Krisztus, a szeretet aranykapcsa
Borítókép: Merényi Zita
A naptár szerint öles léptekkel közeledik az ősz, miközben javában zajlik Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK). Már elő-előkerülnek a kardigánok, pulóverek, kiskabátok, de az idő enyhe és barátságos. A Szent István Bazilika előtti téren pezsgő forgatag fogadja az arra járót, a katolikus világrendezvény idején itt zajlik a 28. Szent István Könyvhét. De ma más oka is van, hogy mind többen sétálnak a könyvesstandok között, ami örömteli, hiszen különleges szertartás miatt érkeznek egyre az emberek. A bazilika felé közeledve a tér felé fordított, óriási kivetítő, előtte több száz szék.
Nemcsak a templomban, de a kivetítő előtt is folyamatosan gyűlnek az emberek, az önkéntesek ellenőrzik, mindenki le tud-e ülni, akinek szüksége van rá. A közösségi szentségimádás meghirdetett időpontjáig még több mint egy óra van, de a bazilikában már ekkor sem lehet leejteni egy gombostűt sem. Még a padsorok közötti folyosón is ülnek. Idősebbek és fiatalok, szülők és gyerekek, papok, szerzetesek.
A hazai, illetve a világkongresszusra érkezett főpásztorok közül is sokan betértek a szentségimádásra, csak hogy feladataikon, vállalásaikon túl erre az estére, közösségben a hívekkel, együtt legyenek az Oltáriszentségben velünk lévő Jézussal. Erdő Péter sem reprezentációs céllal érkezett, Magyarország bíborosa és prímása is a társszékesegyház oldalhajójában térdelt le, ahol a szertartáson elhangzó szentírási részletek felolvasói és az eseményt segítő, illetve sajtós munkatársak is ültek.
Ez az első alkalom az idei évben a világtalálkozón, hogy a külön az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra elkészített monstrancia liturgikus funkciót tölt be. A szentségtartó teljes magassága 157,5 centiméter. Hosszú szárán a kongresszus mottója – „Minden forrásom belőled fakad” – olvasható magyar és latin nyelven. Ez az oltáron áll, de a középső része még üres. A monstrancia keretéből ugyanis kivehető egy 70,5 centiméteres elem, amely az igazi szentségház. A készítés idejét és alkalmát az ebbe foglalt aranykapszula körirata jelzi:
+LII.+CONGRESS+EUCHARISTIC+INTERNAT+BUDAPEST+2020.
És ez már méretében is emberi kézbe illik.
Még csak hangolódnak a legszentebb szentség érkezésére a jelenlévők, hogy a legnyitottabb szívvel fogadják majd azt. Gőbel Ágoston, a NEK kommunikációs referense (és egyben a Magyar Katolikus Rádió kulturális szerkesztője) köszönti a híveket, és emlékeztet: az eucharisztikus kongresszus egyik fő célja, hogy az Oltáriszentségben jelen lévő Jézusra irányítsuk a figyelmet, Őt dicsőítsük és imádjuk.
Hét órakor aztán felzúg az orgona, Virágh András Gábor Erkel Ferenc-díjas zeneszerző és orgonaművész szólaltatja meg. Hangjára Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott Esztergom-budapesti segédpüspök érkezik, kezében a szentségtartó, benne az Oltáriszentség. Mögöttük az asszisztencia.
A rendezvényt szervező NEK Titkárság 2018 februárjában írt ki nyílt, kétfordulós pályázatot a különleges ötvösművészeti tárgy terveinek elkészítésére. A zsűrit Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek irányításával liturgiában, művészettörténetben és tárgyalkotásban jártas tagok alkották. Lenzsér-Mezei Kata építész, ötvösművész koncepciója a zsűri egyhangú döntése nyomán került ki győztesen, a végső formájában elfogadott monstrancia pedig 2019 szeptemberében készült el.
