Minden reményünk forrásánál
„Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek. Aki beszél, az Isten szavait közvetítse! Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által.” (1Pét 4,10-11)
A remény isteni erény, általa vágyakozunk a mennyek országára és az örök életre – közölte az érsek, hozzáfűzve, reményünk alapja Jézus Krisztus feltámadása és a mi feltámadásunk ígérete. A főpap feltette a kérdést: milyen helyet foglal el a jövő az életemben, amelyben a jövő mennyei haza, örök élet, ahol hasonlóvá leszünk Istenhez? Hangsúlyozta, a remény horgonyként a túlparthoz köt, mégis a jelenünket formálja.
A remény minden vágyat kívánságot magában foglal, amely a boldogságra irányul, védelmez az elbátortalanodástól, támogat a gyámoltalanságban, kitágítja a szívet az örök boldogságra vágyakozásban, megőriz az önzéstől, és elvezet a szeretet gyakorlásához – sorolta Udvardy György érsek
Rámutatott, rengeteg reményvesztett emberrel lehet találkozni, a remény elhalványulásának és a remény vágyának jelei egyszerre vannak jelen a világban. Felhívta a figyelmet arra, hogy mindenkin nem tudunk segíteni, de reményt csak mi tudunk adni, majd aláhúzta, Krisztus az eucharisztiában a megtestesült remény, ezért az eucharisztiával táplálkozó ember a remény munkálója a világ számára.
– Egyedüli reményünk Krisztus! – zárta csütörtök reggeli homíliáját Udvardy György.
Fotó: Ambrus Mária
Minden reményünk forrásánál
Vastapssal jutalmazta a Hungexpo közönsége John Onaiyekan bíboros, Abuja emeritus érsekének csütörtöki katekézisét, amelyet „Az eucharisztia keresztény életünk csúcsa és minden reményünk forrása” címmel tartott.
A Nigériából érkezett előadó röviden bemutatta hazáját, amelynek 200 milliós lakossága fele-fele arányban keresztény és muszlim. Előbbiek 20 százalékát alkotják a katolikus közösség tagjai. A muszlimokkal, – akik a bíboros szerint „erőszakosak is tudnak lenni” – a kapcsolat fenntartása sok kihívással jár, de nem félnek, mert reményük van, az Úr Jézus velük van.
A jelenlét
Abuja emeritus érseke előadásában az eucharisztia misztériumát mutatta be, amelyet „hinnünk, ünnepelnünk és élnünk kell”. Amikor az eucharisztiáról, mint misztériumról beszélünk – hangsúlyozta – ebben a szentségben látjuk Istent működni emberi létünkben. A mai felfogás a misztériumnak a rejtettséget hangsúlyozza és azt, hogy az eucharisztiában Isten cselekedete meghaladja a megértésünket, vagyis „az Ő útjai nem a mi útjaink.”
A bíboros kiemelte, a szent eucharisztiában Jézus jelen van az egyházában, az ő népében és a hívő közösségében is. A szentségek szolgái révén Jézus ott van az oltárnál, valamint a materiális elemekben, a kenyérben és a borban is. Az utolsó vacsorán Jézus mondatai: „Ez az én testem”. (Mt. 26:26) „Ez az én vérem” e kijelentésekből származtatta azt a tanítást az egyház, hogy a szentmisén Jézus Krisztus teljesen jelen van. Nagyon nehezen fogadta Jézus hallgatósága azt a kijelentését is, „ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek”. (Jn 6:53) Az előadó rávilágított, végtelen nagy különbség jelent meg az Ószövetség állatáldozatai és Krisztus áldozata között, amelyről a zsidókhoz írt levél is szól. (Zsid 9:13-14). Jézus azáltal, hogy apostolainak azt mondta: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” spirituális erőt adott nekik, hogy ugyanazt tegyék, mint ő tett.
Ne csak együk, imádjuk is az eucharisztiát!
A folytatásban arról is elmélkedett a katekézisében, hogy nemcsak ennünk kell, hanem imádnunk is kell az eucharisztiát. Jézus jelenléte ugyanis nem szűnik meg eucharisztikus elemekben a mise után, míg az elemek anyaga ott van, addig Krisztus teste és vére is jelen van. Ez a teológiai alapja az Oltáriszentség imádásának, annak, hogy a megszentelt darabokat gondossággal kezeljék.
