Titkok a levéltárból – Belvízár 1940-ben
A város vezetősége éppen a március 15-i ünnepség idején, pénteken kapta az első híreket a Majsai úti gazdáktól, hogy a megnövekedett belvizeket az országút alatti átereszek nem győzik levezetni, a víz már több helyen átcsapott a Majsai úton, a tanyák vízben állnak. Rozsnyai Béla polgármester és Kanizsai Nagy Imre városi főmérnök autón siettek a színhelyre, és végigjárták a veszélyeztetett területet. A legnagyobb baj a galambosi vasútállomás és a szentlászlói határ közelében mutatkozott. Az összedőléssel fenyegető tanyák lakóit a galambosi iskolában szállásolták el. A következő napon azonban újabb árhullám érkezett, ugyanis Bugacmonostor felől a felgyűlt vadvizeket szintén a Majsai út felé engedték le. Ekkor a víz már a majsai vasúti töltésen is átszivárgott, alámosva azt, így a hatóság kénytelen volt az út átvágását elrendelni.
Ökrök mentése – 1940
Fotó: Országos Vízügyi Főigazgatóság
Ezzel egy időben azonban az áradat a másik oldalról is veszélyeztette a várost. Észak felől a pákai határból idezúduló víz a téglagyár környékét, a bolgárkertészek házait, valamint a strandfürdőt és a putrit rongálta meg. A harmadik árhullám a Kőrösi út irányából érkezett, ahol az áteresz szintén nem tudta levezetni a vizet, így a hatóság elrendelte az úttest átvágását 500 méternyire a várostól. Vasárnap éjjel súlyosbodott a veszély a putrinál, valamint az egykori úgynevezett Füvestó területén. A víz elöntötte a Justh Gyula és Kun utcák környékét. A város vezetősége kilakoltatta, és a Fehériskolába költöztette át a vertfalú házak lakóit. A szomszédos utcák házsorainak védelmében gátat húztak, valamint a víz gyorsabb lefolyása érdekében a Kiscsongrádi utat két helyen átvágták. Az árvíz a gátéri határban és Csólyosban is nagy károkat okozott. A Péteri-tó óriási víztömeget gyűjtött össze, ráadásul az áradással együtt jelentkező szélvihar felkorbácsolta a tó vizét, a hullámok pedig megrongálták a védőgátakat.
A polgármester és a városi főmérnök folyamatosan tartotta a kapcsolatot az érintett területekkel, így gyors, hatékony intézkedésekkel sikerült elejét venni a súlyosabb katasztrófának. Munkájukat a csendőrség, a honvédség, valamint a tűzoltóság is segítette. Az árvízi mentést koordináló Lőrincz István városi tűzoltó fényképeket is készített az 1940. március 16-17-i félegyházi állapotokról.
A belvízkárok következtében legalább 150 épületet kellett újjáépíteni vagy alaposan tatarozni. Áprilisban a helyi elöljáróság a károk némi enyhítésére háromezer pengő értékben 80.000 téglát utalt ki a rászorulóknak a városi téglagyárból. Ezen a tavaszon a helyi égetett tégla iránt nagyon megnőtt a kereslet, rövid idő alatt több mint egymillió darabot adtak el belőle. Nemcsak a szűkebb értelemben vett félegyházi határból jöttek tégláért, hanem Gátér, Ó- és Újkécske, Alpár, Tömörkény, Pusztaszer és Kistelek kárt szenvedett lakosai is innen vásárolták az építőanyagot.
Ónodi Márta
