Vigyázzunk rá, mielőtt forrásaink kiapadnának

Mindjárt indulok sétálni, méghozzá víz mellé. A Liget tóhoz. S most néhány szót arról, hogy 1993. március 22-étől hivatalosan ez a Víz Világnapja. Tegnap a fáké, ma a vízé, aztán majd jönnek persze a madarak is és újrázva a fák. Így bizony, nagyon helyes. Mert jó, hogy van még víz, annak ellenére, hogy piszkítják orvul és megengedett módon.

Borítókép: Bátyi Zoltán

Ez utóbbit ugyan nem értem, de megmagyarázzák, hogy az a kosz, meg olaj meg a többi még nem éri el negatíve, amit veszélyesnek lehet nevezni. Mondjuk a mázsa- sőt tonnaszámra elpusztult halak és a belőlük lakmározó és szintén elhullott madarak véleménye azért felülírná az emberi számításokat. A soha le nem bomló műanyagok, házi hulladékok, ismeretlen eredetű és származású gusztustalan szemetek bukdácsolnak a hullámokon, és bár sokan és sokféle módon szedik, tisztítják, de mindig van utánpótlás. A folyóvizek, tavak mellé rakják le a veszélyes és veszélytelen? hulladékot. Veszélytelen hulladék nincs, ne ámítsuk már magunkat!

Mindezek ellenére éljen és csobogjon a hegyi csermely és patakocska, hullámozzanak a folyók és folyamok, a tengerek és óceánok, míg a világ világ.

Fotó: Bátyi Zoltán

S az ember dolga, amíg itt él a Földön, hogy vigyázzon a vízre. A vízre is.

Salánki Anikó