Közeledés
A bíboros beszélt az ortodox és a katolikus egyház közötti nézeteltérésekről, amelyek előnytelenül érintették a közös szentáldozást. Az előadó szerint egymás kiátkozása helyett üdvös a két testvéregyház 1965 óta elkezdődött közeledési folyamata.
John Onaiyekan kitért arra is, hogy az anyag, ami Krisztus teste és véreként megjelenik „a föld termése és az emberi munka gyümölcse”. Ezáltal az egész teremtés a Szentlélek közreműködésével az átlényegülés folyamatával Krisztus testévé és vérévé válnak. A szentmisében az eucharisztia ünneplése a liturgia csúcsa. Ennek megismerésében nagy változást hozott az anyanyelvű misézés.
Gyógyító eucharisztia
Az utolsó vacsorán Jézus mutatja be az eucharisztiát, majd a papok követik példáját, akiket felszenteltek, ők azok, akik Krisztus személyében ünnepelnek. A papon kívül valójában az egész hívő közösség is bekapcsolódik ebbe az eseménybe, ezért lényeges a misén való aktív részvétel a szentáldozás által. A bíboros kitért arra, hogy ennek feltételei vannak, a keresztség, a bérmálkozás és a rendezett élet. Szent Pál figyelmeztetett bennünket, hogy méltatlanul ne együk vagy igyuk az eucharisztiát, mert, ha így teszünk, saját ítéletünket esszük. (I Kor. 11:29) Ezt a figyelmeztetést nagyon komolyan kell venni! – jegyezte meg az előadó. John Onaiyekan elmondta, a tanítás része, hogy az eucharisztia gyógyít. A szentgyónás előzi meg az áldozást, amely során megtisztulunk a bűneinktől. A bíboros fájlalta, hogy sokan elmulasztják előbbit és csak úgy, lelkileg felkészületlenül tódulnak az oltárhoz az ostyáért.
Óvni kell az eucharisztiát a politikától!
A bíboros szólt a katolikus politikusok felelősségéről is, akiknek szem előtt kellene tartaniuk döntéseikben – különös tekintettel az abortusz kérdésében – az egyház tanításait. Az abortusz, „egy ártatlan meg nem született gyermek megölése”. Kiemelte, az egyháznak óvnia kell, hogy az eucharisztia ne kerüljön be a politikai küzdelmek arénájába „nehogy nagyobb kár keletkezzen, mint amit el akartunk kerülni” – mondta. Zárszavában szolidaritásra szólított fel: „Nem csak az Égi Kenyéren osztozunk. A földi kenyerünket is meg kell osztanunk.” Úgy búcsúzott a közönségtől: „Az eucharisztiában az egész emberiségért mondott imánk is a mi értékes hozzájárulásunk a világunk gyógyulásához.”
A Hungexpo közönsége vastapssal hálálta meg a nigériai bíboros katekézisét.
Fotó: Ambrus Mária
Egy Kenyér, egy Föld
A teremtett világ védelmére hívta fel a figyelmet Székely János szombathelyi megyés püspök. Magdalena Noszczyk, a Laudato Si mozgalom európai vezetője szerint többek közt a klímaválság miatt sokan nélkülözik a mindennapi kenyeret.
„Az eucharisztia összeköti az eget és a földet, átfogja és áthatja az egész teremtést. Az Oltáriszentség fény és motiváció forrása környezetért való aggódásunk számára is, és arra késztet minket, hogy az egész teremtett világ őrei legyünk” – idézte Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját Nemes Gábor, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület elnökségi tagja. Ismertette, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus e fakultációja egyben az Egy Kenyér, egy Föld – Teremtésvédelmi találkozó, amely a Katolikus Társadalmi Napok (KATTÁRS) rendezvénye is.
Székely János szombathelyi megyés püspök köszöntőjét egy, a teremtett világ szépségeiért és annak megőrzéséért írt imával kezdte, majd kifejtette, az eucharisztiában Krisztust teljes egészében vesszük magunkhoz, benne az ő gondolatait, lelkét, szellemiségét is, és életünket is e szerint alakítjuk. Ekkor nem elég az oltáron megtörni a kenyeret, meg kell törnünk a magunk kenyerét is a legszegényebbek számára is, és meg kell óvnunk a teremtett világot, hogy legyen egészséges kenyér és iható víz a legszegényebb családok asztalán is.
