103 éves Félegyháza legidősebb lakója: Cserép Lukács
Pedig akár panaszkodhatna is, mert megpróbáltatásokból is kijutott a bő száz év alatt. Öt esztendőt rabolt el tőle a katonaság és az idegen földön, Grúziában töltött fogság. Aztán ott volt a Rákosi diktatúra, a téeszesítés… Hosszú élete során kijutott jóból, rosszból. Cserép Lukács sorsa – aminek részleteit szívesen eleveníti fel az érdeklődőnek – egy morzsányi élő történelem. Nem csoda, hogy sokan kíváncsiak emlékeire. Nemrégiben például Hajagos Csaba történész, muzeológus kérdezte a Kecskeméti Televízió Élő emlékezet című műsorában a fogságban töltött évekről. Mi 103. születésnapjához közeledve családi körben, lányánál kerestük fel.
Cserép Lukács 1918. május 31-én, Bugacon született. Szülei hét gyermeket neveltek, földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A tehetős család – Lukács bácsi fogalmaz így – élt, mint hal a vízben. Aztán jött a II. világháború, a fogság, a nélkülözés, a rettegés. Amikor fagyos hóval csillapította a szomjúságát, káposzta- és csalánlevessel az éhségét. Mindezek dacára szerencsésnek mondja magát. Mert kényszermunka helyett egy „ruszki tiszt csicskája” lehetett, és mert hazajött. Örömében az anyaföldet is megcsókolta.
1950-ben nősült meg, feleségével egy fiút és egy lányt – Istvánt és Ilona Annát – neveltek fel szeretetben. Ma négy unokája és négy dédunokája van.
25 éven át dolgozott fürdőmesterként a Fürdő Vállalatnál, ahonnan 60 évesen ment nyugdíjba. Nagyon szerette ezt a munkát. Akkortájt nem volt vízvezeték a városban, így a házakban sem alakítottak ki fürdőszobát. Sok vendég fordult meg a félegyházi fürdőben, délelőtt a nők, délután a férfiak mehettek. Cserép Lukács fehér nadrágban, fehér zakóban, frissen beretválva vezette be őket, megmutatta melyik a hideg, és melyik a meleg vizes csap, majd jó fürdést kívánt. Nyolc főnököt szolgált, és mindenkit ismert akkoriban. A törökfürdőnek – így idézi fel – három medencéje volt: egynek forró, egynek meleg, egynek pedig nagyon hideg volt a vize. Ezen kívül voltak a zuhanyozók, az emeleten pedig a kabinok.
A fürdőmesteri évek után visszatért a földhöz meg a kétkezi munkához. Saját területén kívül bérleményt is művelt. Mindent megtermelt, a családnak nemigen kellett piacra mennie. Így volt ez 85 esztendős koráig. 1992-ben meghalt élete párja, Ilonka. Azóta egyedül él, lánya és veje naponta meglátogatják, mindenben segítik, de a függetlenségéhez ragaszkodik. Most már csak a házkörüli portán tevékenykedik. Jól megterem ott a sütőtök, a termésnek is mindig akad gazdája. Ő pedig örömmel ajándékozza meg vele a szomszédokat, vagy éppen a közeli óvodát. Azt mondja, nem szívesen bízza másra a kapálást, mert úgysem csinálja meg úgy senki, mint ő. Egyébként is, a szabadban töltött jó levegőnek, meg a jó ételnek tulajdonítja hosszú, testi és szellemi egészségben töltött életét. Néhány évvel ezelőtt még rendszeres vendége volt az uszodának, századik születésnapján pedig a Fürdőszálló épületében is látogatást tett. Szereti feleleveníteni a régmúlt emlékeit, gyakran mesél róla kedvenc presszója vendégeinek is, ahová – ha teheti – minden nap ellátogat egy kávéra, és egy beszélgetésre.
T. T.
Fotó: Fantoly Márton
