Tóth Tamás grafikái az Ágyúban
– Az utóbbi években egyre több közös alkotói napot szerveztünk Tóth Tamással. Legutóbb hétfőn tértünk vissza a Balaton délnyugati csücskéből, ahol napi szinten figyelhettük egymás alkotói és személyes attitűdjét, a művészethez való viszonyunkat, az észrevételek mikéntjét. Mivel nekem sok esetben már zárt – jobban mondva egy-egy motívumra koncentrált – a figyelmem, és ezt a fonalat görgetem és követem folytonosan, nagy élmény egy másik alkotó szemén át is megélni ugyanazt a teret és élményanyagot. Sokáig úgy gondoltam, hogy a művészet tehetség, esetleg gyakorlás, vagy ihletettség, de egyik sem fejezte ki azt, amit megéltem az Úton. És valószínűleg ez a lényeges szó, a művészet Út. Pontosítva: a művészet következetes befelé haladás, a koncentráltság gyakorlása, ezáltal olyan szellemi és materiális sűrűsödés jöhet létre, ami minden fizikai szabálynak ellentmond. Itt a tudomány lemarad. Képességek és a szorgalom? – semmit sem érnek, ha nem indulunk el az Egy Úton.
Talán nem erre a bevezetésre számítottak a jelenlevők. De ebben semmi bonyolult, és semmi különös nincs, ez csak annyira a lényegi összefüggések kimondása, ahogy egy katedrális homlokzata. Hogy kapcsolódik ez a kiállításhoz? Úgy, hogy minden út lépésekből adódik össze, a kezdeti botladozás – menet közben – szinte tánclépésekké finomul. Tóth Tamás ezúttal – a tavalyi anyaghoz képest – már válogatott. Azt mondja most nyíltan, hogy grafikai munkákat mutat fel. Ez már döntés, és jó döntés. Keveset markolni és sokat fogni.
A grafika közvetett technika, mivel ami a lemezen történik, egy nyomtatási eljárással fog képpé válni. Tehát nem olyan. mint a festés, ahol a vásznat ecsettel érintve közvetlenül tárgyiasul a gondolat. Itt a lemezt meg kell dolgozni, tűvel kell összekarcolni, és csak remélhető, hogy valami olyasmi lesz belőle, mint amit elképzeltünk. Itt az anyagnak is engedni kell, alázatra és figyelemre van szükség. Tamás következetesen indult el, először hidegtűvel plexibe karcolta motívumait, majd elkezdett ismerkedni a rézkarc maratásos módszerivel. Motívumai pedig a számára kedves emberek, városi tájak, és természeti jelenségek. A portrék a Félegyházához kötődő általa tisztelt alkotók.
Süt a képeken az ötletes kompozíció, a képkivágások merészsége, a friss felületkezelés, ahogy a foltok és vonalak tónusokat alkotnak. (Itt jegyzem meg, a grafikát mindig meg kell nézni közelről, néha bele kell hajolni, hogy láthassuk a kis vonalkák sorjáit, mikrokozmoszuk izgalmát.) A félegyházi épületek, az iskola ahol tanult, most pedig ő maga oktat, a városháza, aminek egy fordított képe is kikerült. Ugye feltűnt, hogy Kiskunfélegyháza milyen fontos forrás Tóth Tamásnak? Mikor először töltöttem itt néhány napot vendégeskedve, észrevettem, hogy ez az ember szereti a várost, ahol él. Ő elégedett, megtalálta a szépet benne és a számára fontos élmények forrását. És itt lényeges a környék természeti adottsága is: kijárunk Borsihalomra és Tiszaalpár holtágaira – mondta el megnyitójában Király György.
