Körkérdés: Ön hogyan nyitott?
Horváth Károly (23)
– A nyitásnak nagyon örültem, hiszen hiányzott a régi életem, a barátokkal való találkozás. A nyitás másnapján testvéremmel egy helyi kávézó teraszán kezdtük a napot, odafigyelve a járványügyi intézkedések betartására. Úgy gondolom, hogy továbbra is be kell tartani a szabályokat, hiszen ezek értünk vannak. Remélem: minél előbb véget ér ez az időszak, és újra gondtalanul folytathatjuk az életünket.
Papp Viktória (34)
– Társaságkedvelő és igen aktív ember lévén engem is megviselt az elmúlt időszak. A házi összejövetelekre és szűkebb baráti találkozásokra kellett szorítkoznunk, és akkor is szigorúan csak 20 óráig. Állandóan az órát bámultuk, nem tudtuk igazán elengedni magunkat. Az ilyen, és hasonló megkötéseket szerintem minden ember nehezen viseli. Imádunk a barátainkkal kimozdulni, beülni valahova, vagy csak enni egy finomat a párommal. Hosszú távon az ember "besavanyodik" a négy fal között szerintem. Bár, mi még szerencsések vagyunk, ugyanis a nagy kert, a birtok és a gazdaság adott némi mozgásteret, de bele sem merek gondolni azok helyzetébe, akik egy panellakásban voltak kénytelenek ezt az időszakot átvészelni. Bízom abban, hogy hamarosan teljesen visszarendeződik az életünk a normál kerékvágásba. A jövőt és a megszorításokat illetően vannak kétségeim, de próbálok pozitívan tekinteni a jövőre. Most viszont élvezzük már azt is, hogy az idő melegszik, és végre nem csak a ház falain belül fogyaszthatjuk el az ínycsiklandozó falatokat, illetve a hozzá illő kellemes borokat.
Szűts Tamás (68)
– Én még nem nyitottam ilyen tekintetben a világ felé. Bár már mindkét oltást megkaptam, óvatos vagyok, így otthon, pihenőként az udvarra kiülve élvezem a nap simogatását. Eddig nem voltam egyik terasz vendége sem. A biztonsági szabályokat megszoktam, elfogadtam, és változatlanul betartom! Szerintem ez közös érdek mindannyiunk számára!
Köhler Helga (41)
– Igen, kiültem már az egyik teraszos helyre. Az újranyitás óta a fodrászatomban maradt a fokozott higiénia betartása. Odafigyelünk a négyzetméterre eső vendégek számának korlátozására, illetve a kézfertőtlenítésre, a maszk használatára, és a szellőztetés gyakoriságára.
Isán András (50)
– A nyitással én még óvatosan bánok, a maszk használata mellett betartok továbbra is minden óvintézkedést. A terasznyitás óta mi még nem voltunk vendéglátóhelyen. Ennek talán oka, hogy munkámból adódóan napi szinten találkoztam ismerősökkel, barátokkal. A biztonsági szabályokon semmiféleképpen nem lazítottunk, hiszen felelősséggel tartozunk családtagjaink, barátaink, munkatársaink felé.
Bőszény-Kiss Orsolya (48)
– Felelősségteljes emberként az első perctől betartom az előírt szabályokat, egészségügyi dolgozóként meg pláne! Ettől függetlenül elkaptam a vírust. Az oltáson túl vagyok, és az első szabad szombaton el is mentünk egy fagyira és a teraszon ülve ettük meg. Túlzásba még nem vinném, mert a véleményem szerint fontos az átoltottság, és amíg vannak COVID-os betegek a kórházakban, addig nem vagyunk biztonságban.
Mester Ákos (42)
– Nyitás? Nálam ez egy igen érdekes kérdés, több okból is. Egyrészt, mert vendéglátóüzletet üzemeltetek terasszal, tehát az egyik kérdésre rögtön meg is adtam a választ. Ami érdekes, hogy a mi vendégkörünk ugyan nem túl nagy, szó sincs még tömegekről, ami aggodalomra adna okot, viszont nagyon fegyelmezett módon viselik az emberek ezt a mostani helyzetet. A lazítás az egy másik sarkalatos kérdés, nagyon óvatos vagyok (a lehetőségeinkhez képest). A családban volt egyidejűleg több megbetegedés, amit volt szerencsém végignézni. Mit mondjak, félelmetes, amit a vírus produkál. Magánemberként a nyitás nálam csak és kizárólag mérhetetlenül lassan és óvatosan történik. Pláne azért, mert pár napja kaptam meg az első védőoltásomat. Így kerülök mindenféle kontaktust, amivel elősegítem a vírus terjedését, akár munkáról, akár magánéletről legyen szó.
