Körkérdés – Mikor szüretelt utoljára?
Gulyás Csaba András (49)
– Körülbelül huszonöt évvel ezelőtt voltam utoljára szüretelni. Azóta csak a környéken szoktam megnézni a földeket, hogyan haladnak a betakarítással. A családnak mindig volt szőlője, és a nagyapám aktívan borászkodott is. Én is nagyon szívesen innék olykor egy-egy pohárkával, de már a kis mennyiségtől is gyomorpanaszok gyötörnek.
Bodor István (83)
– Én nagy szüretelő voltam fiatal koromban, mert paraszti családba születtem, és szüleimnek is volt szőlője. Rendszeresen szerveztünk közös szüreteket és az azt követő mulatságokat is. Ha jól emlékszem, körülbelül húsz éve nem voltam szüretelni. Nagyon szeretem a bort, de csak mértékkel, hiszen kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság. Nagyon örülök, egyre több szó esik a bor jótékony hatásáról, így már az orvosok is ajánlják gyógyírként a föld eme gyümölcsét. Nekem a kedvencem, a félédes rozé.
Rátkai Sándor (54)
– Ha jól emlékszem, gimnazista koromban voltam utoljára szüretelni, mert akkor még kötelező volt részt vennünk rajta. Azóta nem voltam, bár nem is kerestem a lehetőséget arra, hogy elmenjek. Azonban, minden évben részt veszek a szüreti felvonuláson.
Rádi Alajosné (82)
– Évtizedekkel ezelőtt volt már az, hogy én szüretbe mentem. Gyermekkoromban nem jártam, csak már miután asszony lettem. Néha a Felsőtemetőnél levő szőlősbe jártunk ki, ahol szedés közben jókat tudtunk beszélgetni, nevetgélni. Nagyon ritkán belekortyolok egy-egy finom édes borba.
Rózsa Sára (11)
– Két évvel ezelőtt szüreteltem utoljára. Sajnos tavaly a koronavírus miatt elmaradt a családi szőlőszedés. Nagyon élvezem ezeket az alkalmakat, mert együtt tudunk lenni, jól érezhetjük magunkat. Ilyenkor minden családtagnak megvan a feladata, ki főz, ki szedi és dolgozza fel a gyümölcsöt. Kedvelem a frissen préselt levét, csak nem szabad belőle sokat inni.
V. B.