A szentségimádáson a zenei szolgálatot egy ugyancsak egyedülálló formáció látja el: a zenészek mind önkéntesek. A hangszeres csoport magját az Országúti Ferencesek fél 8-as miséin is szolgáló ifjúsági zenekar, a Boanergész együttes adta, a kórus énekesei pedig mindannyian egy-egy lelkiségi mozgalomhoz, nagyobb plébániai közösséghez kötődnek. Csanády Lőrinc, aki tíz éve vezeti a Boanergészt, ma első hegedűsként játszik az oltár mögött. (Az ő neve nem ismeretlen azok számára, akik figyelemmel kísérik az egyházzene, azon belül is a könnyűzene megújítására irányuló törekvéseket.) Ő kapta a felkérést, hogy a közösségek szentségimádására szervezzen zenekart és kórust. Az egyes közösségek által kiválasztott magyar és idegen nyelvű, a szentségimádás során elhangzó zenei betéteket pedig az összegyűlt zenészek közül néhányan – ugyancsak „zenei önkéntesként” – hangszerelték és alakították hozzá a ma esti nagyszabású alkalomhoz. Az egyszeri alkalomra összeállt kórust és zenekart Farkasházi Dávid vezényli, a szólókat Taschner Róbert és Varjas Adrienn éneklik.
A szentségimádáson felcsendülnek hagyományos gregorián dallamok és az utóbbi években született közkedvelt dicsőítő vagy szemlélődő énekek is, és természetesen nem maradhatnak el a taizéi dalok sem, amelyekben a sokak által jól ismert, a budapesti Jézus Szíve Templomban évek óta a péntek esti taizéi imaórákat tartó házaspár, Bálint Zsolt és Kertész Anna működik közre; ők évtizedek óta az ökumenikus közösség magyarországi mindenesei.
Jézussal az egyik legbensőségesebb módon a kiengesztelődés szentségében találkozhatunk, ezért a szertartás alatt a bazilikában, az altemplomban és a bazilikán kívül is lehetőség nyílt szentgyónást végezni. Összesen száz külföldi és magyar pap várta a bűneiktől megtisztulni vágyókat a nagyszabású szentségimádás alatt és gyóntatott magyar, angol, német, olasz, francia és lengyel nyelven.
A magyarországi egyházi közösségek és lelkiségi mozgalmak által meghirdetett szentségimádás során szinte tapintható volt a pünkösdi öröm, ahogyan a különböző nyelvű közismert énekeket ki-ki a maga nyelvén, maga szólamában énekelte. Nem csöndes találkozás volt ez a mai, hanem felemelő zenei áhítat, együtt, közösségben, az Eucharisztia jelenlétében, az Eucharisztiáért hálát adva.
A szentségimádás szertartása ITT visszanézhető.
Forrás: Horogszegi-Lenhardt Erika – Magyar Kurír
Fotó: Merényi Zita
Romapasztoráció a magyar katolikusok szervezésében
Egy Kenyér, egy Test címmel mutatkozott be a magyarországi romapasztoráció az eucharisztikus kongresszus csütörtöki napján.
Az eucharisztikus kongresszusnak romapasztorációról szóló fakultációjának előzménye a délelőtti szentmisén előadott lovári nyelvű mise ősbemutatója volt. A fakultáción Székely János, szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Roma Pasztorációs Bizottság elnöke roma nyelven elmondott köszöntése után arról beszélt, a romák Európa legnagyobb kisebbsége, az EU-n belül lélekszámuk eléri a 13 millió főt. Szentírás tanítása szerint Isten különösen szereti a szegényt, a szenvedőt, a cigányság pedig haza nélkül, igen gyakran óriási szegénységben él a társadalmaink peremén. Magyarországon az utóbbi évtizedekben ezek a roma közösségek a többségi társadalom segítségével óriási utat tettek meg – ismertette, majd kifejtette, a magyarországi roma gyerekek 91 százaléka elvégzi a 8 osztályos általános iskolát, és a felsőoktatásban tanulók 2-3 százaléka is roma fiatal.
