Elkezdődött az 52. NEK Budapesten
Harangszó jelezte az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kezdetét. Eredetileg tavaly szeptemberben tartották volna meg a kongresszust, de a szervezők a világjárvány miatt annak elhalasztására kényszerültek.
Magyarország 83 év után, immár másodszor rendezi meg ismét a katolikus világeseményt, amelynek megnyitó ünnepsége az esztergom-budapesti főegyházmegye katolikus iskoláinak tanévnyitó Veni Sancte szentmiséje is volt, valamint 1200 fiatal első alkalommal járult a szentáldozáshoz – írta az első nap eseményeiről a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hivatalos weboldala.
A találkozás izgalma
Egymás után érkeztek a zarándokcsoportok a Hősök-terére: papok, szerzetesek, lovagrendek, cserkészek nagy csoportja, hívek, elsőáldozók sokasága foglaltak helyet a szektorokban. Izgatottan gyülekeznek az elsőáldozó gyermekek is szüleikkel, nagyszüleikkel. Elsősorban a külföldi vendégek körében nagyon népszerűek a magyar népviseletben öltözött csoportok, rengeteg fotó készült róluk. Az emberek százas csoportokban az Andrássy úton a fák árnyai alatt gyülekeztek az őszi nyárban, a verőfényes délutánon és a kivetítőkön követik a műsort.
Orgonajáték és könnyűzene
A szentmisét megelőző felvezető műsort Rákász Gergely orgonista nyitotta meg. Az előadóművész 15 évesen, az ország legfiatalabb koncertorgonistájaként debütált, azóta mintegy kétezer fellépése volt. Egy ízben úgy vallott a hangszeréről: „Egy orgonát hallgatni olyan, mint Istennel beszélgetni, a legnagyobb szólal meg, ami megszólalhat.” A Weiner Leó Katolikus Művészeti Iskola növendékeinek bemutatkozása után, az eucharisztikus kongresszus három hírnöke – Szikora Róbert, Lackfi János és Baricz Gergő – követte egymást a színpadon.
Belső kilincs, Lackfi János megindító szavai
Lackfi János tanúságtételében szemléletes képekkel vezette végig a nézőket az útján, amely Jézussal való találkozásáig vitte. Abból a helyzetből indult, amilyenben húsvét után Jézus tanítványai és a siratóasszonyok kerültek az üres sírnál, először nem tudtak mit kezdeni az élő Jézussal.
A következő állomás a kétely és bizonytalanság állapota, miként engedjük be Istent az életünkbe. Miközben – fogalmazott az író, költő, műfordító – Isten bejön az életünkbe és elkezd lehetetlen dolgokat művelni.
– Nem csoda, hogy Isten valóságossága zavarba hozza a világot. Mert minket is zavarba hoz. Azt hisszük, hogy a beengedéssel megfoszt a szabadságtól, pedig valójában olyan szabadságot ad, ami össze sem hasonlítható azzal, amit korábban annak véltünk – tette hozzá.
Lackfi János felnőtt megtérő, nem született, nem nevelkedett vallásos családban. Isten mégis kereste vele a kapcsolatot. A sikeres kapcsolatfelvételből táplálkozik azóta. Őrültnek gondolták, mert 20 évesen megnősült, házassága 30 éve tart, hat gyermek és négy unoka veszi körül. Élete számos állomásán megtapasztalta a kegyelmet: egyik gyermeke az aszfalton született meg, nem értek be a kórházba, a másik dongalábbal jött a világra, egy műtét után ma versenyszerűen sportol… Lackfi János úgy fogalmazott, ő nem a kis kedvencke, mindnyájan VIP-vendégek vagyunk Isten kalandparkjában. Isten sokféle módon keresi velünk a kapcsolatot: üzen gyermekek útján, mogorva emberekkel, érzésekkel. Fontos, tette hozzá, hogy mi is keressük őt. Lépjünk be a belső szobába, csendesedjünk el. – Annak a szobának csak belül van kilincse. Isten diszkrét, kivár, nem tör rám, ha magam nem engedem be – mondta.
Egyházi és világi méltóságok a nyitóünnepségen
Az ünnepélyes megnyitón és szentmisén külföldi és hazai egyházi és világi méltóságok vettek részt. Többek között: Áder János köztársasági elnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Elnöke, Varga Zs. András, a Kúria elnöke, Polt Péter legfőbb ügyész, Lévai Anikó, a kormányfő hitvese, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, Kozma Ákos, az Alapvető Jogok Biztosa, Michael August Blume SVD, Magyarország apostoli nunciusa.
A Hősök-terén jelen lévő méltóságok személye is kifejezi, hogy a keleti és nyugati kereszténység találkozója is a kongresszus. Magyarország hidat képez közöttük. Eljöttek az ünnepélyes megnyitóra a kongresszus előadói is, többek között: Alfredo José Espinoza Mateus, Quito érseke, Aurel Perca, Bukarest érseke, Baltazar Enrique Porras Cardozo bíboros, a venezuelai Mérida érseke, Boutros Rai, Antióchia és egész Kelet maronita pátriárkája, Charles Gabriel Angela Palmer-Buckle, a ghánai Cape Coast metropolita érseke, Gérald Cyprien Lacroix, bíboros, Quebec érseke, Jean-Claude Hollerich, bíboros, Luxemburg érseke, az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottságának elnöke, Jose Serofia Palma, Cebu érseke, Youssef Absi, melkita görögkatolikus pátriárka, Joseph Marie Ndi-Okalla, Mbalmayo püspöke is.
