Széki lile-költések a Kiskunságban
Borítókép: Bárdos Tibor
Négy különböző területen minimum 15 pár fészkelése volt bizonyítható az április és július közti időszakban. A fészkek a vakszikes területek legmélyebben fekvő részein voltak a nyílt földfelszínen. Két költőhelyen bivalyokkal, kettőn pedig szarvasmarhával történik a legeltetés. Az elmúlt évekre is jellemző szélsőséges időjárási viszonyok megnehezítették a madarak sikeres költését. Májusban a hirtelen leesett nagy mennyiségű csapadék három tojásos fészket el is mosott, de valószínűleg egy korábban kikelt fészekalj is megsemmisült – írta cikkében a Kiskunsági Nemzeti Park weboldala.
Júliusban az egyik utolsó fészekben a tojások már a teljesen leszáradó területen keltek ki, mindössze egy szobányi vízfolt állt rendelkezésükre. Az eső továbbra sem jött, a nyár közepi forróságban ez a szobányi vízfolt napról napra pár négyzetméteresre apadt. Mivel a fiókák még messze álltak a röpképességtől, így beavatkozásra volt szükség, kétnaponta vizet vittünk nekik. A víz nem csak azért fontos, hogy inni tudjanak, hanem a táplálékaik zöme is vízhez, illetve a nedves, iszapos talajhoz kötődik. A három fiókából egy végül sikeresen felnevelkedett.
Fotó: Sápi Tamás
A széki lilék folyamatos megfigyelése közben mi is tapasztaltuk a szakirodalomban leírtakat. A költő madarak laza telepeket alkottak, egyértelműen keresték egymás közelségét. A kotlásban mindkét szülő részt vett, azonban több párnál is észleltük, hogy a tojások kikelését követően a tojó elhagyta a családot és a hímre maradt a fiókák gondozása. Ez történt annál a fészekaljnál is, ahol a tojó egyeden egy színes gyűrűt vettünk észre. A madárról fotó is készült, így sikerült leolvasni a rajta lévő kódot, amelyből kiderült, hogy 2010-ben jelölték az olaszországi Pescara tengerpartján. Ezzel a megfigyeléssel sikerült regisztrálnunk a legöregebb, valamint az egyetlen külföldön gyűrűzött széki lilét a hazai adatbázisban.
Fotó: Bárdos Tibor
A bejárások alkalmával 12 fiókát láttunk el színes gyűrűvel, melyeket remélhetőleg több helyen is leolvasnak majd a jövőben, ezáltal pontosabb képet kapunk a faj magyarországi populációjának vonulási útvonalairól, telelő helyeiről.
Szöveg: Bárdos Tibor és Sápi Tamás, természetvédelmi őrkerület-vezetők
Tojásos fészekalj
Fotó: Sápi Tamás