A püspök rámutatott, hogy a keresztény hitnek óriási szerepe volt a felzárkóztatásban, ugyanis ha egy ember megérti és átéli azt, hogy ő is Isten gyermeke éppúgy, mint bárki más, akkor „teljesen másként fog viszonyulni a családjához, munkájához, szabadulni fog a szenvedélyek rabságából, másként áll a tanuláshoz és az egész életéhez”. Visszaemlékezett Sója Miklós görögkatolikus papra, aki Hodászon négy évtizeden át segítette a romákat a putrik világából az emberibb, krisztusibb élet felé. Székely püspök saját élményeket is felemlített: egy mélyszegénységben élt, elhanyagolt cigány kisgyereknek megfelelő szemüveget készíttetett, ez a kisgyermek később felnőttként tisztes családapaként többször is visszajárt hozzá. Megőrizte a szemüveget és valamennyi gyermekét a püspök keresztelte meg. De megható volt annak a kábítószerfüggő roma fiatalnak az esete is, aki a kereszt előtt térdelve fogadta meg, többé nem nyúl droghoz. Befejezte az iskolát, jogosítványt és munkahelyet szerzett, és a családjával is helyrehozta a kapcsolatát.
A romapasztoráció vezetője ismertette, ma már 95 közösségi házat, roma szakkollégiumokat, iskolákat működtetnek, valamint munkatársak képzése is segíti a munkájukat, hogy a cigányság ne csak kívülről, hanem saját népétől is hallhassa az evangélium örömhírét.
A kétórás fakultáció során tanúságot tettek hitükről cigánypasztorációval foglalkozó roma és nem roma lelkészek és világi munkatársak, bemutatkoztak romák képzésével foglalkozó iskolák, szakkollégiumok, illetve a roma kultúra is bemutatkozott tánc, zene, vers, valamint egy szellemes kontextusban előadott bűvészmutatvány formájában is. A fakultáció végén a roma és nem roma hívek cigányzene kíséretében vonultak át a Hungexpo területén levő kápolnába egy dicsőítésre.
Krisztus, a szeretet aranykapcsa
Az ember kicsinysége, gyengesége alkalmas arra, hogy megmutatkozzon bennünk Krisztus hathatós működése – véli Josip Bozanić. A horvát bíboros idézte Boldog Alojzije Stepinac zágrábi érseknek 1938-ban elmondott szavait is, aki szerint Jézus a „szeretet aranykapcsa”.
„A legszívesebben a gyengeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,9b–10)
Josip Bozanić bíboros, zágrábi érsek az eucharisztikus kongresszus péntek reggeli laudesében a fenti szentírási idézetre utalva arról beszélt, Isten logikája „feje tetejére állítja szokványos, berögzült elképzeléseinket”, mikor a gyöngeséget, mint lehetőséget mutatja be arra, hogy Krisztus hathatós működése megmutatkozzon. Felidézte, a Szentírásban sokszor a gyöngék és kicsinyek azok, akik felismerik Istent és képesek Őt követni, ilyenkor „a szegénység és gyöngeség alkalmat teremtenek Isten feltárulkozására”. A kicsinyek és gyöngék azok, akik minden körülmények között bíznak Istenben, és menedéket képesek találni az Ő erejében – emelte ki Bozanić bíboros.
A horvát főpap idézte Ferenc pápát, aki szerint „az eucharisztia, jóllehet a szentségi élet teljességét jelenti, nem jutalom a tökéletesek számára, hanem bőkezű gyógyszer és táplálék a gyöngéknek”.
Visszaemlékezett elődjére, Boldog Alojzije Stepinac zágrábi érseknek az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszuson elmondott beszédére, amelyben a háború egyre valóságosabb veszélyét szem előtt tartva arra utalt, a híveknek szilárd hittel kell hinniük, hogy „igenis létezik mindenható Szeretet”. Stepinac akkori beszédét felidézve azt mondta, az eucharisztia „a szeretet aranykapcsa”, ami „egyesíti az egyéneket, a különálló családokat, a népeket és nemzeteket”.
A zágrábi érsek hangsúlyozta, ha elismerjük kicsinységünket és gyöngeségünket, akkor rálelünk Jézusra, aki „ismeri törékenységünket és táplálékká lesz számunkra utunkon”.
