Hosszú pályafutást ismertek el a díjjal
Sok futball, kosárlabda és sportszerető számára cseng ismerősen Kurucz István neve, aki hosszú edzői pályafutása során nem egy csapattal ért el komoly sikereket. Nyert a 70-es években NB III-as kosárlabda-bajnokságot százszázalékos teljesítménnyel. Volt, hogy egyszerre irányított Félegyházán labdarúgó- és kosárlabdacsapatot és az NB II-es, valamint az NB III-as labdarúgó-bajnokságban is edzősködött. Csapataival nem egyszer kiharcolva a feljutást.
– Honnan indult a sport pályafutása és a sport szeretete?
– Gyakorlatilag már általános iskolás koromban úgy gondoltam, hogy testnevelő tanár leszek, így a Petőfi gimnázium kémia-biológia tagozatára mentem, és innen a Testnevelési Főiskolára vezetett az utam, ahol 1974-ben végeztem testnevelő tanári szakon. 1974-től a Móra Ferenc Gimnáziumban kezdtem el tanítani és közben a megyei II. osztályú Vörös Csillag TSZ SK-nak voltam a labdarúgó edzője. A sportolásomat az NB III-as kosárlabdacsapatban élhettem ki, az akkori Lenin Tsz SK-val a feljutásért harcoltunk Mészáros Gyula edzősége alatt. Ezt követően, 1975-ben a Vörös Csillag Tsz SK megszűnt és ekkor történt, hogy a kosárlabda-játékosok megszavaztak a Lenin Tsz SK edzőjévé. A pályafutásom alatt többször is előfordult, hogy egyszerre voltam labdarúgó és kosárlabdaedző. Első kosárlabdaedzői évemben százszázalékos teljesítménnyel megnyertük az NB III-as bajnokságot, ami akkoriban hatalmas bravúrnak számított. Emiatt visszatértem az iskolapadba és elvégeztem a Testnevelési Főiskolán a kétéves kosárlabdaedzőit. Ekkor még a Móra Ferenc Gimnáziumban tanítottam, amikor megkerestek a félegyházi Kun Béla SE-től, hogy legyek a csapat főállású labdarúgó edzője. Elvállaltam, miközben tovább vittem a kosárlabdacsapatot is. Ez, mondhatni életem legszebb időszaka volt. Éjjel-nappal edzésterveket gyártottam, kísérleteztem, hogy meg tudom-e ugyanazokat az edzésgyakorlatokat és taktikai elemeket valósítani mindkét sportágban. Ekkor a labdarúgói szakedzői papírt is megszereztem a TF-en, ez a lehető legmagasabb labdarúgó edzői végzettség volt Magyarországon. Így töltöttem az éveimet addig, amíg a kosárlabdaedzői pályafutásom meg nem szakadt és innentől nagyon hosszú időn keresztül csak a labdarúgással foglalkoztam. Volt még egy rövid időszak az életemben kosárlabdaedzőként. Az 1987/88-as szezonban a Kiskunfélegyházi Vasas NB II-es női csapatával az előkelő ötödik helyet szereztük meg a bajnokságban, mindezt persze a fociedzőség mellett.
Hosszú labdarúgó edzői pályafutása alatt többek között Csongrádon, Szegeden, Dorozsmán és Kecskeméten is irányított csapatokat. A félegyházi együttesek közül a Honvéd Kun Béla SE-nél 1979 és 1983 között volt edző, majd 1992/93-as szezonban az NB III-as KTK-hoz került, ahol nyolcadik helyet szerzett. 1994-től 1997-ig szintén a KTK-nál volt edző, kiharcolta csapatával az NB II-be jutást az NB III-ban elért ezüstéremmel. Az 1997-es feljutást követően harmadszor is visszatért a KTK-hoz, ahol az 1999/2000-es szezonban az NB II. 13. helyet szerezte meg. A Vasas-pályán lejátszott mérkőzések a 90-es években nagyon látogatottak voltak, jó hangulatú összecsapásokat követhetett nyomon a félegyházi publikum. 2001-ben az UEFA „B” licences labdarúgó edzői tanfolyamot is elvégezte, ami akkor ritkaságnak számított Ezt az időszakot 2003-tól 2007-ig egy Csongrád megyei kitérő követte. Az ott átvett csapattal a megyei II. osztályt és a megyei I. osztályt is megnyerve az NB III-ba jutott fel, ami szintén hatalmas siker volt.
