150 éves iskola – Generációk ünnepelték együtt a PG-s életérzést – frissítve!
Képgaléria
A megnyitóünnepséget megelőzően osztálytalálkozókon idézték meg a közös szép emlékeket a korábban itt végzettek, körbejárták az iskolaépületet, felelevenítették diákéveik hangulatát. Ezt követően felemelő élmény lehetett a zsúfolásig megtelt sportcsarnokban megérezni a jelenlévőket összekötő közös élményt: a meghatározó PG-s diákéveket.
A 150 éves jubileumi ünnepség résztvevőit Rokolya Csaba igazgató köszöntötte. Elmondta: 1996 és 2001 között maga is PG-s diák volt, 2005 óta pedig az oktatói testület tajga. Így életéből eddig összesen 21 év fonódott össze az intézmény történetével. Az igazgató rövid történeti áttekintést adott az iskola másfél évszázados múltjáról.
Mint elmondta, a jogelőd Tanítóképző Intézményben 1871. november 1-jén 31 növendék kezdte meg tanulmányait. Az intézmény 1876. június 29-én került Kiskunfélegyházára, az Ótemplom mellé, a jelenlegi épületbe pedig 1904-ben költözött. 1949-től testnevelési gimnázium, majd gimnázium, 1954 és 1975 között Petőfi Sándor Gimnáziumként működött. A megyei tanács kérésére a művelődési miniszter 1972-ben adta meg az engedélyt, hogy a Petőfi Sándor Gimnázium az 1972-73-as tanévtől három elsős gépész osztályt indíthatott. Ez új korszakot nyitott: azóta a szakképzés szolgálatában áll az iskola, 2013 óta a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátságának fenntartásában.
Ezt követően Csányi József vette át a szót, aki nemcsak Kiskunfélegyháza polgármestereként köszöntötte a jelenlévőket, de PG-s öregdiák minőségben is.
– Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy itt lehetek ma. Az Alföld szívében, Petőfi és Móra városában Félegyháza történelmének egyik pillére a 150 éves jubileumot ünneplő PG. A diákok nem csak a kistérségből, hanem az ország egész területéről, sőt, a határon túlról is jönnek ide tanulni. Az intézmény falai között eltöltött évek pedig nem maradnak nyom nélkül egy diák életében sem. Olyan útravalót kapnak az ideérkező fiatalok, amivel bátran várhatnak az élet kihívásaira, és bizonyosan megállják a helyüket. Igazolják ezt az élet számos területén felelős pozíciót betöltő öregdiákok. Jómagam 1989 és 1995 között hat feledhetetlen évet töltöttem el itt. Azon éveim voltak ezek, amikor az ember személyisége meghatározó formálódáson megy keresztül. Köszönhetően tanáraink elhivatott és kitartó munkájának, ma városunk polgármestereként tudom viszonozni az iskola mérhetetlen nagyvonalúságát. Mi mindannyian tudjuk milyen az az igazi PG-s életérzés, amire még mindig szívesen gondolunk vissza. Az iskola, a város, az ország történetét mi írjuk közösen, ami rendületlenül tovább folytatódik – mondta ünnepi beszédében a polgármester, majd bejelentette, hogy idén a város képviselő-testülete a Szent Benedek PG Két Tanítási Nyelvű Technikum és Kollégium részére Kiskunfélegyházának adott iskolatörténeti örökségéért, a felnövekvő nemzedékek oktatásáért „Kiskunfélegyházáért” kitüntető díjat adományozott.
Az iskola oktatási igazgatója, Hardi Titusz atya – aki a fenntartó Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátságát is képviselte az ünnepségen – köszöntőjében a PG értékeit emelte ki.
– 10 évvel ezelőtt, amikor első alkalommal léptem be az iskola falai közé, valami otthonosság fogott meg. Azt éreztem, hogy otthon vagyok. Mert ezt az intézményt szeretik és gondozzák az itt élők. A bencések a hely szerelmesei. Ahol élnek, azt tovább építik, és kihozzák belőle, amit lehet. Ugyanezt látom itt, Félegyházán. Jó ezt megérezni. De még ennél is fontosabb az, ami odabent történik: az az elköteleződés, ahogy a kollégák a nevelés csodáját képesek nap mint nap elénk varázsolni azzal a hittel, hogy a nap végén gazdagabban fogunk távozni az intézmény falai közül. Köszönöm, hogy bíztatok abban, hogy a főapátság jó fenntartója lesz az intézménynek. Ez most már nemcsak szó, nemcsak bizalom, hanem közös múlt és közös bizonyíték, hogy megérte a közös utat választani! Szeretnénk kérni ezt a bizalmat immár mindenkitől, hogy a főapátság az intézménynek az a biztos fenntartója tud lenni, ami jövőt mutat. Olyan jövőt, ami az itt lévő gyökerekből táplálkozik. Mint ezeréves helyről érkező bencés, higgyétek el, mindig nagyon nagy tisztelettel adóztam az intézmény múltja előtt, a PG előtt, ami úgy gondolom, hogy jobb lett azáltal, amit a főapátság hozzátesz, mint fenntartó.
Végezetül gyertyát gyújtottak, és Titusz atya vezetésével közös imát mondtak azokért, akik a múltban tettek az intézményért és mindazokért, akik éltetik.
Az ünnepség elismerések átadásával folytatódott, majd az ünnep alkalmára megjelent jubileumi emlékkönyvet mutatták be a szerkesztők: Andrásiné Czirle Katalin és Eszes Gergő. A könyvismertetőt követően szalagot tűztek az iskola zászlójára az egykori és a jelenlegi diákok képviselői, miközben visszaemlékeztek az itt töltött időre és annak életükre gyakorolt hatására. A sokszor személyes hangvételű visszatekintések után az elődök által hagyományozott, a város történetében egyedülálló ősballagás vette kezdetét. Az érettségi éve szerint felsorakozva az egykori diákok a Kossuth utcán egészen a Petőfi-szoborig vonultak fúvószenekari felvezetéssel, hogy ott koszorúzással zárják a közös ünneplést.
Az ősballagást követően leleplezték az iskola 150. évfordulójára készült emléktáblát. Délután különböző művészeti ágakban jeleskedő tanárok és diákok léptek fel, közöttük Maksa Zoltán humorista, aki 1984-től 22 éven keresztül lépett fel a PG-s gólyatáborokban. A művészt ezen a jeles napon tiszteletbeli Bencés diákká fogadták.
A PG Örökös Oktatója Életműdíjat kapott: Alács Gyula, Alács Tibor, Andrási Endre, Andrásiné Czirle Katalin, Bodor Jánosné, Bogácsi Csaba, dr. Kiss István, Gulyás Sándor, Kapus Béla, Mindszenti László, Szabó Imre, Szabó Imréné, Szabó Lászlóné, Szert Lajos, Tóth Gyuláné, Török Mihály, Varga László.
A PG közösségének tiszteletbeli tagja lett Csányi József és Pintér Csaba.
A PG kiváló dolgozója díjat Lénárt Ferencné érdemelte ki.
T. T.
Fotó: Kengyel Dániel – Kiskunfélegyházi Szent Benedek PG Két Tanítási Nyelvű Technikum és Kollégium és Kiss Gábor