A püspök rámutatott, a teremtésvédelem, környezetvédelem nem csak a zöldmozgalmak sajátja, mert az az emberiségnek az egyik legnagyobb kihívása. De a Szentírásnak is az egyik üzenete Földünk megóvása, vagyis mi is felelősek vagyunk Istennek, hogy megőrizzük az ő remekművét gyönyörűnek – tette hozzá, felidézve Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát is.
Székely püspök a következő nemzedékek előtti felelősséget is hangsúlyozta, hogy számukra egy élhető és szép bolygót adjunk át. De a szegények előtti felelősségre is kitért, mert – mint mondta – a környezetpusztítás leginkább őket érinti. A főpap rámutatott, a teremtett világ megőrzése, nemcsak a biológiai sokféleség valamint a klíma védelmét jelenti, hanem az embernek, mint a teremtő Isten képmásának a megóvását is. Úgy vélte, hibás hozzáállás, ha az emberi életet nem a fogantatástól a természetes halálig védjük, illetve ha a kultúrák, az ember társadalmak sokféleségét nem óvjuk.
Leszögezte, hogy a teremtett világ megóvásának egyik legfőbb akadálya a haszonelvű gazdasági szemlélet. Rámutatott: az egyház tanítása szerint a gazdaság célja nem a profit, hanem az ember, mégpedig minden ember és az ember teljes egészében, a test és a lélek. Ebből Székely püspök azt a következtetést vonta le, hogy a teremtésvédelem elképzelhetetlen igazabb és emberibb gazdasági rendszer felépítése nélkül. Ferenc pápára hivatkozva azt mondta, a teremtett világ megóvása nem egy szabadon választható feladat, hanem mindannyiunk kötelessége.
Magdalena Noszczyk, a Laudato Si európai vezetője az érdeklődő híveknek röviden bemutatta a teremtésvédő mozgalmat. A lengyel aktivista beszédében a Miatyánk ismert sorát idézte: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” Felhívta a figyelmet arra, hogy mi nem tudjuk elképzelni egyetlen napunkat sem kenyér nélkül, de – többek közt a klímaválság miatt – nagyon sokan nélkülözik a mindennapi kenyeret.
Noszczyk kontinensről kontinensre haladva bemutatta azokat a kihívásokat, amelyek a teremtett világot, így a mindennapi kenyeret is veszélyeztetik, egyben hangsúlyozta, mindenütt helyben kell meglátni, hogy hol a baj. „Minden tudásunkat és képességünket fel kell használnunk, hogy megállítsuk a klímaválságot” – idézte Ferenc pápát a teremtésvédelmi mozgalom európai vezetője, egyben felhívta a figyelmet mozgalmuk Egészséges Bolygó, Egészséges Emberek petíciójára is. (link: https://thecatholicpetition.org/)
A fakultáció végén a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület mutatkozott be. Nobilis Marió atya felidézte: a magyarországi mozgalom úgy indult, hogy Ausztriában részt vett egy teremtésvédelmi konferencián, ezt követően fogalmazódott meg benne is a kérdés: „mit akar Krisztus a környezeti problémára válaszolni az egyház révén?” Végül 2008-ban egy körlevelet fogalmaztak meg a teremtett világ iránti felelősségünkről. Az ezt összeállító csapat együtt maradt, és 2011-ben egyesületté alakultak. A kerekasztal-beszélgetésen kiderült, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület tagja különböző irányokból érkeztek a civil szervezet égisze alá.
Van, aki a karitász kapcsolatát fedezte fel a teremtésvédelemmel, mások világi környezetvédelemből jöttek. Kiderült, a Teremtés hetét minden év szeptember végén, október elején Szent Ferenc napjához igazítva tartják, céljaik közé tartozik a közösségek teremtéstudatosságának növelése, így a plébániák rendezvényeinek teremtéstudatos szervezése is.
