Olyan az ember, mint a macska
Szóval, a "Macskák Világnapja" február 17. – ez már elmúlt régen, és még soká lesz. Macskák Nemzetközi Napja – augusztus 8. Ez néhány napja volt, de még aktuális. Azt hiszem, Pali bácsi gondolatai pont illenek a dorombolósoknak és kedves gazdáiknak szánt kis szösszenetbe.
– Olyan a macska, mint az ember " – dörmögte Pali bácsi.
– Olyan? – érdeklődtem, és nagyon komolyan.
– Pontosan – jött a velős felelet.
– Hát nézd, jányom, Habóka ma még nem kapott reggelit. Körbe-körbe sündörög, csóválja a farkát, dörgölőzik a nadrágom szárához, dorombol, mint egy kis kályha. Na, most öntök neki egy kis tejet, szereti. Apróra vágok a tegnapi sült húsból egy kis darabkát, odarakom a tányérjába. Ládd-e, hogy habzsolja! Láttam. Néztük az egyre elégedettebb macsekot. Evés után mosakodni kezdett, majd peckesen elvonult mellettünk, egy pillantást se vetve felénk. – Na, erről beszéltem – mondta bölcsen az öreg. Megkapta, amit akart. És addig, amíg nem lesz rám szüksége, ide se bagózik, azt se tudom, hol tölti az időt. Ha megéhezik, vagy esni kezd, megszúrja egy tüske, vagy megtépik egy harcban, jön ám árkon-bokron át, oszt megint kezdi a szimmászkodást.
Átgondoltam a dolgot. S ünnep ide vagy oda, tényleg olyan az ember, mint a macska. Pontosan.
