Bódi Jánosné szépkorú köszöntése
A sok mindent megélt asszony büszke a betöltött évek számára, és kedélyesen osztotta meg gondolatait a köszöntőkkel: – Nagyon büszke vagyok a koromra, és teszem is azért, hogy sokáig élhessek. Ha elmegyek otthonról, szeretek szépen felöltözni, mert attól, hogy valaki idős, nem hagyhatja el magát egy percre sem.
Bódi Jánosné, Takács Irén, 1931. június 4-én, Budapesten született. Nyolcan voltak testvérek, ebből már csak ketten, a 85 éves húga és ő maga él. 1951-ben ment férjhez Bódi János katonatiszthez. Egy lányuk és egy fiuk született. Férje 1978-ban ezredesi rangot kapott. Munkahelyi áthelyezése miatt a családdal Budapestre költöztek, és Irénke, a Belvárosi Közért Vállalatnál személyzeti- és oktatási osztályvezetőként dolgozott. Innen ment nyugdíjba. Nagyon szerette a munkáját. Büszke rá, hogy számos tanuló mellette sajátította el a kereskedelemi tevékenységek alapjait. Sokukkal még a mai napig tartja a kapcsolatot. 1994-ben a házaspár újra visszatért Kiskunfélegyházára. Azóta a férje meghalt. Irénke, a nyugdíjas éveit is aktívan éli meg: 1996-tól a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület tagja, ahol a mai napig vezetőségi tag, és a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének alapító tagja. Éveken át vezette a szervezet nőtagozatát. Mostanság is szívén viseli a nyugdíjas klubtársak sorsát, noha ő a legidősebb a csoportban. Szabadidejében szeret olvasni, emberekkel foglalkozni, és úgy véli, talán ez az, ami frissen és élénken tartja ebben a szép korban is.
45 év házasság után özvegyen él, de nem egyedül. Rendszeresen látogatja a család, hatalmas örömét leli unokáiban, és tündéri dédunokáiban.
V. B.
Fotó: Fantoly Márton