A kereszten is kitárta karjait
Dominik Duka bíborosnak, a prágai főegyházmegye érsekének katekézisét hallhatta a közönség a NEK pénteki napján, a Hungexpón.
A prágai érsek katekézisének kezdetén méltatta Budapestet, az egyetlen világvárosnak nevezve azt Bécstől Keletre és minden demokrácia alapjának titulálva a Parlamentet. Felidézte az eucharisztikus kongresszusok eredetét és kitért az 1938-as budapesti világeseményre is. Kiemelte, hogy miközben vasárnap „Péter utóda, Ferenc pápa a Hősök-terén ünnepli az eucharisztiát, Lengyelország prímását, Stefan Wyszyński bíborost boldoggá avatják Varsóban” – egyúttal elnézést kért, hogy a pápai szentmisén nem lehet ott, éppen emiatt.
Az eucharisztia a világ üdvössége – mondta –, amely cselekvés dimenziója „túlmutat a világunkon, a bolygónkon”. Ez az oka annak, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus „teljes elsőbbséget élvez minden más ünnepséggel szemben”. Az előbbiekből kiindul az érsek kijelentette: teljes joggal kimondható, hogy „Jézus Krisztus, Isten fia, igaz Isten és igaz az ember, az egyetemes Megváltó. Ő a világmindenség üdvössége.”
Duka bíboros beszélt Magyarország mély, keresztény gyökereiről, amelyről Szent István királyunk missziós munkája alapján a Nemzetközi Teológiai Bizottság az eucharisztikus kongresszussal kapcsolatos dokumentumának második szakasza is ír.
Az Árpád-házi szentekről szólva kijelentette: „A Visegrádi Együttműködés tagjaként csak megerősíteni tudom, hogy Szent István, Szent Vilma, Szent Margit, Szent Erzsébet és Szent Kinga összeköt bennünket, hiszen néhányan a mi szentjeinkkel, valamint a lengyel szentekkel, de a német vérből származókkal is rokonságban állnak. Továbbra is érvényes a mondás: »Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk.«”
Úgy fogalmazott: eszébe ötlenek azok a szavak, amelyek 1989-ben egyesítették a lengyel és a magyar népet a harcunkban és győzelmünkben: „Az igazság és a szeretet legyőzi a hazugságot és a gyűlöletet”.
A Jézus keresztje alatt álló Szűz Máriára, János apostolra, Mária Magdolnára – a tanúkra – utalva azt mondta: tanúnak lenni nagyobb dolog, mint szentnek lenni. – Először tanúnak kell lenned ahhoz, hogy szentté válj! Isten azonban megadja nekünk a lehetőséget, hogy a kereszt alatt álljunk, hogy jelen legyünk, mint ők. Igen, ez az Eucharisztia. Annak megvalósulása, aki értünk emberré lett, de a kereszten is kitárta karjait.
Az eucharisztia – fogalmazott a bíboros – egyesíti az eget és a földet, magába fogadja és áthatja az egész teremtést. Az eucharisztikus „átváltozás” kezdete „annak a végső és nagy átalakulásnak, melyre az egész teremtés rendeltetett” – mondta, hozzátéve: – Az eucharisztia elképzelhetetlen az egyház, Jézus tanúinak közössége nélkül, annak mindent átfogó, kozmikus dimenziója van.
Beszédének végén Dominik Duka bíboros azt hangsúlyozta: – A budapesti eucharisztikus kongresszus tanúságtétel lehet, egyben kihívás kell, hogy legyen a szabadságban, igazságban és szeretetben való élet valódi dinamikájáért. Rávilágított, hogy a történelem során Magyarország és Budapest sok mindent kivívott – például – az egész keresztény Európa védelméért folytatott harcban, a hit- és szólásszabadságért, vagy a nemzet szabadságáért folytatott küzdelemben 1956-ban. – Ezért jogosnak és helyénvalónak tartom, hogy az eucharisztikus kongresszusra itt, ebben az országban, a Duna mentén kerüljön sor, ahol a Margit-sziget összeköti, egységbe kovácsolja keresztény történelmünket – zárta gondolatait a bíboros.
