Kiterjedt, gyors és egyre intenzívebb az éghajlatváltozás

Az IPCC 6. értékelő jelentésének (AR6) a klímaváltozással kapcsolatos szakmai eredményeket összegző első részét augusztus 6-án hagyta jóvá az ENSZ 195 tagállama a július 26-án kezdődött kéthetes virtuális ülésen. Az első kötet augusztus 9-én jelent meg, a teljes jelentés 2022-ben készül el.

A jelentés szerint az éghajlat megváltozása már minden régióban és az egész klímarendszerben megfigyelhető. A megfigyelt éghajlati változások zöme példátlan az elmúlt ezer-százezer évben, és egy részük nem fordítható vissza néhány évtized alatt – adta közre honlapján az Országos Meteorológiai Szolgálat.

A szén-dioxid és más üvegházhatású gázok kibocsátásának erőteljes és tartós csökkentése azonban korlátok közé szoríthatná az éghajlatváltozást. A levegőminőség javulása gyorsan jelentkezne, de a globális átlaghőmérséklet stabilizálódásához legalább 20-30 évre lenne szükség.

– Ennek a jelentésnek a létrejötte rendkívüli erőfeszítéseket tükröz, rendkívüli körülmények között –mondta Hoesung Lee, az IPCC elnöke. – A jelentésben szereplő újdonságok és az új tudományos eredmények felbecsülhetetlen információt nyújtanak a klímatárgyalásokhoz és a döntéshozatalhoz.

Fotó: MTI – EPA

Gyorsabb melegedés

A jelentés többek között új becsléseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mekkora eséllyel lépi át a következő évtizedekben a 1,5 Celsius fokot a felmelegedés mértéke. Megállapítja továbbá, hogy amennyiben nem történik azonnali, gyors és nagymértékű csökkentés az üvegházhatású gázok kibocsátásában, akkor nem csak a 1,5 °C, de a 2 °C alatt tartás sem elérhető.

A jelentésből kiderül, hogy az emberi tevékenységekből származó üvegházhatású gázok kibocsátása felelős az 1850–1900 időszakhoz képest jelenleg megközelítőleg 1,1 Celsius fokos felmelegedésért. Megállapítja azt is, hogy a következő 20 év átlagában a globális átlaghőmérséklet növekedése várhatóan eléri vagy meg is haladja a 1,5 fokot.

Az előző jelentés óta bővültek a felmelegedés vizsgálatára szolgáló megfigyelési adatbázisok, valamint az ember általi kibocsátás szerepének tudományos megértésében is komoly előrelépés történt. – Most már sokkal tisztább képünk van a múlt, a jelen és a jövő klímájáról, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, merre tartunk, mit lehet tenni és hogyan tudunk felkészülni – mondta Valérie Masson-Delmotte, az IPCC I. munkacsoportjának társelnöke.

Fotó: Getty Images

Minden régióban egyre nagyobb változásokkal kell megküzdeni

– Az éghajlatváltozás már összetett módon érinti a Föld minden régióját. A tapasztalt változások a további melegedéssel növekedni fognak – mondta Panmao Zhai, az IPCC I. munkacsoportjának társelnöke.

Az éghajlatváltozás a hőmérsékleti, csapadék- és szélviszonyokra, a hó és a jég területi és időbeli eloszlására, valamint az óceánok és part menti területek állapotára is hatással van:

A 1,5 Celsius fokos globális melegedés fokozódó hőhullámokkal, hosszabb meleg és rövidebb hideg évszakokkal jár majd, míg a 2 fokos melegedést kísérő szélsőségek gyakrabban érik el a mezőgazdaság és az egészségügy kritikus tűrési küszöbét.
Az éghajlatváltozás felerősíti a víz körforgását, intenzívebb csapadékot, árvizeket, komoly aszályt okoz sok régióban.
A magasabb szélességeken valószínűleg nőni, míg a szubtrópusi területek nagy részén csökkenni fog a csapadék mennyisége.
Az alacsonyan fekvő part menti területeken a folyamatosan emelkedő tengerszint miatt gyakoribb és súlyosabb part menti árvizek lépnek fel és nő a part eróziója. A század végére évente történhetnek olyan áradások, amelyek korábban 100 évente egyszer fordultak elő.
A felmelegedés fokozza a korábban állandóan fagyott (permafroszt) területek, a gleccserek és a jégtakaró olvadását, a szezonális hótakaró csökkenését, valamint a nyári sarkvidéki tengeri jégvesztést.
Az óceán melegedése, savasodása, a csökkent oxigénszint egyértelműen összefüggnek az emberi tevékenységgel.
Mivel a városi területek általában melegebbek a környezetüknél, az éghajlatváltozás egyes hatásai itt felerősödhetnek. Az intenzív csapadékhullás árvizeket válthat ki, illetve a tengerparti városokban a tengerszint-emelkedés is fokozza ezek hatását.
A változások a 21. században végig folytatódni fognak, s befolyással vannak mind a szárazföldi és az óceáni ökoszisztémákra, mind az ezeken alapuló emberi tevékenységre.

A hatodik értékelő jelentés részletes betekintést nyújt a regionális változásokba is, támogatva ezzel a helyi szintű kockázatértékelést, az alkalmazkodást és a döntéshozatali folyamatokat. A regionális információk kinyerhetők az újonnan kifejlesztett Interaktív Atlaszból, valamint a jelentés részét képező regionális értékelésekből és a technikai összefoglalóból.

Regionális információk az Interaktív Atlaszban

Az ember befolyása a múlt és a jövő éghajlatára

– Az emberi befolyás szerepe az éghajlati rendszer változásában vitathatatlan – mondta Masson-Delmotte. A legutóbbi IPCC-jelentés óta a kutatók már képesek számszerűen megadni, hogy egy-egy szélsőséges időjárási esemény az emberi tevékenységnek és az éghajlatváltozásnak köszönhetően következett-e be.

Fotó: Pixabay

A jelentés arra is rámutat, hogy az emberiség még mindig képes változtatni az éghajlat jövőbeli alakulásán, megfékezni a melegedést. – Az éghajlat stabilizálásához erős, gyors és tartós üvegházhatású gáz kibocsátás csökkentésre van szükség, azaz el kell érni a nettó nulla CO2-kibocsátást. Ezen kívül az egyéb üvegházhatású gázok és légszennyező anyagok, különösen a metán korlátozása is előnyös lehet az egészségre és az éghajlatra egyaránt – mondta Zhai.

Az AR6 I. munkacsoportjának jelentése 66 országból 234 szerző, 31 koordináló szerző, 167 vezető szerző, 36 bíráló szerkesztő, 517 közreműködő szerző közreműködésével; több, mint 14 000 publikáció áttekintésével; összesen 78 007 szakértői és kormányzati észrevétel figyelembevételével készült.