– Az edzői pályafutást tanítás követte a Pálmonostori Gárdonyi Géza Óvoda és Általános Iskolában. Onnan pályáztam meg az újonnan épült Kiskunfélegyházi Kész Aréna Városi Sportcsarnok ügyvezető igazgatói posztját, amit egy évig töltöttem be. Eközben a Constantinum iskola óraadója lettem. 2008-tól a mai napig oktatok az intézményben. A futballedzői eredményeket felváltották a diáksporti eredmények. Tanítványaim közül a 2006-2007-es tanévben Bencsik Vivien négytusában Országos Diákolimpiai bajnok lett, a fiú svédváltóval pedig Országos Kisiskolás Diákolimpiai bajnoki címet szereztünk. A Constantinumban a leány labdarúgással is elkezdtem foglalkozni, akikkel eljutottunk az Országos Labdarúgó Diákolimpiára, Kisvárdára. 2019-ben pedig a fiúkkal jutottunk ki az országosra, ahol a 8. helyen végeztünk. Ez hatalmas teljesítménynek számított. Az akkori csapatból többen ma is aktív labdarúgók. 2020-ban Juhász István edzőt segítettem, részt vettem azoknak a gyermekeknek a felkészítésében, akik az Atlétika Diákolimpia Ügyességi és Váltófutó Csapatbajnokság Országos Döntőjében második és harmadik helyet szereztek svéd váltóban és távolugrásban.
A labdarúgástól sem szakadt el végleg. A Félegyházi Térségi Sportiskola szakmai igazgatói pozícióját látja el 2015 óta. Akkoriban labdarúgás és kosárlabda-szakosztályban is az FTSI-nél. Manapság már csak a kosárlabda szakmai igazgatói posztját tölti be.
– Mindezek függvényében melyik sportág áll legközelebb Önhöz, a labdarúgás, vagy a kosárlabda?
– Gyakorlatilag mivel mindkettőt NB III-as szinten űztem és mindkettőben NB II-es szinten voltam edző, ezért nem igazán szeretnék különbséget tenni. A szívemhez mindkét sportág közel áll. Volt olyan életszakaszom, amikor heti 8 labdarúgó edzés mellett a kosárlabdacsapatot és treníroztam. A fociedzésről a kosáredzésre sietve és így tovább. A bajnokikat külön napokra időzítettük, mindig meg tudtam oldani, hogy mindkét meccsen ott tudjak lenni. A pályafutásom során többször voltam feljutó csapat edzője. Az NB III megnyerése kosárban, vagy éppen a feljutás NB II-be labdarúgásban többször is sikerült, ezek a legszebb emlékeim a diáksport sikerek mellett.
Elismerő címek tekintetében is szép eredménysort tudhat maga mögött. 2002-ben az „Év edzője” lett Kiskunfélegyházán. 2013-ban a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete és a Magyar Olimpiai Bizottság az „Év Testnevelője” díjjal jutalmazta munkásságát. 2019-ben pedig a „Constantinumért” díjat kapta meg. Ezekhez az elismerésekhez érkezett a „Kiskunfélegyháza Város Sportjáért” kitüntető díj.
– Ez a díj váratlanul ért, mert összességében már nem vagyok annyira aktívan a sportéletben, mint régen. Bár tevékenykedek szakmai igazgatóként, edzőként és testnevelőként a mai napig. Apaként a lányomat is erre a pályára ösztönöztem, aki szintén sikeres testnevelő és edző. Azt gondolom, hogy ez a díj egy hosszú pályafutás elismerésére vonatkozik. Minden téren a legjobbra törekedtem, és úgy érzem, hogy nagyon sok mindent adott számomra a sport és én is sokat tettem hozzá a helyi és a környékbeli sportélethez.
G. Z.
