Lőrincz Tamás olimpikon Félegyházán
– Mi volt az első gondolatod, amikor megnyerted a döntőt?
– Legelőször az járt a fejemben, hogy megvan egy újabb mérkőzés, győztem. Az, hogy végre meglett ez a hőn áhított dolog. Az, hogy ez valójában mit jelent, csak később tudatosult bennem.
– Mi következik az olimpia után?
– Most a pihenés. A családé lesz a főszerep, aztán majd meglátjuk. Szeretnék mindenképpen a birkózás mellet maradni, de az aktív sportpályafutásomat befejezem.
– Két gyermeked, Dórika és Marci is veled van. Ők is birkózni fognak?
– Ezt még nehéz megmondani. Szeretném is, meg nem is. Biztosan nem fogom erőltetni, de azt nagyon szeretném, ha sportolnának.
– Miért igen, és miért nem?
– A birkózás a szívem csücske, de azt is tudom, hogy mennyire nehéz. Nem féltem őket, de tudom milyen lemondásokkal jár. Nagy áldozatokat kell hozni a sikerért, ami olykor be sem következik. Az ember a gyerekének mindig jobbat szeretne. Az is biztos, hogy nem lehet előre megmondani, hogy kiből lesz olimpiai, vagy világbajnok. Akinek viszont sikerül, az kivételes, semmi mással össze nem hasonlítható, vagy pótolható érzés. Ezt viszont kívánnám a gyermekeimnek. Ezért kettősek az érzelmeim.
– A testvéred, Lőrincz Viktor is dobogóra állhatott ezen az olimpián. Ezt hogyan élted meg?
– Nagyon, de nagyon izgultam érte. Jó lett volna, ha neki is sikerül az arany, de az ezüst is gyönyörűen csillog.