A hit iránytű
Jean-Claude Hollerich bíboros szentbeszédében kitért a járvány okozta félelemre és a hitre is, amelynek missziós dinamikája van.
A bíboros homíliájában hosszan beszélt a világjárvány okozta félelemről, amely sok ember szívében megtelepedett. A félelem a magánytól, a gazdasági kudarctól, a betegségtől, a kórházba kerüléstől, a haláltól – sorolta. A hívek ugyanakkor nem maradtak ennek a szorongásnak a bénultságában, mégpedig azért, mert a szentségek látogatása – ahol ez lehetséges volt –, a lelki áldozás, a vigasztalás és a remény forrása volt számukra. – Ez a hit igazi csodája, mert hitünk lényegében az értünk meghalt és feltámadt Krisztusba vetett hit, az egyházában és a világban élő Krisztusba vetett hit.
Aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a hit Európában – mint fogalmazott – nagyon kicsi láng lett, egyes régiókban az eltűnés veszélyének van kitéve: – Egy olyan hit, amelyet ez a keresztény világ már nem hordoz, könnyen meginoghat – folytatta.
A hit, amiben osztozunk, indítja el az egyházat a szinodális úton – fogalmazott, hozzátéve, hogy nem csupán a személy egyedül, de egy közösség és néha egy helyi egyház is eltévedhet a hit útjain. –Az egész egyház szinodális útja korrigálja terméketlen útjainkat, megmutatja az utat a sivatagban, és azt az utat is, amely kivezet minket a sivatagból – mondta Hollerich bíboros.
A pápát idézve arra emlékeztetett, hogy az igazságtalanság kihívásaira keresztényként, keresztény elkötelezettséggel kell válaszolnunk. – Az élő hit készen áll az elkötelezettségre. Az Istenben, az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben való hit, a hit egy olyan Istenben, aki szeretetkapcsolat, arra hív minket, hogy nyissuk meg a világot testvéreink előtt. Mivel Isten minden embert szeret, hitünk arra indít bennünket, hogy minden rászorulónak felebarátjává tegyük magunkat.
A szemünkben lévő gerendától sokszor nem látjuk testvéreinket, felebarátainkat – fogalmazott, kiemelve, hogy a közösségi médiában is számos példát lát erre: a Facebookon például „sokan feljogosítva érzik magukat arra, hogy kritizálják az egyházat” – tette hozzá.
Hollerich bíboros homíliája végén azt kívánta, legyen ez az eucharisztikus kongresszus lehetőség arra, hogy elmélyítsük a hitünket. – Jézus, az örök élet kenyere, siess segítségünkre gyengeségeinkben! – zárta szentbeszédét.
Véletlen, vagy a Jóisten akarata?
Áder János magyar köztársasági elnök tanúságtételében azt emelte ki, mindannyian kapunk jeleket, amelyek Isten jelenlétére, életünkre gyakorolt hatására utalnak. Az államfő ezt három saját történettel szemléltette.
A váratlan eseményeknek az ember lelkére gyakorolt hatásáról elmélkedett az eucharisztikus kongresszuson elmondott pénteki tanúságtételében Áder János. A magyar államfő feltette a kérdést: ezek a váratlan események miért velünk, miért így történnek? Kétféle válasz szokott születni: a „véletlen volt”, illetve a „Jóisten akarta így”.
A magyar köztársasági elnök beszédét három eseményre, három saját élményre fűzte fel. Az első történet 2013-ban történt, egy vatikáni hivatalos látogatásra készültek. A Szentatyának három ajándékot vittek: egy ezüstserleget, Szent Pál leveleinek magyar nyelvű kiadását 1953-ból, illetve vizet Mátraverebély–Szentkút búcsújáró kegyhelyéről. És itt jött a „véletlennek” nevezett események sorozata – idézte fel az elnök.