Múltidéző utazás főhajtással
Az eucharisztikus kongresszus vendégei még szeptember 7-én nosztalgiavonattal indultak Dorogra, amelynek gőzmozdonyát az egykori Aranyvonat ereklyeszállító kocsijának másolata követte.
Az 1938-ban rendezett budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején emlékezett meg az ország Szent István király halálának 900. évfordulójáról is, amelynek alkalmából három éven át vitték az ország egyik településéről a másikra a Szent Jobbot a legendás Aranyvonat erre a célra kialakított ereklyeszállító kocsijában.
A múltidéző utazás végén Dorog polgármestere, Tittmann János, valamint Erdő Péter bíboros, prímás köszöntötte a vendégeket. A bíboros kiemelte: örömmel tért vissza Dorogra, lelkipásztori szolgálatának első helyszínére. Ezt követően a vendégek átsétáltak a közeli művelődési házba, ahol dr. Völner Pál országgyűlési képviselőnek, Popovics Györgynek, a megyei közgyűlés elnökének a jelenlétében hallgatták végig Sáry László: Cantata Dorogiensis De Eucharistia című zeneművét.
A vendégek a koncert után az esztergomi bazilikában közösen imádkoztak, majd Mindszenty József bíboros sírjánál gyertyát gyújtottak.
Az utazásról készített fotósorozat ITT nézhető meg.
Fotók: Magyar Kurír
Galéria fotói: Ambrus Mária, Thaler Tamás
Engedjük magunkat Isten képmására formálni
A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szerdai napján, a gazdagréti Szent Angyalok-plébániatemplomban olasz nyelvű szentmisét Robert Sarah guineai bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció volt prefektusa.
Megtelt a templom és előtte a tér is Kisboldogasszony napján a szentmisére érkező hívekkel Gazdagréten. A Szent Angyalok Plébániatemplomban Robert Sarah bíborossal koncelebrált Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke, a világeseményre érkezett püspökök, papok és szerzetesek. A szentmise elején Szederkényi Károly plébános köszöntötte Sarah bíborost, majd a híveket, és elmondta, mekkora örömmel készülődtek erre a testvéri együttlétre.
Robert Sarah bíboros homíliájában Szűz Mária születéséről beszélt, amely a keleti és nyugati egyház közös ünnepe. Majd arról szólt, milyen különös, hogy az Úr egy kis názáreti faluban élő szegény lány által jön el; nem egy nagyvárost választ, hanem egy kis barlangot. A zsidók közül sokan nem hitték ezért, hogy ő a Messiás, akit ők hatalmasabb helyről vártak.
Korunkra vetítve Sarah bíboros elmondta: ma is sok ember hiszi, hogy az ember üdvössége a gazdagságon, a képességeken múlik. A szegény, tanulatlan embert haszontalannak tartják globalizált, jóléti társadalmainkban, ahol minden a jólétről szól, ahelyett, hogy engednénk magunkat Isten képmására formálni.
Robert Sarah a pápákra hivatkozott: II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa is hangsúlyozta, hogy a posztmodern korban az ember túlságosan is az anyagi javakra összpontosít, és úgy él, mintha Isten nem is létezne.
– A keresztények egyfajta csendes hitehagyásban élnek: mi vagyunk Isten gyilkosai, elűztük őt a hétköznapjainkból, az abszolút szabadságot keresve tagadjuk Isten törvényeit. Az ember azt hiszi, a teljes szabadságot csak Istentől elszakadva érheti el, holott csak akkor lehet szabad, ha ragaszkodik a parancsaihoz.
A guineai bíboros rámutatott, hogy a társadalom fejlődése nem vezeti el az embert az igazi boldogságra: ha kizárjuk Istent, nem lesz teljes a fejlődés. Szent Pállal együtt hangsúlyozta: nem szabad félni, „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik”.
A Sarah bíboros szentmiséjéről szóló tudósítás teljes egészében itt olvasható el.
Forrás és fotó: Magyar Kurír
„Igazi mesebeli kőleves volt az egész”
Bácskay Zsolt zeneszerző, dalszövegíró, a NEK himnuszpályázatának különdíjasa. Szeptember 10-én, a Forrásponton a Papp László Budapest Sportarénában hallhatjuk majd egyik művét is. A beszélgetés még a kongresszus kezdete előtt készült.
