Bankból a katedrára
A Hajdú-Bihar megyei Beregböszörményben született, majd Debrecenben tanító-kommunikáció szakon diplomázott. Rövid ideig tanított, amit felcserélt a bankszektorra. Volt fiókvezető, intézett autófinanszírozást, és betekintést nyert a vállalati pénzügyek világába is. Jelenleg Csongrádon él feleségével és három gyermekükkel. Bálint 17, Anna 12, Eszter pedig 5 éves. Idén szeptembertől elsős osztálytanítóként kezd a kiskunfélegyházi Waldorf iskolában.
– Milyen élethelyzet hozta a banki kitérőt?
– A főiskolai évem után és közben is tanítottam, de úgy éreztem, hogy ez a szakma nem alkalmas arra, hogy a családomat eltartsam belőle. Jövedelemkiegészítésként a Hajdú-Bihari Naplóban publikáltam, de még így sem gondoltam magunkat anyagi biztonságban. Folyamatosan álláshirdetéseket böngésztem, és megakadt a szemem egy banki felhíváson. Előképzettség nélkül nem tartottam magam esélyesnek, de úgy voltam vele, hogy valamit lépnem kell. Bevallom, kifejezetten nehéz volt az átállás. Három hónapos budapesti képzés következett, ahol olyan szakmai alapokat kellett megtanulnom, amelyeknek előtte nem voltam birtokában. Hónapokig gyötört a bizonytalanság a választásomat illetően, mert úgy éreztem, hogy mégsem ez az utam. A stressz elmúltával ezt az érzést felváltotta a magabiztosság és az elégedettség. A kollégákkal is kiváló kapcsolatot ápoltam. Majdnem húsz évig jól éreztem magam ebben a közegben, de megint megérett bennem az érzés, hogy valami mással szeretnék foglalkozni.
– Miért szeretett volna pedagógus lenni?
– Gyermekkoromtól fogva – úgy gondolom, hogy nagyszüleim meséinek hatására – nagyon szerettem történeteket megosztani, előadni. Előnyöm származott már a banki munkák során is abból, hogy nyitott és társaságkedvelő személyiség vagyok. Sokszor kerültem a társaság középpontjába anélkül, hogy erre törekedtem volna. Mert szerettem élményt adni, jó érzés volt a tudást és az ismereteket átadni. Most pedig szeretnék ismét egy olyan közösség tagja lenni, ahol nemcsak része vagyok a közösségnek, hanem formálója is. Kevés a férfi pedagógus, pedig a férfi minta pozitívan hat a kicsikre. Mi ugyanúgy szeretünk, óvunk, mint a női kollégák, de mégis másként.
– Miért áll közel önhöz a Waldorf szemlélet?
– Személyes és szakmai tapasztalatból, ugyanis a gyermekeinken keresztül pontosabb betekintést nyertem a rendszer sajátosságába és koncepciójába. A Tiszta Forrás Waldorf Iskolába belépve, a rendkívül barátságos, családias légkör fogott meg azonnal. Már a bejáratnál színes rajzok fogadtak, érződött, hogy egy gyermekközpontú intézményben vagyok. Nagyon tetszett, hogy minden osztályterem más és más hangulatú volt, nyilvánvalóvá vált számomra a természetközeliség, és a hagyományok őrzésére való törekvés.
– Mit jelent önnek a kikapcsolódás?
– Nagyon szeretek olvasni, Fekete István a kedvencem. Már tíz éves koromban megfogott a stílusa. Sokan még mindig ifjúsági íróként tartják számon, nagyon sok novellája, könyve van, amiből megismerhetjük a korabeli Magyarország társadalmi viszonyait, életét. Véleményem szerint az emberi lélek és a természet kifinomult ábrázolásának nagymestere volt, műveinek olvasása szinte időutazásként hat rám. A könyvek forgatása mellett nagy szerelem számomra a zene is. Egy amatőr bandának vagyok tagja, amiben gitározom.
V. B.