– Vajon véletlen-e, hogy a harmadik ajándék épp erről a kegyhelyről érkezett, hogy Róma felé utazva olvasta a hír, amely szerint felújítják és bővítik ezt a búcsújáró helyet, hogy Ferenc pápa Rómában az államfő családtagjainak homlokát ezzel a vízzel jelölte meg, hogy a magánmegbeszélésükön a téma a teremtett világ védelme volt, amelyről a pápa ekkor enciklikát készült kiadni és erről épp Áder tájékoztathatta a közvéleményt – sorolta. – Sőt, a miniszterelnök naptárában szerepelt a kegyhely alapkőletétele, ő azonban egy sportsérülést szenvedett, ezért az államfőt kérte fel helyettesítésre.
Áder János idézte Ferenc pápa Laudato Si’ című enciklikájából az imát, amelynek egyik mondata így szól: „szoros egységben vagyunk minden teremtménnyel végtelen világosságod felé vezető utunkon”.
A magyar államfő második története beszédtechnika-órájához kapcsolódott. Tanára, Vadász Ágnes közreműködésével Égre néző – Isten jelenléte a magyar költészetben címmel magyar istenes versek gyűjteményét állították össze. Ebben a kötetben Áder egyik kedvence József Attila: Isten itt állt a hátam mögött… című verse. Felidézte, hogy a megjelenés évében tartottak egy fogadást a Magyarországon és a határon túl szolgálatot teljesítő egyházi méltóságoknak. Szabó István református püspöknek idézte a vers első két sorát: „Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot.” Mire a protestáns egyházi vezető ezt kérdezte tőle: „És miért nem fordultál meg?”
Áder János a harmadik történetet egy mellékszállal kezdte, amely a hit és tudomány viszonyáról szólt. Felidézte, Darwin: A fajok eredete című könyvének konklúziója így szól: „Nem nagyszerű dolog-e az a nézet, hogy a Teremtő az életet, annak különböző képességeivel, eredetileg egy csekély számú formába adta bele, sőt talán csak egybe? (…) Majd ebből az igen egyszerű kezdetből oly sok csodálatraméltó forma fejlődött és fejlődik ki továbbra is?” Freund Tamás agysebésznek Francis Collins: Isten ábécéje című könyvéhez írt előszavában pedig így fogalmazott: „Én azt vallom, hogy az emberi agy képessé vált arra, hogy befogadja az isteni energiát, az erkölcsi törvényeket, a jó és a rossz képességét, és mindezzel együttjárón az ellenállhatatlan késztetést, létezésünk értelmének és a teremtő Istennek a megismerését.”
Áder két művész, a festő Salvador Dalí: Keresztes Szent János Krisztusa című festményét és a magyar költő, Weöres Sándor: Kereszt-árnykép című versét állította párhuzamba, úgy vélte, mindkét művészeti alkotás révén Krisztus keresztre feszítése kozmikussá válik: a szenvedő arc nem látszik, de a művekben benne van a megfeszítés borzalma, a feltámadás ereje és a mennybemenetel misztériuma.
A magyar államfő a Covid-járványra is kitért beszédében. Ismertette, felesége kurátorságával alapítványt hoztak létre a koronavírus-árvák támogatására, az alapítványt pedig Regőczi István atyáról nevezték el. Megrázó példákkal is illusztrálta az alapítvány létjogosultságát. Felelevenítette annak az édesapának az esetét, akinek felesége várandósan hunyt el, a kisbabát megmentették, azóta a férfi a csecsemővel együtt hét gyermeket egyedül nevel. A másik szívszorító eset annak a 18 éves fiatalnak a története, aki édesanyjával élt. Az asszony a járvány áldozata lett, a fiút pedig felvették egyetemre. Diákként csupán az árvaellátás az egyetlen bevétele. A harmadik eset négy kiskorú gyermeké, akiket szüleik elhunyta után a nagyszülők neveltek. A nagyszülők szintén a koronavírus áldozatai lettek. Nagynénjük vette magához az árvákat, de a lakhatási körülmények szűkösek.