– Gyakori, hogy zeneszerzőként pályázatokon vesz részt?
– Az eucharisztikus kongresszus zenei pályázatára régi-régi barátaink, a Tahi Tóth házaspár hívta fel a figyelmem, akik ismerik eddigi munkásságom. Minden pályázatot, amely megfelel az értékrendemnek és a zenei stílusát is magamnak érzem, kihívásnak tekintek, és szívesen megmérettetem magam. 2005-ben például az Eurovíziós Dalfesztiválon is elindultam és döntős lett a dalom. Aztán különböző okok miatt többet nem vettem részt ezen a versenyen.
– Mit szólt a pályázati kiíráshoz? Nem tartotta túl szigorúnak?
– A zeneszerzésben és a hangszerelésben van olyan szerző, akit leblokkol, ha különféle szempontokat figyelembe véve kell alkotniuk, én azonban szerencsére nem tartozom közéjük. Nekem inkább irányt adnak-adtak ezek a kritériumok.
– Milyen érzésekkel töltötte el, hogy a Krisztus, légy velünk! lett az egyetlen dal, amit a himnuszpályázatra beadott művek közül díjazott a zsűri?
– Óriási érzés volt! Olyan általam nagyra becsült szakemberek ültek a zsűriben, mint például Sapszon Ferenc, Dobszay Benedek vagy Tolcsvay László.
– Énekesek, zenészek komoly összefogásából született meg a dal és egy hozzá kapcsolódó videoklip is. Ez hogyan történt?
– Magát a dalt már tudtam, hogy Szabó Levente barátommal fogom felénekeltetni, mivel már korábbi anyagoknál, például a Mise a megújulásért című CD-mnél is kiderült, nagyon értjük egymást szakmailag. A női hang pedig egy misén talált meg. Kovács Boróka hála Istennek elvállalta a felkérésemet. A zenészek mind-mind a barátaim, a dobos az öcsém, Balázs. A furulyaszólamot pedig Zsombor fiam fújta föl. A dal master-ét Rédly Dénes, eMeRTon-díjas hangmérnök készítette, akivel még gimnazista korunkban egy bandában játszottunk. A videó egy külön történet volt… Az ötletet Fábry Kornél atya adta, hogy készítsünk ebből a nótából egy videoklipet. Kissé rezignált voltam, mivel tudom, hogy egy igényes klip elkészítése milyen drága mulatság. Azért csak belevágtunk… Egy esti séta alkalmával a feleségemmel összeraktuk a sztorit, a mondanivalót. Ezután az itiner megírása és a szervezés következett. Teljesen véletlenül (a véletlen a Jóisten művészneve) találkoztunk Zátroch Zsolttal, Naszada Janóval, azaz a rendezővel és a fővilágosítóval. Bekapcsolódtak a barátaink, a családunk, a rákosszentmihályi zenekar. Igazi mesebeli kőleves volt az egész: mindenki hozott valamit, amivel hozzá tudott járulni a produkcióhoz. A bérmafiam, Tahi Tóth Levente vágta az anyagot. Bíztam benne, mert ő is zenél és tudja, milyen fontos, hogy a hang és a kép tartalomban és szinkronban is együtt legyen. A főbb szerepeket egy barátom, Horvát Attila, az édesapám és Csenge lányom vállalták. Az operatőrök Zsámboki Anna és Csutoros Vendel voltak, utóbbi már 5 éve a judo tanítványom. Külön köszönet a közösségünknek, Pacor Istvánnak, de mindenekelőtt a plébánosunknak, Gödölle Mártonnak, aki rendkívül nyitottan és rugalmasan vett részt a munkálatokban.
– Hogyan készült az eucharisztikus kongresszusra? Hatással volt az imaéletére, hitéletére?
– Izgatottan várom én is a kongresszust, örülök, hogy tevőlegesen is részese lehetek. A Forrásponton, akik a dalt majd előadják, nagyon lelkesen és szakmailag felkészülten dolgozták fel. Én úgy gondolom, hogy most a szervezés elvitt egy kicsit, de ha majd ott leszek, biztosan katartikus élményt nyújt és hosszú távon sokat kapok és őrzök majd lelkileg az eucharisztikus kongresszusból, amelyet Magyarország rendez.
