Covid-végzősök, avagy ballagás és érettségi járványhelyzetben
Borítókép: MTI – Szigetváry Zsolt
Mészáros Levente (Móra Ferenc Gimnázium)
– Számomra összességében negatív élmény volt a digitális oktatás. Első körben tavaly tavasszal még élveztem a digitális oktatást, mert itthonról tanulhattam, nem kellett korán kelni, és tudtam, hogy egy utolsó évre – jövőre – találkozom a barátaimmal. Sajnos a rendszer még igen kidolgozatlan volt, mindenki kísérletezett, ezért a tanmenetben tervezett anyagokkal kicsit lemaradtunk. Ezeket nagyrészt sikeresen behoztuk, de ezt követően megint otthonról kellett tanulnunk. Központi döntés alapján havonta elnapolták a nyitást, nem tudtuk, hogy találkozunk-e a többiekkel még, és egyre közeledett az érettségi vizsga is. Pedagógusaink minden tőlük telhetőt megtettek, hogy felkészítsenek bennünket az érettségire, de ebben kisebb nehézségek azért adódtak a megszokott személyes kontaktus hiánya miatt. Jelenléti oktatásban szinte elég volt figyelni órán, hogy megtanuljuk az anyagot, de most reggeltől estig az asztal előtt kellett ülni, mert a tanórák után is bőven volt elsajátítani való. Úgy gondolom, hogy az érettségi követelményeknek jobban kellett volna igazodnia a vírushelyzethez, a tantárgyak többségénél nehezebb feladatsorokat kaptunk, mint vártuk. Visszatekintve úgy látom, hogy mentálisan is komolyan megviselt mindenkit ez a helyzet és sokkal nagyobb teher volt rajtunk, mint egy hagyományos végzős év alatt. Emellett sajnos nem sok meghatározó emlékem maradt ezzel az időszakkal kapcsolatban, hiszen nem volt hagyományos szalagozó, szerenád és „zöldnap”. Tanáraink viszont igyekeztek emlékezetessé tenni a szalagtűzést és örömmel vettük, hogy ballagási ünnepséget is szerveznek.
Lénárt Fanni (PG)
– Amikor novemberben áttértünk az online oktatásra, már kezdtem érezni a helyzet súlyát, és elkezdtem aggódni az elkövetkezendő időszak miatt. Sajnos hiába igyekeztünk minden kiskaput megtalálni, elmaradt a szalagozó, az osztálykirándulás, és a „Gépésznapok” is. Nem csak számomra volt ez keserves, de a családom számára is. Kislány korom óta álmodoztam arról, hogy milyen lesz a szalagozó ruhám, a fiú, akivel táncolni fogok, később pedig az utána következő buliról. Sajnos számomra ezek mind kimaradtak.
Osztálytársaimmal már hosszú idők óta tervezgettük a végzős kirándulásunkat is. Horvátországba mentünk volna egy pályázat jóvoltából, és tűkön ülve vártuk. De ezt is elvette tőlünk a vírushelyzet…
Nekünk, PG-s diákoknak a Gépésznapok jelentik az egyik legnagyobb iskolai „bulit”, ami évről-évre jobban összekovácsolja a közösséget, nem csak az egy osztályban lévőket, hanem külön osztályokat is. Sajnos azonban – az előző tanévhez hasonlóan – ez is elmaradt. Most is elszomorít, ha visszagondolok arra, hogy már nem lesz lehetőségem újra megélni ezeket az élményeket.
A ballagásunk az egyetlen olyan ünnep, amit az idei tanév során megtarthattunk. Hálás vagyok azért, hogy legalább ez meg lesz tartva, hiszen ez az az alkalom, amikor lezárjuk végleg középiskolás éveinket. Nem szeretnék úgy elmenni innen, hogy lezáratlannak érzem ezt a korszakot. Nem lehet úgy kezdeni egy újat, hogy még elvarratlan szálak tartanak vissza.
Tanulás szempontjából ez a tanév eszméletlenül nehéz volt számomra. Sok gyakorlati órám lett volna, és ezeket nem lehet online rendesen megtartani. Az elméleti tantárgyakat illetően vegyes érzelmeim vannak. Úgy érzem, életemben nem tanultam még annyit, mint ebben az évben. Talán még összesítve sem. Igaz, meg is lett a gyümölcse, hiszen egy külföldi egyetemre sikeresen fel is vettek. Viszont nagyon nehéz időszakon vagyok túl, és szerintem nem én vagyok az egyedüli, aki így élte meg. Több átsírt éjszaka (és nap) vezetett addig, hogy sikeres érettségit tettem. Tudtam mi a célom, és bármit képes voltam megtenni, hogy azokat elérjem. Sokkal nehezebb volt, mintha csak egyszerűen bejártunk volna, hiszen személyesen könnyebben átadható a tananyag a tanárok részéről is.
