Lassan véget ér a 2020/2021-es tanév a Kossuth szakképzőben is
– Ennek a rendkívüli tanévnek a mérlegét nem könnyű megvonni, hiszen tavaly november 11-étől idén május közepéig digitális munkarendben zajlott az életünk. Ennek ellenére és ezzel együtt minden tanévnek, így ennek is megvan a maga ritmusa adott időszakhoz köthető feladatokkal, eseményekkel. Vagyis az élet ment tovább és mi mentünk vele…
– Mit tudtak tenni ebben a rendkívüli helyzetben?
– A nehézségek vitathatatlanok voltak kollégának, gyereknek, szülőnek egyaránt, de a digitális kompetenciája mindenkinek látványosan fejlődött a Classroom, Meet és más platformok mindennapos használatával. A szociális hátrányok, a technikai háttér otthoni hiánya ebben a helyzetben még jobban megmutatkoztak. Iskolánk tabletekkel segítette a legrászorultabbakat. Kiemelt szerep jutott az osztályfőnököknek és a kollégiumi nevelőknek, akik tulajdonképpen 0-24 óráig szolgálatban voltak és sokszor lelki, mentális támaszt nyújtottak a diákoknak. Ezúton is köszönöm, hogy pótszülei voltak a gyerekeknek. Mihelyt a kormány és a minisztérium rendeletei engedték, iskolánk élt a kiscsoportos konzultációk megszervezésének lehetőségével, amelyek visszaadtak valamit a jelenléti oktatás előnyeiből. Ez főként a szakmai gyakorlatok miatt volt fontos minden évfolyamnál, de különösen a végzősök és a kilencedikesek esetében, hiszen rájuk a szakképzés átalakításával ágazati alapvizsga vár.
– Mi következett ezután?
– A tanév előrehaladtával sorra jöttek az aktuális teendők, a nyolcadikosok beiskolázása nyílt napok nélkül, január-februárban a szakmai, érettségi vizsgákra való jelentkezés, keresztféléves vizsgák, az SZKTV többször elhalasztott fordulói, az érettségi és a szakmai vizsgák lebonyolítása. Ezek a járványügyi előírások betartásával zajlottak, rendkívüli intézkedést igénylő esemény nem történt a kollégák és a tanulók fegyelmezett, felelősségteljes magatartásának köszönhetően.
– Hogyan élték meg a diákok ezt az időszakot?
– A középiskolás évek legszebb, legmaradandóbb eseményeitől fosztotta meg a járvány a végzősöket. Nem volt szalagavató, szerenád, ballagás. Hogy mégis, amennyire lehetséges, kárpótoljuk őket, osztályonkénti szalagtűzéssel, online műsorokkal köszöntöttük a diákokat. Bár az iskola nem a megszokott rendben működött, történtek jelentős változások, fejlesztések is. Megtörtént a tornaöltözők, a testnevelői szertár felújítása, a kollégiumba új ágyak, bútorok kerültek. Elnyertük a gépészeti ágazati képzőközpont megvalósítására kiírt pályázatot, amelyben jelentős szerepet játszott Ágoston Tibor nyugállományba vonult igazgató úr. A versenyeztetés is a helyzethez igazodó, kissé felemás módon történhetett, ennek ellenére tanulóink eredményesen szerepeltek az SZKTV fordulóin, ezekben benne volt a dobogóra kerülés esélye is. Köszönet illeti érte a felkészítő pedagógusokat.
Május 20-ától tértünk vissza a jelenléti oktatásra, elsődleges célunk a közösségépítés, a hiányok pótlása, az újbóli alkalmazkodás az iskolai keretekhez, normákhoz. Az adott körülmények ismeretében azt kell mondanom, hogy „a harcot megharcoltuk, a pályát végigfutottuk”, s csak remélni tudom, hogy a következő tanév minden szempontból nyugalmat, visszarendeződést fog hozni és a magunk javára tudjuk fordítani ennek a tanévnek a tapasztalatait.
s. r.