A karitatív tevékenységek során felmerülő kérdésekre egy, a járvány miatt özveggyé vált hölgy levelét idézte, aki azért adott hálát, hogy megtapasztalhatta, nincs egyedül, Isten „angyalait küldte hozzá”, akik vele imádkoztak, meghallgatták, kézen fogták, átölelték.
A köztársasági elnök tanúságtételét annak a tanulságnak a levonásával zárta, amely szerint Isten keresése és befogadása cselekvést kíván, nem lehet passzív. – Jeleket mindannyian kapunk, csak rajtunk múlik, hogy sztorinak vagy példázatnak tekintjük, csak rajtunk múlik, hogy a véletlen vagy Isten keze munkáját látjuk benne. Úgy véli, ha „jól sáfárkodunk a ránk bízott tálentumokkal, ha szívünkben, lelkünkben, cselekedeteinkben keressük Istent, akkor meg is találjuk őt.
Örökségünk a művészet nyelvén
Több mint ezeréves keresztény kulturális értékeinket mutatja be az az össznemzeti kiállítás, amely a Szent István Bazilika altemplomában 83 művész alkotásaiból nyílt.
A tárlatot a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Alapítványa és a Józsa Judit Művészeti Alapítvány hívta életre, a XV. Ars Sacra Fesztiválhoz és az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan.
A Szent István Bazilika altemplomában a keresztet idéző alakban kialakított tárlaton 83 művész mintegy 200 alkotását tekintheti meg a szemlélő. A 83-as szám jelképes: ennyi évvel ezelőtt rendezett először eucharisztikus kongresszust Budapest. A festő-, grafikus-, textil-, ipar-, tűzzománc-, fotó- és népművészeti munkákat, kerámia- és faragott szoboralkotásokat csokorba gyűjtő kiállítást Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere nyitotta meg.
Az ünnepségen a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány elnöke, Zachar Péter Krisztián is köszöntötte a megjelenteket, Petrás Mária Príma Primissima-díjas népdalénekes, a NEK hírnöke pedig – Kiss Krisztián, Szokolay Dongó Balázs, Nyíri László és Pánczél Kristó zenészbarátaival – imádságos moldvai énekeket, köztük az Ó, Szent István dicsértessél kezdetűt fűzte az ünnepi gondolatokhoz. Az áldás szavait Horváth Zoltán protonotárius kanonoktól, a Szent István Bazilika plébánosától és Makláry Ákos görögkatolikus parókustól hallhatták. A tárlat szeptember 19-éig, 10 és 18 óra között tekinthető meg.
Hazánkba érkezett I. Bartholomaiosz pátriárka
A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Ortodox Exarchátusának tájékoztatása szerint a pátriárka délben találkozott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel, majd délután Erdő Péter bíborossal, esztergom-budapesti érsekkel.
I. Bartholomaioszt fogadta Áder János köztársasági elnök. Ezt követően a pátriárka ünnepélyes keretek között elhelyezte a három szent főpapról – Nagy Szent Vazulról, Teológus Szent Gergelyről és Aranyszájú Szent Jánosról – elnevezett templom alapkövét az egyetemes patriarchátus magyarországi exarchátusának Múzeum utcai épületében.
Szombaton a pátriárka részt vesz a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus keretében tartandó szentmisén, a Kossuth-téren, a szertartást megelőzően 16 óra 30 perctől beszédet is mond.
Szeptember 12-én, vasárnap 9 órától a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban vezet liturgiát.
I. Bartholomaiosz látogatása utolsó programjaként részt vesz az eucharisztikus kongresszust lezáró szentmisén, az úgynevezett statio orbison, amelyet Ferenc pápa mutat be a Hősök-terén.
Forrás: MTI
Különvonatok indításával, több kocsival közlekedő menetrend szerinti vonatokkal, távolsági és nemzetközi buszjáratokkal, a fővárosi helyszínek között közlekedő transzferjáratokkal segíti a MÁV a zarándokok utazását kongresszus helyszíneire. További tudnivalók itt és itt olvashatók.
