakemberként újra visszahívtak, de ez a projekt életképtelenné vált és ismét munka nélkül maradtam. Nem rendítettek meg ezek a dolgok, a koronavírus-járvány miatt kialakult bezártságot is jól viselem. Kertet építek a ház körül és gondozom minden nap. Kaktuszaimat házasítom, és lassanként a szabadba ültetem őket. Szóval, jól vagyok ebben a helyzetben is.
Pállné Dakó Eszter (40)
– A Páll Fűtéstechnika Kft. egyik ügyvezetője vagyok. 2020 tavasza – amikor az első hullám miatt hozott szigorításokhoz kellett igazodnunk – a jelenleginél lényegesen nagyobb változást hozott a munkakörülményeinkben, az életünkben. A vállalkozásunk tekintetében a kötelező intézkedéseket bevezettük, és tartjuk is: a kötelező maszkhasználat, folyamatos szellőztetés és távolságtartás mellett pedig próbáljuk a személyes kontaktusok számát csökkenteni. Szerencsére egyre többen alkalmazzák az e-mailt és a telefonos megkeresést, valamint hamarosan elindulhat a webáruházunk is, amivel ugyancsak elkerülhető a sorban állás. Miután sikerült mindenkinek belerázódni ebbe a furcsa, óvatos helyzetbe, tulajdonképpen működik így is a munka és az élet. De azért nagyon várjuk, hogy visszatérhessünk a régi kerékvágásba!
Rózsa Pál (52)
– A Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola igazgatójaként szembesülnöm kellett vele, hogy nem találkozhatok úgy a diákokkal, mint azelőtt. Egész egyszerűen hiányoznak, nehéz így, hogy nincsenek jelen az iskolában, fizikai valójukban. A pedagógusok is javarészt otthonról dolgoznak, az értekezleteket is online módon bonyolítjuk le. Egy idő után viszont rájöttünk, hogy ebből is meg kell tanulnunk a jót kihozni és olyan utakat ismertünk meg, amelyek eddig járatlanok voltak számunkra. Kicsit kitágult a világ, online nyílt napokat szerveztünk, versenyekre készültünk pusztán az elektronikus térben. Bebizonyosodott most is, hogy nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Igaz, hogy megváltoztak a körülmények, de megpróbáltuk a lehető legtöbbet kihozni így is a lehetőségekből.
Petyovszkiné Kovács Margit (53)
– Magyar-orosz-angol szakos tanári végzettséggel rendelkezem. Hatodik éve dolgozom a Constantinum Katolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Technikum, Kollégiumban főállású angoltanárként. Ebben a tanévben 6 csoportban tanítok angolt nyolcadiktól a 11. osztályig, és a 9. NY osztály osztályfőnöke vagyok. A járványügyi szigorítások miatt tavaly november óta a középiskolás tanítványaimat digitálisan oktatom. Órarend szerint megtartom minden tanítási órámat, ellenőrzöm a házi feladatokat és igyekszem naprakészen végezni az adminisztrációs munkámat. A számonkérések nálam általában szóbeli felelések formájában történnek Messengeren keresztül, ami egyúttal lehetőség egy kis személyes beszélgetésre is a tanulókkal. Szabadidőmben szakdolgozatot és beadandókat írok, mivel ebben a félévben fejezem be tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem pszichológia szakán. Én magam is igyekszem alkalmazkodni ehhez az újfajta, tantermen kívüli digitális tanrendhez, de egyre jobban hiányoznak az emberi kapcsolatok a diákjaimmal, a szülőkkel és a kollégákkal. Különösen sajnálom a kilencedikes osztályomat, akik sok izgalmas programról, élményről maradtak le ebben az embert próbáló időszakban.
Fekete Hortenzia (33)
– A vendéglátásban dolgoztam eddig, de sajnos a munkahelyem megszűnt a vírus megjelenése miatt. Szerettem volna új munkahelyet megpályázni, de a pandémia harmadik hulláma ezt lehetetlenné tette. A kislányom óvodás, most vele vagyok otthon, mindent együtt vagyunk kénytelenek elintézni, megoldani. Sajnos lassan feléljük a megtakarításainkat. Nagyon bízom benne, hogy rövidesen változik a helyzet, és újra munkába tudok állni.
