Nyílt levél az augusztushoz
Borítókép: noihirek.hu illusztráció
Kedvenc virágod a kardvirág és a mák – nono, kis huncut mákvirág! Tudod, elődöddel – július – azért teljes mértékben nem voltunk elégedettek: hőhullámok, hőguta, aszály meg jégverés, de spongyát rá, most te jössz, rólad van szó. Annyi mindent ígérsz, mint a nyár utolsó hónapja, s remélem, be is tartod! Tíz világnapod van – nem fogom felsorolni –, megemlítem azért kiemelten, hogy a magyar fotográfiát ünnepeljük, és emlékezünk az eltűntekre is. Van jó is, rossz is, ez a hullámvasút-effektus, ami mindig előttünk áll.
Mindjárt egy születésnappal indítasz, igen, ez a forint. Éljen és szaporodjék!
Csak úgy a poén kedvéért összeszedtem egy mondatba, hogy a balkezes, macskatulajdonos, szabadidejüket barlangászással vagy repüléssel töltő fiatalok ötször ünnepelhetnek! Micsoda szerencse!
Aztán jön a 20. napod, ami a miénk, magyaroké főleg. Itt van ugye Szent István király, légi- és víziparádé meg a tűzijáték, az új kenyér, és az édesszájúak kedvence, az ország tortája.
Mit tartogatsz még, kedves augusztus? Jönnek a vásárok, aztán a nyaralási akciók, nyárbúcsúztató bulik, árleszállítások fürdőruhákból főleg, és – gyerekeknek nem ajánlott reklám! – óriási kedvezmény iskolai holmikból, mert ami tavaly divatos volt, most már nem az.
Az év 8. hónapja vagy – vízszintesen a végtelen jele –, de eltelik a te 31 napod is, kinek így, kinek úgy. Próbáljuk meg úgy, hogy tiszta szívvel, örömmel, mosolyogva emlékezhessünk vissza rád, ha leszáll a köd, s dér ül az ágra.
Salánki Anikó