A sok negatív után, viszont fontosnak tartom kiemelni a jót is. A példaértékű osztályközösségünket. Elmondhatatlanul hálás vagyok osztálytársaimnak, hiszen nélkülük megőrültem volna. Minden nap, órák között, és esténként is rendszeresen videochat formájában beszéltünk. Kedvenc programjaim voltak a közös reggelik, illetve a közös esti tanulások. Biztattuk és segítettük egymást minden szempontból.
Ez a tanév különleges volt számomra. Okozott sok szomorú pillanatot, de voltak boldogok is. Úgy gondolom, hogy mindennek megvan a maga oka, így nem töltöm az időmet kesergéssel, hiszen nem fog segíteni a helyzetemen. A tanév minden egyes pillanatából megpróbáltam a legjobbat kihozni.
Sikár Renáta (Móra Ferenc Gimnázium)
– 2020 márciusában hirtelen ott találtuk magunkat egy világjárvány közepén, és valami megváltozott akkor mindannyiunk életében. Sejtettük, hogy valami monumentális dolog történt. Egy évvel később ez már teljesen nyilvánvalóvá vált.
Hiába nyitottak ki az iskolák szeptemberben, napról napra arra „vártunk” mikor jelentik be az újabb zárást. Addig pedig készültünk az érettségire, s persze a szalagavatóra, ami végül nem valósulhatott meg. Számomra akkor még nem volt egyértelmű, csupán most visszagondolva érzem a hiányát. Tény, hogy sok élményből maradtunk ki, azonban egy ilyen időszakban mondhatni ez volt a legkevesebb. Szerencsére a szerenád, a ballagás, és a bankett nem marad el. Rendhagyó formában, de részünk lehet benne.
Először biztos voltam benne, hogy könnyebb lesz a vizsgákra való felkészülés otthonról, de idővel ez a feltételezésem megváltozott. Amennyire jól tudtam kezelni novembertől a helyzetet, annyira csúsztam el szinte mindennel a tél végére. Majd márciustól újult erővel, tisztán látva a céljaimat érkeztem el az érettségi előtti utolsó órákba. Az addigi laza gyakorlást felváltotta egy gyorsabb tempójú tanulás, emellett tudatosan kialakítottam egy napirendet. Ez sokat segített, ugyanis a fix tanórák mellett be tudtam osztani a maradék időmet is, amit nem ismétléssel töltöttem.
Egyik tantárgyból való számonkérést sem tartottam könnyebbnek az elmúlt évek gyakorlatánál, viszont nem is volt megoldhatatlan. A tanáraink sokat segítettek idén, akárcsak azelőtt. Mindent összevetve megfelelő alapokat kaptunk, az már csak rajtunk múlt mennyire éltünk vele. Ezenkívül kifejezetten sok online „gyorstalpaló” kurzussal találkozhattunk, amelyek nagyon jól jöttek az utolsó pillanatokban. A szóbeli vizsgák hiányának nem örülök, mert így egyetlen lehetőségünk volt jól teljesíteni, és egy újabb élménytől estünk el.
Összességében rossz volt ez a tanév, és senki sem ilyet képzelt el annak idején. Egyúttal mégis van az egésznek pozitív oldala, mert szerintem sokat tanultunk az életről, ami már soha nem lesz olyan, mint volt, pedig számunkra csak most kezdődik igazán. Hálás vagyok az iskolának, a tanároknak, akik ezekben a hónapokban sem engedték el a kezünket, ugyanígy a barátoknak és a családnak a támogatásért, mert a legfontosabb: nem vagyunk egyedül.
Kiss Dániel (Constantinum)
– Számomra és diáktársaimnak is kihívásokkal teli időszak volt ez, mivel online térben, egyénileg kellett felkészülni az érettségire. Emellett nagyon sok meghatározó, életre szóló élményt nyújtó dologból maradtunk ki, a zöld naptól, a szalagozón át a hagyományos körülmények között megrendezett ballagásig.
Az érettségi szóbeli nélküli kevesebb javítási lehetőséget kínált, de úgy vélem, így is fognak születni jó eredmények. Most eljött a pillanat, amikor – ahogy mondani szokás – belépünk a nagybetűs életbe, ami újabb nehézségeket tartogat számunkra. Ehhez kívánok sok sikert minden diáktársamnak.