Ezerév gazdagsága a népművészet nyelvén
A félórás megnyitóünnepség Magyarország, Mária országa címet viselte. A Kárpát-medence keresztény néphagyományait bemutató műsorban 300 néptáncos és hagyományőrző művész a magyarság, a néphagyomány és a keresztény vallás különleges viszonyát, ezer évre visszanyúló gyökereit mutatta be. Az évezredes kultúránk hordozza a leginkább a közösséghez tartozás csodáját, amely összefűzi a világban élő magyarokat.
A produkcióban, amelyet Káel Csaba rendezett, Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa koreografált, számos tájegység népviselete is megjelent. A műsorszámban fellépett a Bagi Muharay Elemér Népi Együttes, a Kalocsai Hagyományőrző Néptánc Együttes, a Palóc Hagyományőrzők Nógrádból, a Bokréta Néptánc Egyesület Rábaközből, Budapest Főváros Bartók Táncegyüttese, valamint annak gyerekcsoportja. Deszki és szegedi gyerekek mellett láthattuk a Tiszavirág Néptáncegyesületet, a Bihari János Alapfokú Művészeti Iskola gyerekcsoportját, valamint a Magyar Nemzeti Táncegyüttest. Szólistaként Petrás Mária népdalénekest, a kongresszus egyik hírnökét hallhattuk. A lendületes, nagyszabású táncos műsort a kongresszus himnusza zárta. A szentmise kezdetét harangszó jelezte.
Erdő Péter: „Krisztus velünk van”
Erdő Péter bíboros, prímás köszöntő beszédében hálát adott az isteni gondviselésnek, hogy megrendezhetik a kongresszust. Köszönetet mondott a szervezőknek, a magyar társadalomnak és az Eucharisztikus Kongresszus Pápai Bizottságának. Erdő Péter az egyhetes esemény lényegét domborította ki beszédében: – Krisztus velünk van az Eucharisztiában. Nem hagyja magára az egyházat, a népeket, az emberiséget. Minden erőnk és reményünk belőle fakad. Az eucharisztia az a forrás, amelyből keresztény életünk, küldetésünk táplálkozik.
Angelo Bagnasco: „Nem vagy egyedül”
A nyitó szentmise főcelebránsa Angelo Bagnasco bíboros, Genova emeritus érseke, az Olasz Püspöki Konferencia korábbi elnöke, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke volt. – A mi hangunk gyenge, de évszázadok hangja visszhangzik benne és vértanúk kiontott vére teszi élővé. A mai szentmisével azt üzenjük, hogy minden gyengeségünk és bűnünk ellenére az Egyházban, ott ragyog Krisztus világossága. A Szentlélek felerősíti a hívők hangját és így szól a modern emberhez: nem vagy egyedül egy ellenséges világmindenség közepén.
Köszöntötte a mintegy 1200 elsőáldozót és azzal biztatta őket, hogy Jézussal olyan barátra találtak, aki soha nem árulja el őket.
Ne fontosak akarjatok lenni, hasznosak!
A katolikus iskolák diákjaihoz is szólt a szentmise főcelebránsa. Angelo Bagnasco bíboros kiemelte, hogy olyan közegben tanulhatnak a fiatalok, amely nem előítéletes a vallással, a kereszténységgel szemben. – Manapság a gondolkodás “gyenge” voltáról szokás beszélni, és ebből a gyengeségből származnak a hit nehézségei is. A hit ugyanis nem ellensége az észnek, hanem kutatja a dolgok értelmet. Az észnek is szüksége van a hitre ahhoz, hogy önmaga lehessen – hangzott el az olasz bíboros beszédében. Arra hívta fel a diákok figyelmét, hogy nem attól lesz szép az életük, ha az nélkülözi majd a tévedéseket, a nehézségeket, de nem is attól, ha sikerekkel lesz tele, ha fontos emberek lesznek, hanem akkor, ha hasznosak. Az egyháznak szüksége van rátok, Nektek viszont szükségetek van Jézusra.
A Lélek prófétái az anyagiasság világában
Angelo Bagnasco külön szólt a papsághoz is, akik szétszóródva a világban hordozzák Jézus, a jó pásztor szavait. Köszönetét fejezte ki a papoknak, akik ahogy fogalmazott: – Isten szeretetének hírnökei, a Lélek prófétái az anyagiasság világában, az élő Hagyomány örökösei és a jövő hírnökei az eltévelyedett világban.
A bíboros végül a közösséghez szólt, amely most tekintetét, látóhatárát az isteni Eucharisztiához és Krisztus szívéhez igazítja. – Térden állva mondja ki az utolsó szavakat. És ez nem más, mint ismételt, bátorító felszólítás: ti mindnyájan, akik érzitek a kereszt súlyát, akik sírtok, akiket üldöznek az igazság miatt, akiknek nincsen hangotok és hazátok, akiknek fájdalma is ismeretlen a többiek előtt... kapjatok erőre, közel van az Úr, kopogtat minden szív ajtaján, amely megnyílik előtte. Ő nem csak azért jött a világba, hogy osztozzon az emberi sorsban, hanem főként azért, hogy felemeljen bennünket a Szentháromsághoz. Hatalmas ez a misztérium, de jelen van itt, ezen az oltáron és velünk marad minden nap, a világ végezetéig.