NEK Titkárság – Gőbel Ágoston
Gyógyulás és megbocsátás
Az eucharisztikus kongresszus csütörtöki tanúságtevője az USA-ból érkezett Mary Healy biblikus teológus volt, aki elmesélte, hogyan vette át élete irányítását Isten, valamint tapasztalatai alapján kapcsolatot mutatott a gyógyulás és a megbocsátás között.
Saját megtéréséről, Jézussal való találkozásáról vallott az eucharisztikus kongresszus csütörtöki napján Mary Healy. A Pápai Biblikus Bizottság tagja, a detroiti Szent Szív Szeminárium biblikus teológusa felidézte, családja „vasárnapi katolikus” volt, ám szülei a Cursillo mozgalom révén észrevehetően buzgóbbá, szeretetteljesebbé, türelmesebbé, alázatosabbá és örömtelibbé váltak. Ez rá is nagy hatással volt, felébresztette benne az Isten iránti vágyat. Felidézte, egyetemi évei alatt a „lelki tetőpont” alábbhagyott, lelki ürességet érzett, depresszióba esett. Istenhez történt visszatérését a Steubenville-i Ferences Egyetem katolikus karizmatikus megújulás mozgalmában találta meg, itt érezte a Szentlélek munkálkodását magában.
A tanúságtevő bevallása szerint következő élménye egy egész éjszakára tervezett szentségimádás volt az egyetem kápolnájában. És bár a folyamatos imádkozás ellenére elfáradt, és hajnali 2 körül távozott, érezte, valami megváltozott. „Tudtam, hogy Jézus ott van bennem, élő tabernákulumként” – fogalmazott Healy.
A teológus egy másik élménye egy tavaszi szüneti evangelizációhoz kötődik. Ismertette, az Egyesült Államokban, a tavaszi szünetben a fiatalok általában elutaznak Floridába inni, bulizni és szórakozni. Ők azonban a tengerparton sétálva Jézusról beszélgettek azokkal, akik nyitottak voltak rá. Egy este a helyi templomban a „He’s alive!” (Él!) refrénű dalt énekelték. Mary Healy felidézte, ez a refrén oly mélyen megérintette, hogy abban a pillanatban megértette: Jézus feltámadott, és oly módon él, amelyet soha nem tagadhatnék meg – vallotta nagy nyílt színi tapsot kiváltva.
A tanúságtevő visszaidézte egy másik emlékét is, amikor másokkal együtt élt egy közösségi házban, de egy lakótársával nem tudott jóban lenni. Miután megosztotta kétségeit az ugyancsak a házban élő nővérrel, ő azt felelte: „Mary, azt hiszem, Isten pontosan oda helyezett, ahová akart.” Ekkor értette meg, hogy Isten mindent tud róla, és úgy szereti őt „teljes szegénységében és tehetetlenségében”. Healy hozzátette: azóta nem saját erőfeszítéseivel próbál jó ember lenni, hanem engedi, hogy a Szentlélek cselekedjen benne. „Azóta Jézus ül életem kormánykeréknél!” – vallotta.
Az előadó a gyógyítással kapcsolatos élményeit akkor tapasztalta meg, amikor egy év szünetet tartott az oktatásban. Ez az időszak arra való, hogy a tanár elmélyülhessen abban a témakörben, ami érdekli. Healey olyan embereket keresett, akik az egyházban gyógyítással foglalkoznak. Elmondta, hogy a természetfeletti gyógyulások sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk. Hozzáfűzte, hogy egyértelmű kapcsolat van a gyógyulás és a megbocsátás között, amelyre több példát is hozott. Egy vérfolyásos asszony azt követően szabadult meg betegségétől, miután megbocsátott férjének, akivel haragban voltak. Egy ólombottal megütött, emiatt egyik szemére gyengén látó férfi ugyancsak azt követően nyerte vissza látását, hogy megbocsátott haragosának.
A tanúságtétel végén Mary Healyvel közösen megbocsátásért, a félelemtől való megszabadulásért, az okkultizmus elutasításáért és a Szentlélek kiáradásáért imádkozhattak a zarándokok.
Fotó: Ambrus Mária