Huszák-Nemes Zsuzsanna (34)
– Egyelőre nem lazítottam a szabályokon. Bár megnyíltak a teraszok, eddig még nem ültem ki sehova és a közeljövőben nem is tervezem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik, dehogynem! És nem tisztem bírálni azokat sem, akik a nyitás hétvégéjén tömegekbe verődve, egymás hegyén-hátán érezték jól magukat. A férjem mentőápolóként dolgozik, sajnos látom az érem másik oldalát is, így mi még egy kicsit maradunk itthon. Azt gondolom, lehet teraszozni, de ésszel. Amíg ezt nem így gondolja mindenki, addig talán ez a felelős magatartás. Vásárolunk, támogatjuk az éttermeket, kávézókat, de inkább egy séta közben isszuk meg azt a cappuccinot. Bízom benne, hogy hamarosan vége lesz ennek az őrületnek és minden a régi kerékvágásban működhet tovább.
Kovács László (46)
– A biztonsági előírások betartása mellett barátokkal beültünk április 24-én, szombaton egy kiskunfélegyházi étterembe vacsorázni. Már nagyon vártam, hogy erre lehetőségünk adódjon. Izgatottan várom, hogy a mozik, színházak is megnyithassanak, és újra szórakozni lehessen. Véleményem szerint a városnak és az országnak is hatalmas szüksége van már az újrakezdésre, a gazdaságunk fellendítésére.
Faragó Ilona (48)
– Nem fordultam meg egyetlen kinyitott teraszon sem. A nyitás szerintem jó dolog, végre visszakaphatjuk a régi életünk egy részét. Ideje kiszabadulni a négy fal közül. Viszont a biztonsági előírások hagynak némi kívánnivalót. Jobban korlátoznám. Nem helyes még egymás hegyén-hátán ülni. Abszolút nem szabadna ezt így. Én nem lazítottam, mert sajnos nem kaptam engedélyt kerthelyiség üzemeltetésre. A környezetemben élők között megoszlik a vélemény ezzel kapcsolatban.
Dr. Horváth Alajos (50)
– Én 2008-ban már átestem egy súlyos betegségen, ezért már a járványhelyzet hírére, 2020. február végén átalakítottam az életemet. Hivatásomnál fogva ugyan teljesen nem zárkóztam el az emberektől, de csökkentettem a személyes kontaktusaim számát. Ugyanakkor nagyon vártam már a mostani nyitást, hogy végre egy kávét megihassak a kedvenc cukrászdám teraszán, vagy végre emberek közt fogyaszthassam el az ebédemet. A mostani nyitást természetesen üdvözlöm. Ez egy lehetőség a vendég oldaláról, amivel megfontoltan – a szabályokat betartva – lehet és kell élnie, és a nyitás egy lehetőség a vendéglátó oldaláról is, amivel véleményem szerint szintén csak a szabályokat betartva szabad élnie. Szabadság és felelősség: ha e kettő kéz a kézben jár, mihamarabb visszakaphatjuk a régi életünk újabb és újabb darabjait, és bizakodhatunk, hogy szép nyarunk lesz, végre magunk mögött hagyva ezeket, a mindannyiunknak nehéz hónapokat.
Miklya Luzsányi Mónika (56)
– A karanténhelyzet nem sokat változtatott az életükön, hiszen a férjemmel együtt mindketten itthonról dolgozunk már lassan 25 éve. Öt gyerekünk felnevelése mellett nem nagyon volt időnk bulizni, de az esti sétáinkat végig megtartottuk a karantén idején is. Legnehezebben a gyerekeink hiányát éltem meg, mivel felnőttként már nem itthon élnek. Az uszoda bezárása is igen érzékenyen érintett. Bár megkaptam mindkét oltásomat, az úszással még várok az esetszámok csökkenéséig, a gyerekekkel azonban szervezzük újra a találkozást. Egyszerre csak egy gyerekkel. Később majd jöhet a nagy családi találkozó is. Nyáron és szabadtéren.
Kátai Tibor (53)
– Mint sokan mások, én, mint néptánctanár is felettébb örülök a nyitásnak, hiszen, ez azt jelenti, hogy „közel a győzelem”. Mivel külföldre is nyitnak a határok, pláne délen, így azt terveztem, meglátogatom a szüleimet, rokonokat, ismerősöket. Már nagyon hiányoznak. Tervezzük a néptáncpróbák újraindítását is, hiszen lassan egy éve nem tudtunk készülni az előttünk álló fellépésekre, műsorokra. Emberek vagyunk, és igényeljük a társas életet. Végre ezt megtehetjük 3 dimenzióban is és nem csupán a virtuális térben. Egy-két ismerőssel már megtörtént a szokásos kávé és ital melletti beszélgetés, társalgás. Ez nálam egy – mondjuk így – szertartás. Ilyenkor nagyon fel tudok töltődni és ekkor születnek a legjobb tervek, ötletek a további munkámhoz. Mivel óraadóként dolgozom, sokakkal ellentétben én nem voltam teljes bezártság alatt. Tehát, félig-meddig már „lazítva” éltem a mindennapjaimat. Ám most már az esti séta közben nem kell állandóan az órát figyelni, hogy időben hazaérjek.
Simon Zoltánné Anita (35)
– Nem vettem igénybe a teraszok szolgáltatásait és nem is szeretném mostanában. Ismét állapotos lettem, ezért veszélyeztetettnek számítok. Félek a kockázattól. Úgy gondolom, hogy csak annak szabadna a teraszokon megfordulnia, aki védett, vagy oltott. Örülök persze a nyitásnak, de sok a felelőtlen ember, és egy nagyobb tömegben könnyedén megtörténhet a baj. Javasolnám a teraszokon a megfelelő létszámkorlátozást és a maszk szabályos használatát, valamint a megfelelő távolság betartását. Ezt többen elmulasztják, főleg, ha már jól érzik magukat.
Makány Nándor (19)
– Mi a társaságunkban örülünk a nyitásnak és ki is használtuk már párszor a teraszok kinyitásával adódott lehetőségeket. A biztonsági szabályokon viszont nem lazítottunk, mert az továbbra is fontos, hogy megelőzzük a vírus terjedését, és ha mindenki betartja a szabályokat, akkor együtt hamarabb véget tudunk vetni a mostani helyzetnek.
Zakar Sándorné (59)
– Jó érzés volt újra egy vendéglátóhely teraszán elfogyasztani a kávénkat, amit egy családi kirándulás alkalmával meg is ejtettünk a hétvégén. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a járványnak nincs még vége, így szem előtt tartjuk ezen túl is mások és a magunk biztonságát.
Novák Mátyás (36)
– Személy szerint nem értek egyet a nyitással, korainak tartom. Inkább zárvatartásnak mondanám azt a magatartási formát, amit továbbra is képviselek. Ennélfogva, nem is tervezem semmiféle vendéglátóegység látogatását körülbelül egy, másfél hónapig. Azt mondom, várjunk ki! Eddig a maszk megfelelő viselése mentett meg, hiszen ez az első védőbástyája a vírus elleni védekezésnek. A biztonsági szabályokon nem lazítottam, és nem is tervezem az enyhítést.
Oláh Sándor (37)
– Örültem a nyitásnak, így a napokban el tudtam fogyasztani az idei első csapolt sörömet. Jól esett. Sajnos szórakozóhely-üzemeltetőként még nyitásról nem tudunk beszélni, de amennyiben jobb idő lesz, egy teraszos vendéglátásban mi is gondolkodunk.
Zsígó Valter (44)
– Amióta megnyitottak a teraszok, én minden nap kint ülök. Voltam Siófokon, Pesten és Kecskeméten is. A tapasztalatom szerint körülbelül félházzal sem működnek a vendéglátóhelyek, még Siófokon sem. A nyitást ebből kifolyólag még korainak tartom. A saját szabályaimon nem lazítottam, a maszkhasználat és a kézfertőtlenítő ugyanúgy megmaradt. A környezetemben lévő ismerőseim nagy része kihasználja a nyitás adta lehetőségeket, mindenki odamegy, ahová csak lehet.
Csontos Gyula (49)
– Azt gondolom, hogy be sem kellett volna zárni a teraszokat. Vagy mindent bezárunk, vagy semmit sem. Autósoktatóként nevetségesnek tartom, hogy a korlátozások miatt nem dolgozhattam, pedig naponta cirka 6 tanulóvezetővel találkoztam. A nagyobb gyárak – ahol több ezren megfordulnak – eközben nyitva voltak. Ezt az egész korlátozást nem tartom igazságosnak.
Rózsa Kornél (22)
– A testvéremmel megittunk egy sört a terasznyitás másnapján és bevallom, hogy nagyon jó érzés volt újra együtt leülni egy nyilvános helyen. Bízom benne, hogy az enyhítések nyomán hamarosan az utcán is levehetjük a maszkot.
Bakró-Nagy Attila (47)
– Egyelőre nem ültem kint a teraszokon, de nem azért mert félnék. A nyitás kellett, a védettségi igazolvány használatát viszont indokolatlannak tartom. A szabályokat a lehetőségeim szerint ugyanúgy betartom.
Szabó László Imre (49)
– Élek a nyitás lehetőségével, és már régóta várom, hogy elmehessek a városi könyvtárba, és most erre lehetőség lesz. A könyvek klubja újabb beszélgetéseinek megrendezésére is lehetőség lesz. Én és a klub tagjai is régóta várjuk, hogy ismét találkozhassunk a hosszú kényszerszünet után. (Október óta nem volt könyvklub.) De azt is várom, hogy a városi könyvtárban is újra induljanak az ismeretterjesztő előadások, amelyek a város kulturális életének meghatározói, a nyitásnak köszönhetően ezeken is részt fogok venni. Most, ennyi szünet után tudatosult számomra, hogy ezek a programok mennyire fontosak és lényegesek az életemben.
